Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-61

Az országgyűlés felsőházának 61. ülése 1938. évi április hó 8-án, pénteken. 165 miniszteri osztályfőnök úr ő méltósága. Vass Elek ő méltósága nemrégen, a télen tartott egy nyilvános felolvasást a Pátria Klubban, ennélfogva sem hivatalos, sem más indiszkréció nincs abban, ha én itt a Ház előtt idézem felolvasásának erre vonatkozó passzusát. Azt mondja ő méltósága (olvassa): »A földnélküli, gazdasági cselédek és mezőgazdasági munkások száma 621.124 volt, akikhez hozzászámíthatjuk az 5 holdon aluli, kiegészítésre szoruló birtokok 518.721 lelket számláló rétegét. Ezt a hatalmas tömeget az összes nagybirtokok felosztásával is csak 30—35%-ban tudnók kisbirtokokhoz juttatni. A birtokpolitikának tehát állandóan szem előtt kell tartania azoknak a földhöz nem juttatható tömemegnek az érdekeit is, amelyeknek munkanélkülisége súlyos szociális veszélyt jelenthet.« Azt hiszem, Vass ő méltósága teljesen alátámasztja azt, amit én már ismételten és most legutóbb is hangoztattam, anélkül, hogy őt a nagybirtok iránti elfogultsággal indokolt volna megvádolni. (Ügy van!) Hogy milyen nehéz azonban ezekkel a túloldali tisztelt propagáló urakkal a dolgokat helyesen megértetni, ezt csak egy csekély példával akarom illusztrálni. Azokat az adatokat tudniillik, amelyeket én annakidején két vagy három évvel ezelőtt összeszedtem és részben publikáltam is, más okosabb és helytállóbb érveléssel nem tudta az illető agrártudós egy hírlapi cikkben megcáfolni, mint azt mondja, hogy (olvassa): »A legfontosabb kérdés, hogy melyik birtoktípus tart el több embert, a nagybirtok-e, vagy a kisbirtok. Gróf Károlyi Gyuláék azt bizonyítják, hogy a nagybirtok. Számításaik azonban hibásak, mert azt a cselédet, aki egy évben mondjuk három birtokon dolgozik, mind a három birtokon feltüntetik, így lesz egy emberből három«. (Derültség.) Hát, kérem, aki ilyet ír, és ennyire nincs tisztában a mezőgazdasági munkások fogalmával és nem tud disztingválni a szegődményes cseléd, a részes munkás, napszámos munkás és summás munkás között, azzal nem lehet vitatkozni, (Zaj a középen.) De könyvet írt, nem is egyet, erről a kérdésről. (Ráró Prónay György: Mindegyik tele van hibával.) T. Felsőház! Én már máskor is hangoztattam, hogy a nagybirtokot és annak fenntartását öncélnak semmi körülmények között nem tekintem és nem ismerem el, egyáltalában semmiféle birtoktípust megrözíteni és mint öncélt fenntartani nem akarok. (Helyeslés.) Éppen ezért helytelenítem és helytelenítettem azokat az intézkedéseket, - amelyek az életkéntelen nagybirtok mesterséges eszközökkel való alátámasztását és fenntartását óhajtották szolgálni. Helytelenítettem a telepítési törvényjavaslat tárgyalásakor .annak azt az alapvető hibáját, amely a jelszavas politikának következményeképpen került bele ia törvényjavaslatba, a/mely a 3000 holdnak, mint birtok kategóriahatárnak a lerögzítését kívánta. En nem ismerek 'birtokhatárokat abból a szempontból, hogy egv birtok megfelel-e azoknak a kötelezettségednek, amelyekkel úgy gazdasági, mint szociális szempontból a köznek tartozik. Fgy 10-000 holdas birtok is a legteljesebb (mértékben megfelelhet, eininélfoigva fenntartása közérdekűnek mondható, viszont egy nárszáz holdas középbirtoknak a kezelése is lehet olyan ^elhanyagolt, hogy sem termelés szempontjából, sem a szociális munkaalkalom nyújtása szempontjából nem felel meg azoknak a kívánalmaknak és kötelezettségeknek, amelyek minden hírtokra hárulnak. (Ügy van!) Eólam nem mondhatják, hogy nem állok a tulajdonjog szentségének elve .alapján. De mindig tudatában voltam annak és állítom is, hogy a földtulajdonos jogilag tulajdonos, de erkölosileig tartozik a köznek, az országnak abból ia szempontból, hogy 'birtokán annyit termeljen, amennyit termelni észszerűen lehet és annyi embernek adjon megélhetést, amenynyineik lehet. (Elénk helyeslés és taps.) Annak a birtoknak, amely ennek bármilyen oknál fogva megfelelni nem tud, fenntartása nem közérdekű. De hogy ezeknek a kötelezettségeknek a birtokosok — mégpedig minden birtoktípusra vonatkozik ez a kisbirtoktól a nagybirtokig — meg tudjanak felelni, ez állandó munka- és költségbefektetéstől függ. A legjobban kezelt birtokról sem 'mondhatja senki, hogy itt minden megvan, többet nem kell csinálni. A gazdasági élet nem áll meg, a .gazdasági életben folyton haladni kell (Ügy van!) és ez a haladás főként (befektetést igényel. Ugyanez áll a szociális kérdésekre is. Hiába van valahol — mondjuk — megfelelő ellátása a cselédségnek, senki sem mondhatja hogy neki nincsenek még továbbmenő teendői ezen a téren. De hogy ezeknek megfelelhessen, első és elengedhetetlen követelmény a tulajdonbiztonság. (Ügy van! Ügy van!) Tulajdonbiztonság nélkül helyesen .földibirtokot kezelni, földet művelni nem lehet. Ügy tudóan, az egészséges mezőgazdasági hitel helyreállítását óhajtandó célnak a miniszterelnök úr :is megemlítette győri beszédében. Egészséges hitelt a földtulajdon biztonsága nélkül elképzelni sem lehet. Éppen ebből a szempontból az, hogy az állandó nyugtalanítások és tévhitek terjesztése a földbirtoktulajdon biztonságát aláássák, nemcsak azoknak a birtokosoknak magánbaja, akikre — mondjuk — ma ez a legközvetlenebbül vonatkozik, ez az államra nézve is rendkívül

1 káros, ágy hogy ezeknek a téves propagandáknak visszaszorítása és helyes felvilágosító munkával való ellensúlyozása nemcsak magán-, hanem állami feladat is. (Ügy van! Ügy van!) T. Felsőház! A földbirtokpolitikát én máskép elképzelni nem tudom, mint egy állandó folyamatot, ahol az arra hivatott közegek, tehát elsősorban a kormány és legelsösorban közvetlenül a földinívelésügyi miniszter úr a birtokpolitikával járó összes kérdéseket állandóan szemmel tartani, úgy termelési, mint szociális szempontból a mutatkozó hiányokat mindenütt eliminálni és a lehetőségek szerint mint a két irányban a fejlődést előmozdítani köteles. Egy forradalmi mentalitású földbirtokreformot nem tartok földbirtokpolitikának, mert egy forradalom egyáltalában nem oolitika, az felforgatás. (Ügy van!) Hogy ilyen felforgatás csak nagymérvű gazdásági visszaesést és hanyatlást eredményez, amit azután okvetlenül követne a szociális téren való hányat lás i«, az kétségtelen. (Ügy van!) Ennek az állandó, nem a népszerűséget hajhászó és jelszavakkal dobálózó, hanem céltudatos földbirtokpolitikának mindig sok teendője van és lesz is, mert a földmívelésügyi miniszter úr sem fogja soha azt mondhatni, — és amit az előbb mondottam az egyesekről, még inkább áll az állami igazgatásra — hogy most mindent, ami szükséges, megtettünk már tovább semmi egyéb nem kell. Mindig lesz ha30*