Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-39
60 Az országgyűlés felsőházának 39. ülése 1937. évi január hó 29-én, pénteken. beszédre ne reflektáljak. Rupert Rezső országgyűlési képviselő úr azt a kívánságát fejezte ' °f y J 12 »fizágros bizottság taggainak száma a budapesti kamara részéről emeltessék tel, mert szerinte méltánytalan az, ihogy az ország legnagyobb kamarája ilyen csekély számmal legyen képviselve. Ezt a kívánságát azonban olyan indokolással kísérte, amelyet nem hagyhatok szó nélkül. Ö ugyanis a következőket mondta: »Vegye tudomásul az ország egész ügyvédsége, hogy az ügyvédségnek csak addig van valamelyes biztonsága, valamelyes védelme, amíg a budapesti kamara helyén van. Ezért valósággal úgy van, hogiy a budapesti kamara jelenti az ország ügyvédi kamaráit egymagában. Azok a kis kamarák szétszórva gyengék, nem igen védhetik meg jogaikat, hiszen, Jaa vaLahol valamely érdeket meg kellett védeni, mindig a budapesti kamara a maga tekintélyével, meglehetős nagy befolyásaival, hataknával, értékes összetételével és számának túlsúlyával védelmezte meg az ügyvédség érdekeit. Ne igyekezzék egyik-másik vidéki ügyvédi kamara irigykedni a budapesti kamarára, mert azok a vidéki kamarák már talán seholsem voLnánaik, vagy hol volna tagjaik védelme, ha a budapesti kamara helyén nem állott volna és évtizedek óta nem verte volna vissza azokat a támadásokat, amelyek az ügyvédség enkölcisii teűtintéílyie és anyiagd exíiszifcenolaja ellen irányultak.« Az ilyen beszéd alkalmas arra, hogy abba a nagy egyetértésbe, amelyben a vidéki kamarák a budapesti kamarával mindig voltak, éket verjen egyrészről, de 'másrészről nem is tartalmaz valóságot, mert hiszen eszerint a vidéki ügyvédi kamarák tulajdonképpen teljesen bábszerű működésre lettek volna korlátozva és semmi irányban nem jártak volna el az ügyvédség és a közérdek szempontjából. Nem akarok (hivalkodni, nem akarok dicsekedni, de rá kell mutassak arra, hogy igenis az ügyvédi kamarák mindenkor 'megtették úgy az ügyvédi kar, mint a közérdek szempontjából azokat az intézkedéseket, amelyeket szükségeseknek tartottak. A szombathelyi ügyvédi kamara — amint azt előbb voltam/ bátor említeni, és felolvasni —. éppen e javaslat mielőbbi beterjesztése iránt tett kezdeményező lépéseket és megkereste ebben az irányban az összes ügyvédi kamarákat. Ezenkívül a szombathelyi ügyvédi kamara volt az„ amely, amikor az elhunyt kormányelnök egyik beszédében általánosítva zsaroló ügyvédekről beszélt, ez ellen felemelte szavát és emiatt elégtételt kért. Meg is kapta a méltó elégtételt az igazságügyminiszter úr ő nagyméltósága leiratában. A szombathelyi ügyvédi kamara volt az, amelyben megszületett a szerencsétlen trianoni béke folytán elvesztett területek visszaszerzése iránti permegújítás eszméje, amely országos hullámokat vert; összefogott az egész ország jogászsága és boldog emlékezetű gróf Apponyi Albert, az összes kamarák dísztagjának elnöklete alatt megszületett az a remek memorandum, amely azután a genfi Népszövetség elé került. Tovább menve a kiemelkedő intézkedések közül megemlítem még a Ikamarai értekezleteket, amelyek szintén a kamarai élet intenzitását lesznek hivatva emelni. Megemlítem továbbá a felvételi és Összeférhetetlenségi bizottság felállítását, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy az ügyvédi kamaráktól a selejtes elemeket távol tartsák. Utolsó kiemelkedő intézkedés a zártszám, amelyről olyan sokat beszéltek már, hogy e;z a téma teljesen ki van merítve. Mégis rámutatok arra, hogy a zártszám ellenzőinek az az érve, hogy csak a szabad ügyvédség alkalmas a kiválóságok kitermelésére, az ón véleményem szerint nem egészen helytálló, mert éppen a, jólétben lévő és a hivatását valóban teljesítő ügyvédi kar alkalmas arra, hogy magából a kiválóságokat kitermelje. Hisz tudjuk, hogy a nyomor inkább alkalmas arra, hogy valaki a bűnözés felé legyen hajlamos s rendszerint a nyomor előidézője annak, hogy az ügyvéd megfeledkezve hivatásáról, ügyfelének rábízott értékeit nem híven őrzi, míg az a jólétben lévő ügyvéd talán inkább alkalmasabb erre. De hiszen ő nagyméltósága úgy javaslataiban, mint felszólalásaiban kifejezte azt, amit minden magyar ügyvéd vall, hogy valamenynyien a szabad ügyvédség hívei vagyunk és csak a szükség hatalma és kényszere folytán igyekezünk egyelőre ilyen enyhe formában megvalósítani a zártszám gondolatát. Ide vonatkozólag az az aggodalma dr. Pap József mélyen tisztelt felsőházi tagtársamnak és kartársamnak, hogy a zártszám létesítésével kapcsolatban miképpen történik majd a. tagfelvétel, nevezetesen, hogy ha bizonyos számú ügyvédi állás üresedik meg, ilyen esetben kiket fognák felvanni a jelentkezők közül. Itt újból rámutatok a törvényjavaslat 45. §-ának 2. bekezdésére, amelynek rendelkezése felette alkalmas lesz erre a célra. Ez a szakasz megkívánja a jellem kritériumát s éppen a felvételi bizottságnak jut az a kényes feladat, hogy a j jelentkezők közül kiválassza azt, akit tapasztalatai alapján jelleménél, egyéniségénél fogva I a legméltóbbnak tart a felvételre, hisz az az ügyvédjelölt évek során ott dolgozik az ügyvédi kamara területén. Ugyancsak alkalmas lesz ez a szakasz arra is, hogy a selejtes elemeket visszatartsa az ügyvédi pályától és így az ügyvédi kar tekintélyét még inkább növelje. Mélyen tisztelt Felsőház! Már az igazságügyi bizottság tárgyalása alkalmával rámutattam arra a lehetőségre és kértem is ő excelleneiáját annak a megszívlel ésére, hogy az ügyvédi zártszám mellett is, amely úgyis fakultatív módon a legenyhébb formában fog megvalósulni, alkalom adódik ennek a megkerülésére, mert alkalmat adnak erre a törvény egyes intézkedései. Tegyük fel. hogy zártszámot kérünk és az igazságügyminiszter úr a felterjesztések alapján ezt el is rendeli, csakhogy tudjuk, hogy a mi városaink perifériái egy-két kilométeres távolságban csaknem I össze vannak épülve az egyes falvakkal, tehát meg van a lehetőség arra és a törvény megkerülése alkalmat adhat arra, bogy ezekben a falvakban letelepedjenek azok az ügyvédek, akik máshol felvételt nem nyerhetnek és így a zártszámot máris növelik. De alkalom lehet erre a helyettes intézmény is, ha tudniillik azok, akik anyagi viszonyaik folytán nem tudják a tagdíjakat és a nyugdíjintézeti díjakat megfizetni, elhelyezkednek más ügyvédnél és ezek ellenjegyzésével saját ügyeiket viszik, így is előállhat az ügyvédi szaporulat. Éppen ezért kérem ő nagyméltóságát hogy a végrehajtási utasításban méltóztassék majd olyan kautélákat felállítani, amelyek a zártszám ilyen megkerülését lehetetlenné teszik. Ezekből látható, hogy nem áll az, amit a javaslat ellenzői felhoznak, hogy az ügyvédi kar autonómiáját fogja ez a törvény érinteni és megakadályozni. Ellenkezőleg, mint mon-
