Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-60
Az országgyűlés felsőházának 60. ülése visszaszorította — minden elismerést megadott a vallásosán nevelő iskolának és egyháznak, sőt nemzeti érdeknek jelentette ki ezeknek az intézeteknek további fennmaradását, ami valóban úgy is van. Mélyen t. Felsőház! Soha nem lehet elfelejteni, sőt a jövő nemzedék számára örök tanulságképpen fenn kell tartanunk azt a jelenséget, hogy például Csonka-Magyarország elkapcsolf részein a magyar nemzeti eszmének és a régi hazához való kapcsolatnak ápolói és hordozói azok a vallásosán nevelő keresztény iskolák voltak, — katolikus és egyéb keresztény iskolák is — amelyek ezen jellegük autonóm erejénél fogva magatartásukkal hosszú éveken keresztül tudtak dacolni azzal az erőszakkal, amely erőszaknak nem tudtak ellentállni az egyéb típusú iskolák. Csak szűk látókörrel bíró kritikusok azok, akik a vallásosán nevelő iskolákban alantasabb szinten mozgó iskolákat látnák. Az a bölcs kormányzat, amely a vallásos nevelésnek megad minden lehetőséget, hogy ezek az iskolák nagy nemzeti feladataikat minél intenzívebben teljesíthessék. Éppen ezért bátorkodom a miniszter úr ő excellenciájának nagybecsű figyelmét' reáirányítani arra a súlyos helyzetre, amellyel a felekezeti iskolák küzdenek a reájuk kirótt nyugdíjjárulékok miatt. Szörnyen súlyos handicap ez, amellyel már-már nem is bírják a versenyt. Van olyan szegény hitközség, ahol 70-000—80.000 pengő hátralék van a nyugdíjjárulékban. E kormány bölcsességének feladata az, hogy ezt a kérdést valamiképpen megoldja és ezen a kérdésen Valamiképpen segítsen. Sem a javaslatban, sem az indokolásban nincsen szó arról, vájjon azok a tanerők, akik nem részesülhetnek a felsőbb kiképzésnek, az akadémiának áldásaiban, nem kerülnek-e iníériorisabb helyzetbe az akadémiát végzettekkel szemben. Bízom abban, hogy a minisztérium bölcsessége, amely ebbe a törvényjavaslatba annyi jóindulatot vitt bele, itt is meg fogja találni a kellő megoldási módot. Mélyen t- Felsőház! Kövid felszólalásom befejezéséül csak azt jegyzem meg, hogy egy népiskolai törvénynek — legyen az hármilyen kitűnő — es-ak akkor fog mutatkozhatni eredménye, ha a család, az iskola és a tanár egyénisége, tehát e három működő faktor között egységes szellem uralkodik. Minden iskolai törvény sikerének előfeltétele a család közreműködése abban a szellemben, amelyet a törvényjavaslat megkíván teremteni a közéletben és a tanár életének, mint szakembernek és nevelőnek), eleven példaadása növendékei részére, akiket oktatni és nevelni hivatott. A törvény csak holt betű maradi, ha a közszellem nem támogatja annak céljait. Gazdaságpolitikai szempontból is nemzetünk életszükséglete az, hogy ez a támogatás meglegyen és a középosztály áj átalakulása e törvényjavaslatok által sikerüljön. En hiszem és bízom abban, hogy ez sikerülni fog, azért ezt a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Felsőház 1 ! Bejelentem, hogy a kultuszminiszter úr ő nagyméltósága a házszabályok 92. Vának (3) bekezdése alapján a kultuszjavaslatok tárgyalásán aki tartamára miniszteri megbizottként Zsindely Ferenc kultuszminiszteri államtitkár úr ő méltóságát jelentette be. 1938. évi április hó 7-én, csütörtökön. 135 Tudomásul szolgál. Szólásra következik Kapi Béla ő méltósága! Kapi Béla: Nagyméltóságú Elnök TTr! Méltóságos Felsőház! {Halljuk! Halljuk!) Belekapcsolódom előttem szólott Kolossváiry ő méltósága bszédébe, aki azt mondotta, hogy az iskolai törvénynek az életből ikell kisiaírjadnia és folytatom azzal az igazsággal amely az első tételben benne foglaltatik, hogy az életből kisarjadó iskolai törvénynek Örök végső célja az, hogy új életet teremtsen. Azokat az iskolai törvényeket, amelyeket most a kultuszminiszter úr ő nagyméltósága benyújtott, éppen azért látom jelentőségteljeseiknek, mert hivatva vannak arra, hogy új életet teremtsenek a, magyar földön, a magyar nemzet körében. Bizonyára senki sincs, közöttünk, aki ne érezné ezeknek az iskolai törvényjavaslatoknak feltétlen szükségességét. Az indokolás rámutat ezekre a szükségességekre, rámutat nevezetesen arra, hogy a pedagógiai fejlődés, továbbá az életkörülmények változása tette kívánatossá az iskolatörvények létrehozását. De még mélyebbre kell tekintenünk ós meg kell állapítanunk, hogy az új iskolatörvényeket szükségessé teszi az a nagy világnézeti átalakulás és nagy világnézeti veszélyeztetettség, amelyiben a mi korunk nemzedéke él és sokszor vergődik. Szükségessé teszi továbbá a nemzetnevelés jólfelfogott érdeke. Az indokolás és az eddigi felszólalások is utaltak arra, hogy a nemzetnevelés teszi szükségessé ezeket az új iskolatörvényeket, amint feladatuk éíppen abban áll, hogy nemzetnevelő munkát végezzenek. Mi csak hálát érezhetünk Hóman Bálint miniszter úr iránt, aki ezt megérezte, megértette és törvényjavaslataiba beledolgozta. Ezt különös hangsúllyal^ kell kiemelnem azért, mert nemzetnevelés és nemzetnevelés között különbség van és nem lehet mindegy a nemzetnek, hogy a nemzetnevelés missziós munkáját kicsoda, milyen alapelvek és szempontok, milyen történelmi meggyőződés alapján akarja elvégezni. Abban látom az iskolai törvényjavaslatoknak egyik legnagyobb értékét, hogy a nemzet történelmi fogalmával nem elégszenek meg. hanem azt örök etikai alapra helyezik. Nem elégszenek meg: azzal, hogy a nemzetben egy történetileg kialakult történelmi egyéniséget látnak, avagy nem azonosítják a nemzetet azzal a sorsközösséggel és történeti közösséggel, amelyben ezer éven át ennek a nemzetnek fiai eggyé váltak. Nem azonosítják történelmi múltjával és tradíciójával, amely azonban mindig szent és drága előttünk, hanem a, történeti múlton kívül tudnak a történelmi jövendőbe is tekinteni és értékelik azt, hogy egy nemzetet nemcsak a tradíciója, hanem történelmi aspirációja teszi, naggyá és akkor válik igazán nemzetté, ha önmagát nem egyedül látja .a, történelem színpadán, nem is csak a más nemzetekkel való érintkezésében, hanem, ha az Isten előtt áll és az Istentől adottnak érzi történeti hivatását és küldetését. Ez az igazi nemzetnevelés, amely nemcsak a történelemre, hanem az Isten örök törvényére, a tőle kapott akaratra és küldetésre támaszkodik. Mélyen t. Felsőház! Mindkét iskolai törvényjavaslat korszakalkotó jelentőségét abban látom, hogy ebbe a szemléletbe állítja be a nemzetnevelés nagy munkáját. A tanítóképzésről szóló törvényjavaslathoz
