Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-61

Az országgyűlés felsőházának 61. ülése resztülvezetni, ezt kívánja a fejlődésben lévő gyermek és a fiatal fogékony generáció. Ha áll ez a megállapítás a tanító és oktató testületre, úgy legalább olyan nagy fontossággal bír ez az iskolásgyermekeknél a prevenció szempontjából. Ma már, hála Istennek, lassanként a törvényhatóságokat autóra szerelt röntgenkészülékekkel látják el és így meg lesz a szelekció lehetősége, hogy a távol fekvő tanyavilágban élő gyermekek is átvizsgáltassanak. A nyilt, a fertőző esetek eltávolítandók, az iskola szanatóriumi ápolásra alkalmasak, nem fertőző esetek, ugyancsak kiválasztandók és arra hivatott intézetekben helyezendők el. Sajnos, ebben a tekintetben még nagyon sok tennivaló van, de meg kell állapítanunk, hogy a folyamatban lévő munkálatok jobb jövőre engednek következtetni. A kultuszminiszter úr fanatikus magyarságának és nagy alkotóképességének újabb tanúbizonyságai ezek a javaslatok, a tanítóképzés és a középiskolák reformja, amiért csak hála és köszönet illetheti meg. A törvényjavaslatokat, mint végtelenül fontos és értékes nemzetnevelő, nemzetvédelmi alkotásokat melegen üdvözlöm s úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik S. Bálint György ő méltósága. S. Bálint György: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! A gazdasági irányú középiskolák reformjáról s a gazdasági középiskolák felső és alsófoku képzéséről kívánok néhány szóval megemlékezni. Ezek a törvényjavaslatok pótolnák azokat a több évtizedes hiányokat, amelyeket pótolni az eddigi kormányzat bizonyos tekintetben elmulasztott éppen a fejlődő világgazdaságban és mai szegény lerongyolódott mezőgazdasági kultúránk előbbrevitele érdekében. Mezőgazdaságunk több mint 5 millió embernek ad közvetlenül kenyeret és táplálja élelmiszerrel az egész ország lakosságát, mé gis azt^ láttuk eddig, hogy vajmi kevés történt e népréteg szellemi kultúrájának fejlesztése érdekében a gazdasági szakoktatásban s ha több hézagpótló intézmény létesült is az utóbbi időben, ezek gyökeresen nem alakították át a nagy tömegek szellemi kultúrájának nívóját s különösen a kisgazdatársadalom szellemi képzettségét. Sohasem volt olyan nagy szükség a gazdasági képzésre, mint csonka hazánk mai gazdasági életében. A statisztika szerint csonka hazánkban 852.000 birtokos van, ezek közül 227.000 gazda 50 holdon aluli területen gazdálkodik. Ezek a földvagyonnak 46%-át bírják, vagyis az ország földterületéből 7,450.000 kat. holdat. Nagyobb birtokon, vagyis 50—100 holdon 23.000 birtokos gazdálkodik, összesen 3,768.000 kat. holdon, amely a földvagyon 23% át teszi ki, tehát a 100 holdon aluli kisbirtokosok a földvagyonnak 694%-át bírják. Elsőrendű nemzetpolitikai kötelesség tehát, hogy dolgozzunk a kisbirtokososztály értelmi színvonalának az emelésén, szakismereteinek gyarapításán, gazdasági megerősítésén és szellemi nívójának előbbrevitelén. Ma, amikor azt látjuk, hogy fogyasztó piacaink is korlátozottak s csak olcsón termelt elsőrendű terménnyel és áruval tudunk versenyezni a külföldön lévő más államok gazdáinak olcsóbban előállított silányabb áruival, a ma és a jövő gazdájának hatványozottan fel kell készülnie, fel kell vérteznie magát az amúgy is belsőleg eljövendő szociális terhek viselésére és a versenytermelésre is. 1938. évi április hő 8-án, pénteken. 153 Nem elég az a tudás, amelyet a hiányos alsófokú gazdasági szakoktatás eddig csak egyeseknek nyújtott, a földmívesség eddig mesterség volt, ma már művészetté vált, a gyemgetudású és felkészültségű kis- és nagyobb gazda is lemarad a gazdasági versenyben és újból el fog bukni. A mai gazdának értenie kell a talajviszonyokhoz, biológusnak kell lennie, értenie kell az állatgyógyászathoz, a gépek kezeléséhez, ismernie kell az adózás labirintusát, a közigazgatás szövevényeit, értenie kell a pénzügyi műveletekhez, ismernie kell a gyümölcs- és növényvédelmet, az értékesítés labirintusát, építésznek, üzemi embernek kell lennie, szóval az utóbbi időben a mezőgazdaságig foglalkozás tudománnyá lett, amelyet ma már egyik gazda a másiktól elsajátítani nem tud. Ma már, mint mindenütt, a mezőgazdaságban is csak a képzett gazda boldogulhat s az emberi munka és értelem lesz a döntő a jövőben. Mindezek hiányát különösen a kisgazdaságok érzik, bár ezeket a hézagos intézményeket a földmívelésügyi kormány igyekszik pótolni a téli gazdasági tanfolyamokkal, amelyeket a gazdaosztály.igénybe is vett s e télen több. mint 90 ilyen téli gazdasági tanfolyamot tartottak az egész ország területén, a legnagyobb és a legszebb eredménnyel. Mindezek ellenére mégis meg kell említenem, hogy nálunk Magyarországon, ahol pedig mindenki a föld jövedelméből akar megélni, az agrárszakoktatás és az agrárkultúra a legalacsonyabb nívón áll. Szomorú megállapítás, hogy az újjászületés idejétől, a reformkorszaktól kezdve, több mint 50 kereskedelmi iskola, több mint 100 iparosiskola létesült s ugyanakkor csak ötig jutott el a mezőgazdasági iskolák száma. Ezt, sajnos, mind a gazdasági liberalizmus érdeke kívánta így. Nálunk nincs általános gazdasági szakoktatás. Az a 13 földmívesiskola, az a 20 téli gazdasági iskola, az az egypár felsőbbfokú iskola, egy középfokú tanintézet, a 3 akadémia, a közgazdasági egyetem és az állatorvosi főiskola a legjobb akarattal sem nevezhető tömegcélokat szolgáló iskolának. Igaz, hogy van ezenfelül 52 gazdasági népiskolánk, amelyek ma az alsófokú képzés szempontjából gyakorlatilag a legfontosabbak s amelyek a kultuszkormány vezetése alatt állanak, de ezekben sem 100%-ig kisbirtokosgyermekek járnak, hanem más foglalkozásúak is és igen nagy az osztályok megterhelése, végtelenül sokan vannak. Hiába nevelünk tehát az ország felső akadémiáiban okleveles gazdákat, ha a nagy tömeg gazdasági képzése elmarad. Nagyméltóságú Miniszter Űr! Nagyméltóságod a gazdasági középiskolák életrehívásával valóban fontos gyakorlati kultúrpolitikai kérdést oldott meg a kor és a mai gazdasági élet követelte intézetek megalkotásával, Nagyméltóságod a gazdatársadalomnak egy rég óhajtott szükségletét elégíti ki, amelyért az csak hálás lehet. Ezek a törvényes intézkedések igen helyesein oldják meg ama gazdarétegek fiainak és leányainak a középfokú iskolákban való nevelését és oktatását, amelyeknek a körülményei azt megengedik és kívánják, hogy ezúton gyermekeiket magasabb kiképzésben részesítsék. Legyen szabad azonban e törvényjavaslattal kapcsolatban egy kérdést és egy kérést megemlítenem és nagybecsű figyelmébe ajánlanom. Tiszteletteljesen kérem Nagyméltóságodat, méltóztassék az előttünk fekvő törvényjavaslat szellemében és értelmében a kisgazdatársadalom fiainak és leányainak a mai kor kívánal-