Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-61
154 Az országgyűlés felsőházának 61. ülése 1938. évi április hó 8-án, pénteken. mainak megfelelő, azoknak hivatásbeli gazdasági nevelését és oktatását is biztosító törvényes intézkedéseket hozni. Ez szerintem a kisgazdaosztálynak már régi és most már sürgősen kielégítést váró érdeke. Mert ma legtöbb helyen mi a követett szokás 1 A haladni vágyó kisgazdatársadalom egy része gyermekeivel polgári fiú- és polgári leányiskolákat vagy latin tanulással még néhány gimnáziumi osztályt is elvégeztet. Én a polgári iskolák általános műveltséget adó törekvéseit és a középiskoláknak tudományos pályára előkészítő munkáját nagyrabecsülöm, de nem tartom célszerűnek, hogy a földmívesosztály fiai és leányai olyan iskolákban neveltessenek, amelyek őket nem élethivatásukra, nem otthonuknak és életkörülményeiknek megfelelően nevelik. így iskoláztatásuk nem vezeti őket vissza a magyar barázdához, a, magyar földmíves családhoz, hanem ezektől, a magyar gazdaasszony háza tájékától elidegeníti őket és ki nem elégíthető igényeket támaszt bennük, amiből nem egy esetben boldogtalan életek sarjadnak és nem ritkán a földmíves családban a magyar föld elárvul, elvész. A mélyen t. Felsőház és a miniszter úr ő nagyméltósága szíves elnézését kérem, ha itt az általam elmondottakkal a most tárgyalás alatt álló nagyhorderejű törvényjavaslat megvitatásától eltérni látszom. A látszat ez esetben csal. Tiszteletteljes kérésem teljesen rokon természetű a most előttünk levő törvényjavaslattal. Én ezzel párhuzamosan haladva a földmíves osztály ama részére kérek viszonyainknak megfelelő és hasonló megoldást, akik saját két kezük munkájával termelik a magyar kenyér javát és így a középfokú vagy magasabb képzés anyagi és egyéb viszonyaikat túlhaladná. Ügy vélem, ennek az államalkotó, érdemes néprétegnek haladásáért mindent meg kell tenni, mert ez a nemzetnek mindenkor busásan fog kamatozni. Ezért legyen szabad a mélyen t. Felsőház türelmének igen rövid ideig való igénybevételével Nagyméltóságodtól # azt kérni, méltóztatnék talán a már eddig is meglevő gazdasági intézetek tökéletesítésével, reformjával, újjászervezésével, esetleg költségkímélés céljából az egyes meglévő gazdasági iskolákban párhuzamos tagozatokat létesíteni, itt is megoldást keresni, miként ez a jelen törvényjavaslatban is történik. Hogy máris jó úton haladó ilyen gazdasági iskolák ma is állanak Nagyméltóságod fennhatósága alatt, arról, azt hiszem, elsősorban Nagyméltóságod, de mi is mindannyian már nem egyszer, sőt minden évben és így a folyó évben is az országos mezőgazdasági kiállításon is meggyőződtünk. Értem ezalatt a mezőgazdasági önálló népiskolát. Ennél a kérdésnél különös gondot kérek fordítani a kisgazdaosztály leánygyermekeinek nevelésére és oktatására. Ezen a téren még sok a teendő, mert azt tartom, hogy a magyar kisgazdacsaládok gyermekeinek nevelése és így azoktól függ ennek a néposztálynak boldogulása is. Ezért hátorkodom sürgetni a jelen törvényjavaslathoz hasonló szellemű, de a földmívesnép viszonyainak megfelelő alsófokú gazdasági képzésnek, »oktatásnak törvényes rendezését. Itt a magyar földmívesnép mindkét nembeli gyermekeinek hivatásbeli gazdasági oktatására gondolok, így például a gazdaleányok háztartási, kertészeti és egyéb apróbb gazdasági ágakra, valamint a család nemzeti nevelésére kiható oktatását tartanám helyénvalónak. A feleség és leánygyermek igen sok esetben többet tud produkálni a földbirtokból, mint maga a családfő, például a baromfitenyésztés, a tejgazdaság, a hizlalás stb. által. Egyben a feleség es a gyermek alkotórésze, nagyrószben segítője a munkának is. Ügy hiszem, ez a tiszteletteljes kérésem Nagyinéltóságod most tárgyalás alatt álló gyakorlati irányú, a középiskolákról szóló törvényjavaslatának indokait is fedi, amikor abban azt méltóztatik mondani, hogy a gazdasági középiskolák rendszere különös jelentőséget nyert a leányok iskoláztatása szempontjából is. Ezt a jelentőséget domborítjuk ki a kisgazdafiúk és leányok nevelésének felkarolásával. Követhetjük e téren a törvényjavaslat indokolásában felemlített külföldet is, de a magyar lélek szellemével és természetével, mert a hivatkozott országokban a nép szélesebb rétegei érdekében is bizonyos hasonló törvényes intézkedések állanak fenn és azért nem tátong ezeknek az országoknak társadalmi osztályai között olyan nagy szakadék és ür, mint még nálunk, amely hála a magyar kormány megértő és törekvő szociális intézkedéseinek, hisszük, hogy hazánkban is mihamarább áthidalható lesz. Végtelenül nagy tisztelettel .bátor_ vagyok Nagyinéltóságod figyelmébe ajánlani, hogy fontosnak tartanék minden vidéken egy középfokú gazdasági iskolát, minden törvényhatóságban egy téli gazdasági iskolát és kérem a meglevő gazdasági népiskolák szaporítását is minden vármegyében és törvényhatóságban^ E ! törvényjavaslattal kapcsolatban szerény elgondolásaim ismertetésével azt a célt kívánom szolgálni, hogy a magyar kultuszkormány az összefogó, együttérző testvéri magyar népnevelést megvalósíthassa. Mélyen t. Felsőház! Legyen szabad szerénységemnek még a tanítóképzésről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban is néhány szóval kiemelni annak fontosságát. A népiskolai tanítóképzésről szóló törvényjavaslatot a magam részéről is örömmel üdvözlöm, mert népoktatásunknak a tanítói akadémia kiképzése széles látkörű munkásokat, pedagógusokat ad. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítok a Nagyméltóságod által az utóbbi időben életre hívott tanyai vándortanítórendszernek, mert az igen érdemes és értékes elemet alkotó tanyai lakosság érdekében még igen sok a teendő ezen a téren. De nagy gondot kérek fordítani az állandó tanyai iskoláknál működő tanítói egyéniségek kiválasztására is, mert fontosnak tartom, hogy a jövőben a tanítói akadémiáknál, a tanítók kiképzésénél a tanyavilágra is legyünk tekintettel. Mit látunk kint a tanyai világban, a tanyai tanítók életében, különösen az utóbbi időben, amikor igen sok fiatal tanító hagyja el az intézeteket? Azt látjuk, hogy protekciószerzéssel minden lehetőt elkövetnek, hogy őket mint tanítókat vagy helyetteseket kihelyezzék valamelyik vidékre, ezeket a helyeket el is foglalják, de alig egyéves szolgálatuk vagy munkájuk után elkéredzkednek onnan és igyekeznek újból a városban elhelyezkedni, miáltal a tanyavilág újból tanító nélkül marad. Majdnem minden esztendőben minden iskolánál egyszer-kétszer vannak változások. Ez a tanulóknak hátrányára van. Itt azt volnék bátor kérni, hogy azok a tanyai tanítók, akik a jövőben ilyen kiképzésben részesülnek mezőgazdasági vonatkozásban, a