Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-39

6 Az országgyűlés felsőházának 39. ül 25.000. A részvénytársaságok száma — és ez különös jelentőséggel bír az ügyvédi munka szempontjaiból — 29 volt, ana 925. El méltóz­tatik képzelni, hogy az az ügyvédi létszám, amely annak a 29 részvénytársaságnak jogi ügyeit intézte, el .tudná látni a mostani 925 részvénytársaság ügyvédi munkáját? Aligha! Budapesten aa Iparosak száma volt 11.000, me, 69.000, a kereskedőké volt 7000, ma 47.000. A ki­vetett egyenesadó Budapesten 15 millió volt. ma 151 millió és a községi adó ugyancsak tíz­szerese az akkoráinak. Egésizen más képbe kell tehát beállítani az ügyvéidszaporulatot is és neon szabad légüres térben úgy beszélni erről a kérdésről, mintha körülöttünk minden úgy maradt volna, untot ahogyan 1874-ben volt. A javaslatnak! van azonban egy további igen érdekes indokolása és ez az, hogy hasonlítsuk össze a magyar ügyvédet a külföldi ügyvéddel, nézzük, hogy ott hány lakosira esik egy ügy­véd és — ő exeeHenciája szíves volt még ki­terjeszteni ezt a statisztikát — hasonlítsuk ÖSE­sze az ügyvédek számát a nemzeti jövedelem­nek azzal a részével, amely egy ügyvédre esik. Kétségtelen, hogy ezek a számok azt igazolják, hogy sokkal kevesebb lélek, sokkal kisebb nem zeti jövedelem estik egy magyar ügyvédre, mini amennyi esik egy dánra, vagy egy franciára, de a magyar társadalom életstandardja oly alacsony, oly kicsiny, az ügyvéd annyival ki­sebb jövedelemmel elégszik meg és annyival kiseb jövedelemiből él ő is, más is, hogy ez az aránytalanság egyáltalában nem bántó. Több ügyvéd mehet nálunk a pályára, mert nemi kell annyit keresniük, mint amennyit <a párisi ügy­véd keres. Egyáltalában a külföldi példákkal való összehasonlítási meglehetősen nehéz, dolog. . bár sietek ki jelenteni, hegy nem állok, azon a:-; állásponton, hogy nem volnánk ügyvédek túl­sOkan, én csak 1 azon az állásponton állok, hogy a hajak okzója, amely iimimár észted ők óta ta­pasztalható, nem a túlzsúfoltság, hanem' általá­ban a jövedelem! csökkenése. Mélyen t. Felsőház! A javaslat gondolatvi­lágában ha nem is rendelkező részeiben, a nu­merus clausus álláspontjára helyezkedik. Na­gyon sokat tárgyaltunk már a numerus clau­susról, de talán tudok egy pár új szempontot belevinni a vitába, amelyek ugyancsak alkal­masak arra, hogy a kérdést tisztázzák. En azt állítom hogy a numerus clausus a jelenlegi és a rákövetkező generáción egyáltalában nem segít. íme egy számadat. Budapesten az utóbbi tíz esztendőben átlag 23 ügyvéddel szaporodóit évente az ügyvédek száma. 230i-cal szaporodott számuk tíz esztendő alatt ha ezt tízzel elosztón^, akkor azt kapom, hogy átlagban egy évre 23 főnyi szaporulat jut. Jobb, ha ezt az átlagszá­mítást veszem, mert ha nem venném, a mv­gam javára operálhatnék, ennek a tíz esztendő­nek a végén ugyanis a szaporodás már kisebb, de méltóztatik látni, tárgyilagos vagyok, nem egy év véletlenségéből, hanem az átlagból kí­vánok konzekvenciát levonni. Tehát az évi átla­gos szaporodás ezalattt a tíz esztendő alatt 23. méltóztassék elképzelni azt, hogy a budapesti ügyvédi kaim arában holnap megszavaztatik a numerus clausus, a miniszter úr ő excellenciája azt elrendeli és jóváhagyja. Nem is gondolv < arra, hogy ez az átlagos évi 23 főnyi szaporo­dás csökken, hanem- azt véve alapul, hogy ez változatlan marad, 50 esztendő kell ahhoz, hogv ilyen szaporodási tempó mellett a 3300 ügyvéd­ből álló Budapesti Ügyvédi Kamara létszáma ezerrel csökkenjen és ha túlzsúfoltságról beszé­ése 1937. évi január hó 29-én, pénteken. lünk, ez még mindig nem az a szám, amely azoknak sterne előtt lebeg, akik az ügyvédek számát csökkenteni akarják. Vagyis 50 esz­tendő Imulva érjük el tazt, hogy ezerrel lesz ke­vesebb ügyvéd. Persze én itt nem vehetek figye­lemtfö mást, (mint a számoknak bizonyos termé­szetes alakulását. (Lázár Andor igazságügymi­niszter: A törlések száma felül van évente a kétszázon! Ezzel is számolni kell!) Bocsánatot kérek, kegyelmes uram az természetes, hogy ügyvédek nemcsak felvétetnek, hanem meg is halnak, ennek következtében a bruttó-számot nem vehetem alapul, mert a létszám csak a nettó-számmal szaporodik, az elhalálozásokat le kell csapni'. A bruttó-szám alapul vétele nem volna igazságos operáció, mert hova teszem az elhaltakat? Az elhaltak ebben az esetben nume­ráinak. (Zaj.) t Azt kell tehát mondanom, hogy ezzel a je­len generáció szempontjából semmit sem érünk, a jövő generáció előtt pedig — amely­nek elhelyezkedése mindannyiunk közös ter­he, gondja — az ügyvédi kar kapui becsukód­tak, mert a numerus clausus mellett, ha az be­következik, a legközelebbi évtizedek során semmiféle változás nem várható, hacsak vagy tíz háború nem lesz közben, már pedig Isten óvjon bennünket csak egy háborútól is. Fia­talságunk tehát itt sem kaphat bebocsátást. Ha csak az ügyvédségről volna szó és nem volna szó a többi foglalkozási körökről is, ak­kor még hagyján volna, de — exempla trahunt — amit a kormány helyesnek talál, egy fog­lalkozási kör szempontjából, azt kénytelen akceptálni a tölbiek szempontjából is. A múlt héten már a fodrászok kiabáltak a numerus clausus után, az iparosok nap-nap után követe­lik, sőt — honrábile dictu — a keiresfcedőtársa­dalomban is találkoztam már két olyan keres­kedő-ággal, amelyik a numerus clausust kí­vánja. Méltóztassék tehát ennek a helyzetnek megcsinálni a számadását. Ha a foglalkozási körök nagy részében, kezdve a kisiparosoktól egészen a kereskedőkig, az egész vonalon a numerus clausus lesiz, meghonosítva, a r kor­mánynak egy új, nagy kérdéssel kell számol­nia; nem a birtokban levőknek, hanem' a bir­tokon kívül levő hajótörötteknek kérdésével. és ez sokkal nagyobb kérdés, mint az, hogy ÍI már birtokban levők gazdasági exiszteneiáj;t megfelelően biztosíttassék. Mélyen t. Felsőház! El sem tudom képzel­ni, hogy mit lehet csinálni egy országban, amelyben a numerus clausus gyógyszerkén' elvileg elfogadtatik. Valahányszor szembeke­rülök á numerus clausus-szal. szinte ösztön szerüleg (mindig »Az ember tragédiája jut eszembe, az eszkimó könyörgése Luciferhez: Ha Isten vagy, tedd meg, könyörgök, hogy ke­vesebb legyen az ember! — A numerus elau­susnak ez a tendenciája, vagy ha nem is ten­denciája, okvetlenül ez a következménye, ez a folyománya. Mélyen t. Felsőház! Azt meiern állítana hogy a fiatalság nagy kérdése, a fiatalság el helyezkedésének csaknem lehetetlensége vagy legalább is túlnehéz volta okozza nálunk ;i születések csökkenését. Az anya nem szül; nei. szül azért, mert nem tudja gyermekét elhe­lyezni. A gyemnek nem támogató, segító instru­mentum, mondják a faimiMában, hanem súlyos teher. Méltóztassanak megengedni, hogy egy fél percig foglalkozzam ezzel a kérdéssel, mert a

Next

/
Thumbnails
Contents