Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-60

134 Az országgyűlés felsőházának 60. ülé 1927 : XII. te. megszigorította, de azért fönntartotta továbbra is. De amíg a polgári fiúiskolákkal szemben ez a kötelezettség- nem hajtatott végre olyan szigorral, mint ahogy azt meg lehetett vagy meg kellett volna tenni, addig a polgári leányiskoláknál óriási túlfejlődés, túlprodukció mutatkozott, ami élő bizonyítéka annak, mélyen t. Felsőház, hogy a leánynevelés céljait szolgáló praktikus gyakorlati iskolatípusnak nagy hiányát érezték a szülők és éppen ezért történt az a nagy betódulás a polgári iskolákba, mert kevés ilyeD gyakorlati irányú isola lévén, a szülőknek nem állott módjukban leányaikat megfelelő irányú művelőlésben részesíteni. Éppen ezt a nagy hiányt lesz hivatva pótolni az új törvényjavaslat, amely előttünk fekszik. Melyen t. Felsőház! A tárgyalás alatt lévő és előttünk fekvő törvényjavaslatok közül kétségtelenül a legbensőbb kihatással lesz a nemzet életére és a közélet átalakítását következményeiben a legbensőbben, legpregnánsabbul fogja szolgálni a tanítóképzésről szóló ú;í törvényjavaslat: a tanítóképezdék reformja, a tanítóképző akadémia. A szakembereknek és maeruknak az érdekelt tanerőknek is élénk vágyát elégítette ki ez az új törvényjavaslat. Ezt nem is kell itt bővebben fejtegetnem, mert a javaslat általános indokolásában olyan világosan és meggyőző erővel van ez feltárva, hogy akik eddig nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, még azok előtt is minden kételyt kizá róan világos az. hogy ez a törvényjavaslat régi vágyat elégít ki, régi hiányokat oldott meg és pedig olymódon, hogy abból a nemzet nek nemcsak társadalmi, hanem gazdasági haszna is lesz. E mellett a tanítóságnak nemcsak a tekintélyét emeljük, hiszen a jövőben a tanítók az életben olyan társadalmi pozíciót tölthetnek be, amellyel eddig nem bírtak, vagv csak hosszú érdemes munkálkodás után tudták elérni azt a pozíciót, hanem egyben olyan kiváló tudással és erkölcsi fegyverekkel is felvértezve kezdhetik meg sokirányú és a falu szempontjából nagyértékű munkálkodásukat az iskola falam belül és az iskola falain kívül is, amely áldásossá válik abban a közületben, ahová az isteni Gondviselés a tanítót munkálkodni rendelte. . Ez az új törvényjavaslat, amely a tanítóképzőkről szól, most már —. remélhetőleg hosszú időre — megkönynyíti azt az igen nagy értéket képviselő kálváriái utat és munkát, amellyel kiváló tanítóságunk sok önmegadással, nélkülözéssel, verejtékes munkával vezette és nevelte a magyar jövendő polgárait. Tainítóképzésünlk rendszeresen csak 1868. óta van. Az azóta lepergett 70 esztendőből öt hosszú évtizedek küzdelmeit közvetlen közelről ismerem és szemléltem, sőt mint munkatárs, azokban henné is voltam. Láttam a tanítóképzés metamorfózisait: kezdetben három évfolyamú volt egy gyakorlati évvel, . egészen 1881-ig, 1881-től négy évfolyammal működött 1920-ig, amikor egyszerre csak hat évfolyamúvá vált. Ez tartott két vagy három évig és akkor, 1923-han, megint visszaalakult öt évfolyamúvá és ez a rendszer tartott 1938-ig. Öt évtizeden keresztül láthattam tehát a tanítóság fokozatos fejlődését, szellemi és erkölcsi emelkedését és azt a nagy nívóbeli különbséget, amely az ezelőtt 40—50 esztendővel elhanyagolt, düledező iskoláikban, _ kopott, rongyos ruhákban, éhbérért verejtékeső tanítómesterek és a ma tanítósága között y an, s,e 1938. évi április hó 7-én, csütörtökön. A törvényjavaslat megalkotójának és 'munkatársainak kiváló érdemeiből nem von le semmit az, ha kalapot emelve előttük, meghajlok az előtt a tanítóság előtt, amely ezt a törvényjavaslatot kitartó munkájával kivívta, és amely felküzdötte magát és sorsosait egy megértő, kitűnő kultuszminiszter méltánylásával a főiskolai akadémiai végzettség rangjára. Bizonyos, hogy ez a törvényjavaslat monumentum aere perennius lészen alkotója emlékének. Nem sértem és nem csökkentem senki érdemét, amikor azt mondom, hogy ez a javaslat nem születhetett volna meg olyan helyesléssel, olyan kiváló és kitűnő kritikával, mint amilyennel megszületett, ha a tanítóság maga nem dörömbölt volna hosszú éveken^ át a törvényhozás ^kapuján, mert ezt csafc- érdemül lehet a tanítóságnaik 'betudni. Mélyen tisztelt Felsőház! Tisztelettel kijelentem, hogy ezen javaslatot nagy részében lényegileg jónak tartom. Azért mondom, hogy nagy részében és lényegileg, mert e törvényjavaslat elbírálásánál nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a törvényalkotó szemei előtt :két cél lebegett: egyik, hogy a tanítóiságnak magasabb kiképzést adjon, a másik pedig az, hogy a tanítói túltermelést valamiképpen korlátozni kell. Ezeknek figyelmen kívül hagyása mellett, nem cm ondóm, hogy nem lehetne a javaslat egyik-másik szakasza ellen {kifogásokat emelni, amelyeknek változatlanul hagyását azonban éppen ez a kettős cél teszi indokolttá. Annyi bizonyos, hogy ez a törvényjavaslat jó és nagyon jól készíti elő a tanítóságot mindarra, ami reá várakozik. A tanítóiképzés érettségire van felépítve, a -nemzetnevelés szempontjából olyannyira fontos is-kolánkívüli munkásság minden ágára, bevezet, — felöleli a szükséges gazdasági oktatást, a szövetkezeti életet, a szociális tudás szükséges és helyes irányú mértékét, a szükséges közigazgatási és jogi isimereteket — szóval megad mindent, hogy a tanító 'keresztény erkölcsökkel megtöltött, hazafias és vallásos állampolgárokat nevelhessen. Az így kiképzett tanítóság csak áldására, váliik e javaslat folytán a hazának, mert nemesíti a nemzeti társadalmat, és munkájával kiveszi részét 'minden irányban, a gazdaság, a kereskedelem és az ipar minden területén. (Az elnöki székét báró Radvánszky Albert foglalja el.) Hogy csak egyet említsek, a legújabb statisztikai adatolk szerint például az ipari és kereskedelmi tanonciskolákban 2160 tanerő oktatott és ezek közül csak 598 tanerő volt olyan, akinek ez volt a főhivatása, a többi csak melléíkfoglalkozásból tanított. Az 1274 mellékfoglalkozású tanerők közül 1000 tanerő az elemi _ népoktatás személyzetéből került ki. Az új törvényjavaslat érteiméhen É kiképzett tanítók óriási hatassál lesznek majd az iparostanonc növendékeken keresztül az egész ipari életre is. Ennek a törvényjavaslatnak, mint az előbbi két középiskolai törvényjavaslatnak is nagy érdeme — amit én hál^s elismeréssel állapítok meg — az is, hogy nem csonkítja senkinek a jogát, az egyháznak eddigi törvényben gyökerező iskolaállítási jogát érintetlenül hagyja, — s csak köszönettel kell adóznunk a törvény alkotója iránt, amiért az ebben az irányban mutatkozó támadásokat