Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-39

Az országgyűlés felsőházának 39. ülés dottam, én az autonómiának bizonyos kiter­jesztését látom. Ami pedig az igaz ságügyminiszter úr felügyeleti jogát illeti, már a bizotságban elő­adtam, hogy a rendes és ia törvényes alapon álló s kötelességeit híven teljesítő kamarák­nak nem kell ettől a felügyeleti jogtól félniök, mint ahogyan nem kell más felügyelettel szemben sem félniök azoknak, akik a törvény ular>ián járnak el. À szabad ügyvédség hívei — hogy erre is rátérjek — egyik fő érvükül azt tartják, hogy hiszen nem kell a zártszám, arra egyáltalában nincsen szükség, tessék az igazságügyi kor­mánynak megfelelő munkaalkalmakat létesí­teni ég ezek útján megoldani az ügyvédi vál­ságot és nyomort. Azonban könnyű ezt ki­mondani, de nehéz teljesíteni és én ebben a tekintetben osztom ő nagyméltóságának azt az álláspontját, hogy csak azért, hogy az ügyvédi munkaalkalmak szaporíttassanak. az ügyvédi exisztencia megjavíttassák, a jogkereső közön­ségre munkaalkalmakat rákényszeríteni nem lehet és nem szabad. Ezt mondom én, aki ügy­véd vagyok, és mondom ezt azért, mert ezt az elvet minden a törvény alapján álló, a közér­deket szem előtt tartó ügyvédnek saját egyéni érdekeinek félretételével vallani lés megtar­tani is kell. De hiszen ő nagyméltósága ennek dacára is parlamenti kijelentésében igen érdekes és igen értékes Ígéreteket tett, amennyiben azt mondotta, hogy a közigazgatási alsófokú ható­ság felállításával valószínűleg az ügyvédség újabb munkaalkalmakhoz fog jutni. Az okirati kényszerre vonatkozólag, amit én is kívántam, szintén közelítő kijelentést tett ő nagyméltó­sága. Nem ígérte meg az okirati kényszerről szóló törvény benyújtását, azonban odanyilat­kozott, hogy a bizonyításra alkalmas okiratok szaporítása szempontjából maga is szükséges­nek tartja bizonyos okiratoknak létesítését s ezt, azt hiszem, majd a perrendtartási javaslat kapcsán vagy más alkalommal fogja előter­jeszteni. Ez már megközelítése az okirati kény­szer kívánalmának és azt hiszem, hogy itt az érdekek összeegyeztethetők lesznek. Rá kell még térnem a sokat hánytorgatott jegyzői munkálatok kérdésére. Erre nézve ő nagyméltósága odanyilatkozott, — amit szin­tén helyeslők és mindjárt meg is fogok indo­kolni miért — hogy a falu közönségét teljesen jogi tanács és jogi támasz nélkül hagyni nem lehet, azonban igenis hajlandó arra, hogy amennyiben ez a jogi tanácsadás' megtörténik az ügyvédek decentralizációja alakjában, akkor az ügyvédséget a jegyzői munkák egy részéhez hozzásegíti. En éppen az előbb említett költségvetési beszédemben két praktikus módot ajánlottam és kértem meghonosítani a jegyzői munkálatok korlátozására vonatkozólag. Az egyik az, ame­lyet mindenki, legyen arz ügyvédellenes han­gulat hatása alatt, vagy legyen az ügyvédség pártolója, elfogadhat, hogy tudniillik abnor­mális dolog az, hogy a falusi jegyző vagy kör­jegyző olyan m agán munkál átokkal foglalkoz­zék, amelyek azon intézkedések ellen irányul­nak, amelyeket ő maga hozott vagy amelyek hozatalában résztvett, a'zok ellen fellebbezéseket adhat be. jogorvoslattal élhet ( és okiratokat szerkeszthet: igenis, ez a jegyzői összeférhetet­lenség szerintem megállapítandó lesz és kiimon­dandó lesz, melyek azok az esetek, amelyekben jegyző magánmunkálatokat nem végezhet. e 1937. évi január hó 29-én, pénteken. 61 i De a másik módszert is ajánlottam, amely ! igen alkalmas ő nagyméltóságának azon eltö­j kelt szándékának megvalósítására, hogy a zug­I irászatot hatásosan akarja üldözni. En azt in­dítványozom és kérem, hogy a jegyzői felelős­[ seg is állapíttassák meg, a jegyző épp úgy le­! gyen felelős munkálataiért, mint az ügyvéd és j szignálja as ő beadványait. Ha már most össze­vetjük az ügyvéd által szignált és a jegyző j által szignált ügydarabokat és beadványokat, akkor meg lesz állapítható, hogy zugirászati működés forog-e fenn. Igaz, hogy ennek a zugirászati törvénynek | szerintünk nagy hiánya van, még pedig az, hogy a zugirászat kritériumát képezi az is, hogy a zugirászat díjazásban részesül-e? Ezt megállapítani a legritkább esetben lehet és a legkevesebb alkalom van reá, úgyhogy a zug­irászat üldözése ezen az alapon meglehetősen nehéz. A jegyzői munkák ilyen módon való megol­dása azután a válság megoldásával kapcsolat­ban lehetővé fogja tenni azt is, hogy az ügy­védség igenis munkaalkalmakhoz jusson. De meg kell köszönnöm ő nagyméltóságá­nak, különösen, mint a vidéki kamarák képvi­selője azt a gondoskodást is és azt az igéretét, hogy a jövőben módját fogja ejteni annak, hogy a bűnügyi védők eddig teljesen önzetle­nül teljesített munkálataikért valamely ellen­szolgáltatásban részesüljenek. Úgyszintén meg kell köszönnöm azt is, hogy a nyugdíjintézet dotációjánaik, illetve megsegítésének jövőben való felemelését olyan alakban méltóztatott kilátásba helyezni, hogiy a szintén sok idő óta vajúdó ügyvédi meghatalmazási bélyegekből előálló jövedelem, majd az ügyvédi nyugdíj­intézet dotációjára fog fordíttatni. Mélyen t. Felsőház! Az előbbiekben vol­tam bátor vázolni azokat az előnyöket és vol­tam bátor felsorolni azokat a kis hiányokat, amelyek az előttünk álló ügyvédi törvényja­vaslatban foglaltatnak. Ha én a jövőlbe látnoki pillantást vetek, akkor abban a reményben és abban a bizalomban vagyok, hogy ha ez a tör­vényjavaslat törvényerőre emelkedik és ennek tapasztalatai majd meg fogják mutatni, hogy melyek azok az életképes 'rendelkezések, ame­lyek mind az ügyvédeknek, mind a jogkereső közönségnek hasznára válnak, ha majd meg­látjuk, hogy ez az enyhe alakban bevezetett zárt szám minő eredményekre vezet, akkor idő­vel, ha 'nem is mi öregek, hanem az ifjú ügy­védi nemzedék meg fogja érni azt, hogy egy jobb helyzetben lévő, az etika magaslatán álló, tekintélyében megnövekedett, nagy erkölosi súllyal és erővel bíró ügyvédi kar fog előállni Magyarországon. En, ablban a reményben, hogy ez meg fog valósulni, abban a reményben, hogy ő nagy­méltósága, az általa beigért újításokat, az általa az ügyvédi kar megsegítésére megígért intézkedéseket, mielőbb meg fogja tenni és az igazságügyi kormány iránti bizalomból kifo­lyólag a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyes­lés, éljenzés és taps. — A szónokot többen üd­vözlik.) Elnök: Szólásra következik Láng Lajos ő méltósága. Láng Lajos: Nagyméltóságú Elnök ur! Igen t. Felsőház! En teljesen egyetértek t az 'előttem szólott felsőházi tag úr ő méltóságá­val annak megállapításában, hogy egy rend­kívül nagyfontosságú törvényjavaslatot tár-

Next

/
Thumbnails
Contents