Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-39

Az országgyűlés felsőházának 39. ülése ki ezeknek a jegyzői magánmunkálatoknak az összege, de volt olyan körjegyzőség, ahol az i egész jövedelem csak 36 pengőre rúgott Meg­jegyzem, hogy az egész országban az én vár­megyém első helyen áll a kisgazda-birtokok 'szám-pontjából, mert nálam vannak olyan köz­ségek, amelyekben a paraszti határon minden csecsemőre 4—5 hold esik. Itt ugyanis túlnyomó részben parasztbirtokok vannak, alig van közép­birtok, nagybirtok is arányleg kevés, azt lehet tehát imondani, hogy — ha a föld értéket képvisel — ezek igen vagyonos községek. Van ott — mond­juk — kereken 20 község és 60.000 lakos — eny­nyi (maradt -ácsomba vármegyéből.Ebben a 20 Icözségben a jegyzői magán-munkálatok kitesz­nek egy esztendőben 6000 és néhány száz pen­gőt. Feltéve hogy az ügyvédek ugyanolyan ala­csony skálát számítanak, minta jegyzők, akkor ha ezt a 60.000 lakost megszorzom százzal, kijön 6 millió főnyi falusi lakosság. Ebből azonban még 80 ügyvéd sem tudna megélni, ami a 6700­zal szemben igen nagy differencia. Ha megengedi a t. Felsőház, kiteregetem egy kicsit annak a képviselőházban beállított ügy­védi többkereseti lehetőségnek a fonákját is és megnézem, hogy milyen a másik oldal. Én azt állítom, hogy nemcsak a perlekedés, de min­den, ami azzal összefügg, minden jogi tényke­dés Magyarországon talán a legdrágább. Ne tessék Anglia példájával jönni, Anglia egészen más eset, Angliában nincsenek tyúkperek. Ép­pen a múltkor olvastam, liogy nálunk *a bíró­ságoknál 20,000 olyan per van, amely lappália. Angliában csak nagyon nagy dolgok mennek a királyi bíróság elé. Nem is olyan régen, három-négy évvel ez­előtt a kezembe kaptam egy a bíróság által is helyesnek elismert következő jegyzéket. (Ol­vassa): »Valakinek tőketartozása a bírósági ítélet szerint 1202 pengő, a végrehajtási költ­sége 65'90 pengő, június 14-én végrehajtás fo­ganatosítása 58*60 pengő, július 10-én folytató­lagos végrehajtási kérvény 3670 pengő, július 30-án folytatólagos végrehajtás foganatosítása 62'30 pengő, október 17-én újabb folytatólagos végrehajtási kérvény 3670 pengő, november 9-én újabb folytatólagos végrehajtás fogana­tosítása 62-30 pengő, r bekebelezés pedig 16.5 pengő, ingatlan árverés kitűzése 6'50 pengő, ingóárverés kitűzési díja 6 pengő, összesen 58380 pengő. 1200 pengős ügyben majdnem a fele, 50% végrehajtási és ügyvédi költség. Az igazságügyminiszter úr elődje, amikor én ezt az újságban közétettem, olvasta és intézkedett is, hogy az akkori időkben, kivált a vidéken szokásos folytatólagos árverések 'beszüntettes­senek. Ma vannak bíróságok, amelyek, amikor az ügyvéd beadja a kérvényt, már akkor el­utasítják, csak kalapot emelhetek az előtt a bíiróság előtt, amely azt mondja, hogy az adós helyzete folytatólagos végrehajtásokkal nem rosszabbítható. Van azonban sok eset, amikor a bíróság ezt hivatalból nem állapíthatja meg, hanem rábízza a félre, hogy fellebbezzen el­lene. (Pap József: A törvény állapítja meg, hogy mikor lehet folytatólagos végrehajtást elrendelni.) Most felhozok még egy esetet. Valaki vá­sárolt szerencsétlenségére egy^ traktort, 11.800 pengőért. A 11.800 pengő vételárra az első esz­tendőben lefizetett pár pengő híján 9000 pen­gőt. Elmulasztott egy részletet: a gyár ellici­táltatta a traktorát. A traktorért befoly 1660 pengő. Ez a gyár ma perli az adóst meg 7066 1937. évi január hó 29-én, pénteken. 69 pengőért. Azt mondja ez a szerencsétlen: fi­zettem 9000 pengőt, tőlem követelnek 7000 pen­gőt, ez 16.000 pengő és a traktor, amely végett ebbe belekeveredtem, már nincs meg. Nem akarom untatni az egyes tételekkel a Felső­húsait, de például érdebeis, hogy amikor 1660 pengőért ellicitálbák a traktort, akkor 10*87 pen­gőt íirtaik le a tőbeikö vetélésből, a tölbbi mind költség volt. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Ha nem unja a t. Felsőház, felemlítek még más eseteket is. Itt van, de ne tessék meg­ijedni, nem fogom az egészet felolvasni, egy egész kötet, egy ügynevezett expensnota, azaz ügyvédi költségjegyzék. 33.000 pengő volt a per tárgya, egy bérlőnek a tartozása. A felperes­nek felszámítottak ebben a költségjegyzékben: előzetes tárgyalás az ügyfelekkel 250 P, négy megbeszélés különféle felekkel à 50 P, azaz 200 P, kereset szerkesztése 800 P, zárlati kér­vény szerkesztése 250 P, helyszíni tárgyalás és szakértői szemlén részvétel 850 P, tárgyalás a felperessel 800 P, tárgyalás a felperessel 500 P, egész délután tárgyalás az ügyfelekkel és bérlőkkel megint 800 P (Flkiáltások a jobb­oldalon: Szönyű!), tárgyalás a járásbíróságnál 450 P. Az elsőbíróságnál az alperes makacs­kodása folytán négy tárgyalás volt, mindegyik 450 pengővel van beállítva, végeredményként ennél a 33.000 pengős pernél az ügyvédig költ­ség a készkiadásokon kívül kitett néhány pengő hijján 10.000 pengőt. Egy másik, ahol viszont a bérlő perelte be a tulajdonost azért, mert az szerinte jogtala­nul mozdította ki. A per tárgya 50.000 pengő volt. Aki ügyvéd és aki a bíróságnál van, tudja, hogy ezeket a számokat nem mindig kell komolyan venni, mert mindig a maximu­mokat kérik és állítják be és sajnos, ezután megy a skála. Nem akarom itt felsorolni az egyes tételeket, de ennél az elmarasztalt al­peresnek az ügyvéd felszámított 15.845 pengőt. Én igen jól tudom azt. hogy lehet ez ellen fellebbezni, van mód fellebbezni, de talán merész állítást kockáztatok, amikor azt mondom, hogy Magyarországon ma igen sok ember — és nem a legostobábbak — azon az állásponton van, hogy inkább fizetnek, inkább eltűrik az igazságtalanságot, inkább hagyják magukat fizetésre kötelezni, minthogy pereskedjenek. (Ügy van! Ügy van!) Ha a Felsőház megengedi, erre példát fo­gok felolvasni. Bocsássanak meg, hogy talló­zás közben nem csupa ibolyát és rózsát szedek össze, hanem pár tüskét és szerbtövist. Az eset a következő. Valakinek a bérlője nem fizet egy vagy másféléven keresztül, az illető elmegy az ügyvédhez, megmutatja a bérleti szerződést és tanácsot kér. Az ügyvéd azt mondja neki, hogy az első szerződés módot ad a kimozdításra. má­sodszor, hogy feltétlenül meg fogják ítélni a hátralékos bért, harmadszor pedig, hogy ez a hátralékos bér teljesen fedezve van a bérlő biz­tosítékával, ami azonban, sajnos, nem kész­pénzben van, hanem az ő hozzátartozóinak bir­tokára volt bekebelezve, A tulajdonos azt mondja, hogy miután én másfél év óta nem kaptam már bért, és én abból élek, mit csinál­jak, nekem élnem is kell? Az ügyvéd azt mondja, hogy ennek semmi akadálya nincs, bármely takarékpénztár vagy bank ad az úr­nak kölcsönt, hogy élhessen. Az illető nagyon óvatos és 30.000 pengő helyett csak 20.000-et

Next

/
Thumbnails
Contents