Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-39
Az országgyűlés felsőházának 39. ülés dottam, én az autonómiának bizonyos kiterjesztését látom. Ami pedig az igaz ságügyminiszter úr felügyeleti jogát illeti, már a bizotságban előadtam, hogy a rendes és ia törvényes alapon álló s kötelességeit híven teljesítő kamaráknak nem kell ettől a felügyeleti jogtól félniök, mint ahogyan nem kell más felügyelettel szemben sem félniök azoknak, akik a törvény ular>ián járnak el. À szabad ügyvédség hívei — hogy erre is rátérjek — egyik fő érvükül azt tartják, hogy hiszen nem kell a zártszám, arra egyáltalában nincsen szükség, tessék az igazságügyi kormánynak megfelelő munkaalkalmakat létesíteni ég ezek útján megoldani az ügyvédi válságot és nyomort. Azonban könnyű ezt kimondani, de nehéz teljesíteni és én ebben a tekintetben osztom ő nagyméltóságának azt az álláspontját, hogy csak azért, hogy az ügyvédi munkaalkalmak szaporíttassanak. az ügyvédi exisztencia megjavíttassák, a jogkereső közönségre munkaalkalmakat rákényszeríteni nem lehet és nem szabad. Ezt mondom én, aki ügyvéd vagyok, és mondom ezt azért, mert ezt az elvet minden a törvény alapján álló, a közérdeket szem előtt tartó ügyvédnek saját egyéni érdekeinek félretételével vallani lés megtartani is kell. De hiszen ő nagyméltósága ennek dacára is parlamenti kijelentésében igen érdekes és igen értékes Ígéreteket tett, amennyiben azt mondotta, hogy a közigazgatási alsófokú hatóság felállításával valószínűleg az ügyvédség újabb munkaalkalmakhoz fog jutni. Az okirati kényszerre vonatkozólag, amit én is kívántam, szintén közelítő kijelentést tett ő nagyméltósága. Nem ígérte meg az okirati kényszerről szóló törvény benyújtását, azonban odanyilatkozott, hogy a bizonyításra alkalmas okiratok szaporítása szempontjából maga is szükségesnek tartja bizonyos okiratoknak létesítését s ezt, azt hiszem, majd a perrendtartási javaslat kapcsán vagy más alkalommal fogja előterjeszteni. Ez már megközelítése az okirati kényszer kívánalmának és azt hiszem, hogy itt az érdekek összeegyeztethetők lesznek. Rá kell még térnem a sokat hánytorgatott jegyzői munkálatok kérdésére. Erre nézve ő nagyméltósága odanyilatkozott, — amit szintén helyeslők és mindjárt meg is fogok indokolni miért — hogy a falu közönségét teljesen jogi tanács és jogi támasz nélkül hagyni nem lehet, azonban igenis hajlandó arra, hogy amennyiben ez a jogi tanácsadás' megtörténik az ügyvédek decentralizációja alakjában, akkor az ügyvédséget a jegyzői munkák egy részéhez hozzásegíti. En éppen az előbb említett költségvetési beszédemben két praktikus módot ajánlottam és kértem meghonosítani a jegyzői munkálatok korlátozására vonatkozólag. Az egyik az, amelyet mindenki, legyen arz ügyvédellenes hangulat hatása alatt, vagy legyen az ügyvédség pártolója, elfogadhat, hogy tudniillik abnormális dolog az, hogy a falusi jegyző vagy körjegyző olyan m agán munkál átokkal foglalkozzék, amelyek azon intézkedések ellen irányulnak, amelyeket ő maga hozott vagy amelyek hozatalában résztvett, a'zok ellen fellebbezéseket adhat be. jogorvoslattal élhet ( és okiratokat szerkeszthet: igenis, ez a jegyzői összeférhetetlenség szerintem megállapítandó lesz és kiimondandó lesz, melyek azok az esetek, amelyekben jegyző magánmunkálatokat nem végezhet. e 1937. évi január hó 29-én, pénteken. 61 i De a másik módszert is ajánlottam, amely ! igen alkalmas ő nagyméltóságának azon eltöj kelt szándékának megvalósítására, hogy a zugI irászatot hatásosan akarja üldözni. En azt indítványozom és kérem, hogy a jegyzői felelős[ seg is állapíttassák meg, a jegyző épp úgy le! gyen felelős munkálataiért, mint az ügyvéd és j szignálja as ő beadványait. Ha már most összevetjük az ügyvéd által szignált és a jegyző j által szignált ügydarabokat és beadványokat, akkor meg lesz állapítható, hogy zugirászati működés forog-e fenn. Igaz, hogy ennek a zugirászati törvénynek | szerintünk nagy hiánya van, még pedig az, hogy a zugirászat kritériumát képezi az is, hogy a zugirászat díjazásban részesül-e? Ezt megállapítani a legritkább esetben lehet és a legkevesebb alkalom van reá, úgyhogy a zugirászat üldözése ezen az alapon meglehetősen nehéz. A jegyzői munkák ilyen módon való megoldása azután a válság megoldásával kapcsolatban lehetővé fogja tenni azt is, hogy az ügyvédség igenis munkaalkalmakhoz jusson. De meg kell köszönnöm ő nagyméltóságának, különösen, mint a vidéki kamarák képviselője azt a gondoskodást is és azt az igéretét, hogy a jövőben módját fogja ejteni annak, hogy a bűnügyi védők eddig teljesen önzetlenül teljesített munkálataikért valamely ellenszolgáltatásban részesüljenek. Úgyszintén meg kell köszönnöm azt is, hogy a nyugdíjintézet dotációjánaik, illetve megsegítésének jövőben való felemelését olyan alakban méltóztatott kilátásba helyezni, hogiy a szintén sok idő óta vajúdó ügyvédi meghatalmazási bélyegekből előálló jövedelem, majd az ügyvédi nyugdíjintézet dotációjára fog fordíttatni. Mélyen t. Felsőház! Az előbbiekben voltam bátor vázolni azokat az előnyöket és voltam bátor felsorolni azokat a kis hiányokat, amelyek az előttünk álló ügyvédi törvényjavaslatban foglaltatnak. Ha én a jövőlbe látnoki pillantást vetek, akkor abban a reményben és abban a bizalomban vagyok, hogy ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik és ennek tapasztalatai majd meg fogják mutatni, hogy melyek azok az életképes 'rendelkezések, amelyek mind az ügyvédeknek, mind a jogkereső közönségnek hasznára válnak, ha majd meglátjuk, hogy ez az enyhe alakban bevezetett zárt szám minő eredményekre vezet, akkor idővel, ha 'nem is mi öregek, hanem az ifjú ügyvédi nemzedék meg fogja érni azt, hogy egy jobb helyzetben lévő, az etika magaslatán álló, tekintélyében megnövekedett, nagy erkölosi súllyal és erővel bíró ügyvédi kar fog előállni Magyarországon. En, ablban a reményben, hogy ez meg fog valósulni, abban a reményben, hogy ő nagyméltósága, az általa beigért újításokat, az általa az ügyvédi kar megsegítésére megígért intézkedéseket, mielőbb meg fogja tenni és az igazságügyi kormány iránti bizalomból kifolyólag a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Láng Lajos ő méltósága. Láng Lajos: Nagyméltóságú Elnök ur! Igen t. Felsőház! En teljesen egyetértek t az 'előttem szólott felsőházi tag úr ő méltóságával annak megállapításában, hogy egy rendkívül nagyfontosságú törvényjavaslatot tár-