Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-61

152 Az országgyűlés felsőházának 61. ülése Komolyan és méltán panasz tárgyává tehető az, a szomorú tény, amelyre máshol alig lehet példát találni, hogy az Országzászló és a hősök emléke mellett — tisztelet a kevés kivételnek — elmennek gyermekek, fiatalok és felnőttek, férfiak és nők egyaránt, a nélkül, hogy a köteles tiszteletet megadnák. Erre a külföldön nagy súlyt helyeznek. Saját tapasztalatomból tudom, mert láttam, hogy az ez ellen vétőket figyelmeztetik. Ezt oktatás tárgyává kel] tenni mindennemű iskolában, mert a nemzeti öntudatot, önérzetet és a magyar faj megbecsülését emeljük ezekkel a ténykedésekkel. Erre hivatottak elsősorban a tanárok, a tanítók, de a szülők is. A katonai csapatzászlók előtt kalapot emelni kötelesség, de sajnos, ezt nálunk nem teszik meg. A múltból kell nekünk erőt merítenünk a komoly jelenhez és az előttünk álló nagy nemzeti céljaink eléréséhez a jövőre is. Az ifjúságnak az elszakított magyar területekei ismernie kell, azoknak emlékeit ébren kell tartania, magyar testvéreink sorsáról, az azokkal való közösségről és egy Isten segítségével elérendő boldogabb jövőről kell minden magyar fiatalnak reményekkel telten gondolkodnia és sohasem szabad felejtenie. A gyakorlati irányú középiskolák az életre nevelnek. Ennek fontosságát ismerte fel a kultuszminiszter úr ezzel a törvényjavaslattal. Azoknak a komoly és életbevágóan fontos célkitűzéseknek szempontjából, amelyek — hála Istennek — a kormány programmjában bennfoglaltatnak és amelyeknek megvalósításában bízunk s amelyeket a magyar faj érvényesülése és boldogulása szempontjából sürgősen megvalósítandónak is tartunk, a gyakorlati iskolatípusoknak nagy fontosságuk vau. A magyarság el kell, hogy foglalja a kereskedelem és ipar terén is — amint hangoztatják — az őt egyedül megillető helyeket. Át kell vegye minden vonatkozásban az őt megillető impériumot, keresztény, nemzeti irányzatnak kell itt mindenütt érvényesülnie. Kifejezésre kell itt • juttatnom azt a tényt, hogy ma, amidőn az egészségügyi vonatkozású kérdiéseket a kormányzat annyira fontosaknak ismeri el, a középiskolákban — Budapest kivételével — nincsenek iskolaorvosok. Meg kell állapitanunk azt is, hogy az egészségtant előadják ugyan korlátolt kiméretben, de nem szakemberek, orvosok, hanem annak előadását más szakmabeli tanárokra hárították át. A fiatalság testnevelése, a sport sem történik kellő felügyelet mellett, aminek következménye azután a sajnosán és eléggé gyakran tapasztalható, a fokozott sportból eredő, és a sportolásra nem alkalmas fiatal, fejlődésben levő egyéneknél fellépő komolyabb szervi elváltozás, ami a további életkorra is maradandóan rányomja szomorú bélyegét. A sport fontosságát nem kell külön kiemelnem. Nemzetközi vonatkozásban a magyar sport elől áll. Megérdemli tehát ez a sport, hogy a magyar királyi kormány és mindazok a minisztériumok, amelyeknek hatáskörébe ezek a kérdések tartoznak, a legmesszebbmenőén foglalkozzanak a sportorvosi intézmény megvalósításával is. A fiatalság fejlődésének ellenőrzése, annak egészsége a nemzet nagy célkitűzései mellett oly nagy fontossággal bír, hogy a kormányzat részéről minden anyagi áldozatot megérdemel. Ezért van elodázhatatlanul szükség minden iskolában arra hivatott, szakképzett iskolaorvosokra. Legyen szabad erre a körülményre a kul1938. évi április hó 8-án, pénteken. tuszminiszter úr ő tnagyméltóságának figyelmét mély tisztelettel felhívnom és arra kérnem, tegye ezt komoly megfontolás tárgyává és a bizonyára közóhajra és a nagy nemzeti érdekekre való hivatkozással tegye megoldhatóvá, illetve az anyagi fedezetet is keresse és találja meg rá. A tanítónőképző reformjával kapcsolatosan volna még egy pár megjegyzésem. NagyMagyarország keretében az Alföld, sajnos, iskolák szempontjából el volt hagyatva, et volt hanyagolva. Néhai boldogemlékezetű Klebelsberg Kuno gróf nevéhez fűződik az Alföld, de az egész ország iskolákkal való fokozottabb ellátása és az iskolaépületek tekintetében felmerült igények honorálása. Ezt a nagy tervet és fontos célkitűzést folytatta méltó utóda, akinek nagy koncepciója és alkotásai maradandók lesznek. A tanítóképzés reformja is egyik komoly lépés a nemzetnevelés, a népnevelés és a nemzetvédelem terén, mert a nemzetvédelem egyik eszköze a magyar nép nívójának fejlesztése, tudásának, hazafias irányú nevelésének kiépítése. Vonatkozik ez a hazafiasán gondolkodó, velünk jóban, rosszban egyformán osztozkodó kisebbségi testvéreinkre is. Azok, akik hivatva lesznek a magyar nép gyermekeit nevelni, erős valláserkölcsi alapon hazafias, keresztény nemzeti irányiban oktatni, a nemzetnek igazi harcosai, akikre nagy feladat vár és akik nagy felelősséggel és számadással is tartoznak. Hogy nagy és nemes hivatásuknak megfelelhessenek, fel kell vértezve lenniök a tudás, a hazafiasság és a hivatottság fegyvereivel. Azokat a gondolatokat, amelyeket nagyjában kifejtettem a középiskolákra vonatkozóan, ennél a reformnál is fontosnak tartom. A higiénikus iskolák mellett nagy fontossággal bír a tanítói pályára egészségi szempontból is hivatott egyének megválasztása. A megvizsgálásról rendelkezik a törvényjavaslat, előírja, hogy a felveendőket tisztiorvosi vizsgálat alá kell vetni. A magam részéről nem tartom elegendőnek csak egy egyszerű vizsgálat keresztülvitelét, mert ma a röntgenvizsgálatban az orvosi tudomány olyan fontos segítő eszközzel bír, amelyet nélkülöznünk nem lehet és nem szabad. Aki a tanítói pályára lépvén, a néppel, annak gyermekeivel és a fiatalsággal foglalkozik, annak elsősorban egészségesnek kell lennie és a tüdők itt végtelen nagy fontossággal bírnak. Ami a jelent illeti, az életből és a gyakorlatból vett tapasztalatokra hivatkozva, bátor vagyok a miniszter úr ő nagyméltósága figyelmét a következőkre felhívni. Tapasztalatból tudjuk, hogy ma is nagyon sokan tanítanak olyanok, akiknek egészségi állapotához igen sok szó fér. A tanítói testület egészségügyi megvizsgálását főleg a tüdők szempontjából tartom végtelen nagyfontosságúnak. Ez nem sérelem és annak nem tekintheti senki sem, de igenis jogos védelemnek a jövendő generáció és a szülők érdekei szempontjából. A tanítótestületnek egészségesnek kell lennie, hogy hivatásának megfelelhessen és ennek elérését csak egy alapos vizsgálat teheti lehetővé. Te' hát a jelenleg szolgálatban lévő tanítótestület utólagos felülvizsgálását javaslom egészségügyi okokból. Azok, akik — mert hiszen vannak ilyenek — terheltek, betegek, méltányos elbírálás után és kellő nyugdíjlehetőségekkel, de a tanítás alól felmentendők- Humánus gondolkodás mellett is radikálisan kell ezt ke-