Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-39
62 Az országgyűlés felsőházának 39. ülés gyalunk, olyant, amely nemcsak 6600 magyar Ug £™ d s ' OTsát szabályozza, hanem szabályozza a 6600 magyar ügyvéd minden ügyfelének, az egész jogkereső közönségnek a jogkereséissel kapcsolatos jogviszonyát is. Ez a törvényjavaslat érint nagyfontosságú közjogi problémákat, mint a szólásszabadság ügyet, érinti a törvényhozás legsúlyosabb feladatának, a feltörekvő ifjúság elhelyezkedésének problémáját, úgyhogy valóiban úgy van, ahogyan előttem szólott felsőházi tag úr ő méltósága említeni volt szíves, ez a törvényjavaslat^ nem szorítkozik egyetlen foglalkozási ág szűk területére, hanem ezen a területen messze-messze túlmenőleg országos fontosságú. Mélyen t. Felsőház! Éppen ez a körülmény, hogy országos fontosságú nagy kérdéseket tárgyal ez a törvényjavaslat, teszi parancsolóan kötelességévé mindenkinek, de különösen nekem, aki a törvényjavaslat ellen iratkoztam fel szólalásra, a legteljesebb objektivitást teszi kötelességévé mindenkinek, de különösen nekem, hogy pártpolitikai szempontoktól teljesen függetlenül, úgynevezett világnézlettől teljesen elvonatkoztatva, egy foglalkozási ág egyoldalú szempontjaitól teljesen távol, objektíve foglalkozzam ezzel a törvényjavaslattal, ami annál könnyebb, mert az én szempontomból teljesen kielégítő és megnyugtató a miniszter úr ő excellenciájának az igazságügyi bizottságban tett az a kijelentése, hogy ebben a törvényjavaslatban nincsen politikum. Ez nemcsak megnyugtató, hanem tényekkel bizonyított valótság is. Már Pap József ő méltósága volt szíves említeni, hogy amikor a miniszter úr első ízben megküldte a javaslatot, az ország^ valamennyi ügyvédi kamarájának, milyen élénk diskusszió, milyen nagy vita indult meg nemcsak az ügyvédek, hanem a társadalom minden rétege részéről és én azt hiszem, kötelességem nekem, a Budapesti Ügyvádi Kamara választmányi tagjának itt, az országgyűlés előtt köszönetemet nyilvánítani a Budapesti Ügyvédi Kamara érdemes elnökhelyettesének, dr. Gerlóczy Endre igen t. barátomnak azért a mélyenszántó felterjesztéséért, amellyel ő az első javaslattal és a második javaslattal szemben is az ügyvédi kamarák álláspontját kifejezni kegyes volt. De még fokozottabb mértékben kötelességem kifejezni a miniszter úr ő excellenciája iránt teljes elismerésemet és köszönetemet azért, • hogy ő ezeket a kritikákat megfontolás tárgyává tette és másodszor módosított javaslatánál is a képviselőház igazságügyi bizottságában lényeges és egészen mélyreható változtatásokhoz volt szíves hozzájárulni. Mélyen t. Felsőház! En azt hiszem, nem kell itt különösebben hangsúlyoznom, hogy a magyar ügyvédség teljesen tudatában van annak, hogy az igazságügyminiszter úr ő excellenciájának ez a belátása nem a gyengeségnek, hanem az erőnek volt bizonyítéka, mert a<z egész magyar ügyvédi társadalom egységes abban a felfogásban, hogy csak annak a miniszternek lehet presztízse, aki nem csinál presztízskérdést abból, hogy első gondolata maradék nélkül érvényesüljön; csak annak a miniszternek lehet jogászi' tekintélye, aki nem parancsuralmi alapon áll, hanem fogékony a jóhiszemű, jóindulatú, a konstruktív kritikával szemben. (Igaz! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! En ezt a törvényjavaslatot két okból nem tudom elfogadni. Először azért, mert a feltételes zártszám elvi állásponte 1937. êo.i január hó 29-én, pénteken. ján van, másodszor és különösen azért nem, mert nem értek egyet a javaslat 45. és 52. §-ának azzal a rendelkezésével, amely a zártszám bevezetésének esetére a felvétel módozatait szabályozza. Es ha a mélyen t. Felsőház tagjai közül valaki azt kérdezné tőlem, hogy e két kifogásom közül melyiket tartom súlyosabbnak, melyiket tartom sérelmesebbnek, akkor gondolkozás nélkül azt mondanám, hogy a másodikat, mert ha a zártszám bevezetésének ezt az enyhített formáját még valahogyan tolerábilisnak képzelhetném is el, a végrehajtásnak azt a módját, ami ezekben a szakaszokban le van fektetve, közjogi szempontból aggályosnak, sőt továbbmegyek, veszedelmeseknek találom. Mélyen t. Felsőház! Az előadó úr ő excellenciája a maga klaszikusan szép előadói beszédében volt kegyes megemlékezni az ügyvédi pálya túlzsúfoltságásáról, és volt kegyes az ügyvédi tekintély leromlását, az ügyvédség anyagi helyzetének rosszabbodását az ügyvédi pálya túlzsúfoltságával- kapcsolatba hozni. Bár igaza van ő excellenciájának ebben a megállapításában, legyen szabad mégis hozzátennem ehhez azt, hogy ez a helyzet azonban nem jogcím a zártszám bevezetésére. Két okból. Először azért, mert ez a túlzsúfoltság nem nikeletű és másodszor, mert nem is egyedülálló. Ha a túlzsúfoltság nem újkeletű, akkor nem indokolja a reform megvalósítását, ha pedig nem egyedülálló, akkor miért kellene csak egyetlenegy foglalkozási ágra korlátozni. En ő excellenciájának, az előadó úrnak okfejtésével szemben azt vagyok bátor állítani — és ezt bizonyítani is bátorkodom, — hogy az ügyvédi pálya túlzsúfoltsága megtorpant, az ügyvédi pálya ebben a pillanatban a túlzsúfoltság szempontjából stagnál. 1935-ben még több ügyvéd volt, mint 1936-ban és 1936-ban a Budapesti Ügyvédi Kamaránál csak 12-vel szaporodott a létszám, 3320-as taglétszám mellett, szóval nyugodtan mondhatom, hogy az a meredek vonal, amelyet tapasztaltunk a túlzsúfoltságnál megállt, nem folytatódik. Egyébiránt az előadó úr volt kegyes maga elmondani, hogy az ügyvédi pálya túlzsúfoltsága nem új jelenség. Már Mária Terézia idejében beszélt a törvényhozás az üsryvédek »szertelen nagy számáról« és ő excellenciája volt s'/íves említést tenni arról, hogy 1874-ben, az első ügyvédi rendtartás időpontjában Matuska Péter képviselőházi előadó arról beszélt, hogy óriási az ügyvédi pálya túlzsúfoltsága. De bocsánatot kérek, én úgy láttam a statisztikából, hogy Budapesten van 3300 ügyvéd és; 4432 orvos, egyszóval 1132-vel több orvos van mint ügyvéd; én úgy láttam a statisztikából hogy 1914-ben Nagv-Magyarországon volt 8209 ügyvéd, 1936-ban Csonka-Magyarországon van 6538 ügyvéd, egyszóval Csonka-Magyarországon Nagy-Magyarországhoz képest 2171 ügyvéddel van kevesebb. Ezzel szemben 1914ben 63 magyar megyében és Fiume városában volt 5842 orvos, ma pedig van Magyarországon 9976 orvos. Amíg tehát az ügyvédek létszáma a nagymagyarországi létszámhoz képest 2171-el nsökkent. addig az orvosok létszáma ugyanebben a beállításban 4134-gyel nőtt. Ennek folytán arról beszélni, hogy túlzsúfoltság van az ügyvédi pályán és csak itt van túlzsúfoltság, véleményem szerint a kérdésnek csak az egyik oldala. Én az igazságügyi bizottság múltkori ülésén voltam bátor felhívni a figyelmet arra. hogy a mérnöki pályán is túlzsúfoltság jeleit találtuk,
