Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-60
Az országgyűlés felsőházának 60. ülése delmes következményekkel járhatnak, elsősorban az iskolában kell kiigazítani vagy legalább is ott kell megkezdeni a korrekciót. Ifjúságunk elhelyezkedésének szinte legyőzhetetlen nehézségeit, amelyek a trianoni határok közé szorított hazánkban manapság a szülőknek szörnyű gondot okoznak, ez a törvényjavaslat lenne hivatva részben megszüntetni, vagy legalább is enyhíteni. Értem ezalatt azt, hogy a - magyar ifjúság olyan életpályák felé irányíttassék, amelyeken elhelyezkedése, megélhetése biztosítva van, vagy legalábbis helyzete nera lesz olyan reménytelenül sivár, mint ma. A jó iskolatörvénynek mindenütt az életből kell kisarjadzania s a kornak szükségleteihez kell simulnia. Átveheti idegen nemzetek kultúráját, de csak akkor lesz ez értékes táplálója nemzeti vérkeringésünknek, ha a nemzeti lelkület tradíciójához, az ezeréves alkotmányhoz, népünk jelleméhez hasonulva, a nemzeti eszmét, a vallásos gondolatot, — mint ő excellenciájának egyik legutóbb tartott beszédében kifejezni méltóztatott — a keresztény erkölcsöket, az állampolgári öntudatot tudja beleplántálni a magyar ifjúság lelkébe. (Ügy van! Úgy van!) És mert ennek az újtípusú iskolatörvénynek egész konzekvenciája olyan, hogy attól^ méltán lehet várni, hogy ezt meg ífogja valósítani, minden részletekbe menő kritika nélkül már előre kijelentem, hogy azt általánosságban jónak tartván, el is fogom fogadni, annál is inkább, mert hiszein a gyakorlati középiskolát végzett ifjúság . tevékenysége leginkább fog megnyilvánulni az alsó, talán egy kissé el is hanyagolt néprétegek között. Itt nagy nemzeti hivatást fog teljesíteni a végzett ifjúság, mert hivatva lesz ezeket a rétegeket visszatartani a destruktív irányzatoktól, hiszen közéjük menve és az ő foglalkozási területeiken végezve feladatukat, nemcsak iskolaszervezeti, hanem még inkább és elsősorban társadalompolitikai hivatással is fognak bírni az ilyen iskolát végzett tanítónemzedékek. Nem tudok azonban, mélyen t. Felsőház, szó nélkül elmenni a mellett a kijelentés mellett, amelyet a miniszter úr ő excellenciája tett a március 3-án tartott egyik bizottsági ülésben. Azt méltóztatott mondani, hogy »nálunk ma még nem alkalmazható az az amerikai felfogás, hogy ne a képesítés, hanem az egyéni képesség legyen döntő, a kormány azonban igyekszik ennek útját egyengetni. Ezért kíván — úgymond a miniszter úr •— a 17 évnél idősebbek részére továbbképző osztályokat létesíteni, hogy különös képesséigeiket érvényesíteni tudják«. Ezt az egészen új utat, amelyről tudomásom szerint a miniszter urnáik parlamentáris kijelentést még ezideig nem méltóztatott tenni, nagy örömmel üdvözlöm, mert sok elveszti induló kitűnő értéket tudunk ezzel megmenteni, akik előtt az élet mostohasága elzárta a továbbhaladást. Éppen ezért kívánatosnak tartom, hogy az új terv miinél előbb életbelépjen és ne csak: a latin nyelvet nem tanító Iskolák növendékeire terjedjen ki, hanem egyéb tudományágakra is. Főleg azért tartom ezt leginkább kívánatosnak, mert. isimertem és ismerek olyan autodidaktát, aki meglepő oknyomozó történeti tudásával talán egy magasabb katedrát is megérdemelne és ismerek olyan kiváló másik: tudóst, akinek a, nemzeti [művelődés eddig ismeretlen (kútforrásai körül teljesített feltárásai, e téren való tekintélyes szakfolyóiratokban, napvilágot látÍ938. évi április hó 7-en, csütörtökön. 133 irodalmi műiködése mindenesetre érdemes arra, hogy e külön tanfolyami, e külön osztály által képesíttetvén, érvényesülni tudjon és magasabb pozíciólkat is elérhessen. Ezért örvendek annak, hogy a miniszter úr ezek előtt igyekszik majd a jövendőben megnyitni az egyetemek kapuit, természetesen bizonyos kiválasztással. bizonyos efclekticizmusisal. Mélyen t. Felsőház! A törvényjavaslattal kapcsolatban sok szó hangzott el a polgári iskolákról. Voltaik szakszerű felszólalások, tiszteletreméltó oldalokról, amelyek a polgári iskolák szempontjából nem tekintették kielégítőnek ezt a törvényjavaslatot 8 kévéseitek azt a hasznot, amely ebből — szerintük — a polgári iskoláikra háramlott- Többet vártaik tőle s csalódottaknak érezték magmikat egyik-másik oldalról, mert a miniszter úr nem építette (ki a polgári iskolát nyolc osztályúvá. (Felkiáltások half elől: Helyesen! ) Az elégedetlenség különö sen felhangzott a líceummal kapcsolatban. Egyszerre fölfedezni vélteik azt, hogy <a polgári iskolák tanterve elavult és hogy különösen nyelvi tekintetben nem állja ki a versenyt _ a gimnáziumok alsó osztályaival. Tiszteletteljes véleményeim szerint nem állhat meg az a ívád. hogy a polgári iskolákat a kultuszkormány hetven éven keresztül elhanyagolta volna és hogy nem történt isemmi a polgári iskoláikkal ez alatt a (hetven év alatt. A vádasko dóknak méltóztassék megnézni az 1868 : XXXVIII, tc-nek errevon átkozó rendelkezéseit, a polgári iskolákra és a polgári leányiskolákra akkor megállapított tantárgyakat és ezeket összehasonlítani .az 1920 : XII. tcnben megállapított »művelődési anyag«-gal és akkor majd méltóztatik meglátni azt az óriási különbséget. s azt a nagy fejlődést a tananyag szempontjából is, amely a régi és a mostani polgári iskola között fennáll. A polgári iskolák! annak a célnak, amelyből 1868-ban Csengery elgondolásai szerint megalkották, a legkitűnőbben megfeleltek. Ez alatt a hetven év alatt maga az élet bizonyította be ennek a.polgári iskolának életképességét és az élet maga operálta le azokat a részeket, amelyek nem váltak le egészen. Így elsorvasztotta a polgári fiúiskolánál az ötödik és hatodik osztályt, amelyeket azután az 1927 : XII. te. meg is «züntetett. De ha nézzük a polgári iskolának akár 'művelődési, akár pedig életértékét, amelyet a minősítés igazol, meg kell állapítanom, hogy ez mindenképpen bevált és azért bölcsen cselekedte a miniszter úr, hogy nem nyúlt hozzá, mert ez teljesíteni fogja továbbra is 'hivatását. Természetesen megfelelő tankönyvváltoztatásokra, megfelelő tanterv átalakításokra szükség lesz, mert hiszen ennek >az iskolának' is adaptálódnia kell a többi iskolához és ennek az •iskolának is bele kell illeszkednie: abba a nagy tervbe, amelybe az új modern középiskola beleilleszkedik. A polgári iskoláknál és azok történelmi fejlődésénél legfeljebb egy kifogást lehetne felemlíteni. Tiszteletteljes véleményem szerint ez a kifogás a polgári iskolák történelmi fejlődésénél az az eltolódás, amely a polgári leányiskolák és a polgári fiúiskolák között észlelhető, ha szembeállítjuk őket. Az 1868. évi XXXVIII. tc-nek 67. §-a kötelezte a községeket hogy bizonyos tanulólétszám mellett, bizonyos körülmények között kötelesek polgári iskolákat felállítani, Ezt a kötelezettséget az 26*