Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-39

Az országgyűlés felsőházának 39. ütésé 1937. évi január hó 29*en, péntek® jai egyhangúlag elhatározták, hogy nagyméltóságodhoz ebben a kérdésben külön feliratot is intéznek és kérik, hogy a magyar királyi kormánynak most kidolgozás alatt lévő reformprogrammá áb an a korlátolt számú ügyvédség alapján álló új ügyvédi rendtartás sürgős megalkotása is felvétessék. Azzal végzi ezt a felterjesztését a kamara, hogy a magyar ügyvédség teljes tönkremenésének megakadályozása csak a korlátolt számú ügyvédség alapján álló ügyvédi rendtartástól remélhető. Ez kiáltó bizonyítéka annak, hogy az ügyvédi kamarák, amelyek különben is mindig gerincesen szoktak odaállni az ügyvédi és a közérdekű kérdések oltalmára, igenis megtették idejében a megfelelő felterjesztést. Sőt, az én véleményem szerint már a mi felterjesztésünk is kissé elkésett, mert 'hiszen szerintem ennek a törvényjavaslatnak nem most, hanem, ha lehetett volna, ha megengedték volna a viszonyok, már tíz évvel vagy sokkal több évvel ezelőtt kellett volna az országgyűlés elé kerülnie, mert akkor 'már mi éreznénk ennek a törvényjavaslatnak kedvező hatásait. Arra vonatkozólag pedig, hogy nem volna időszerű a javaslat, felhozom azt, hogy a törvényjavaslat indokolása, s a tegnap megtartott előadói beszéd idevonatkozólag számos adatot tartalmaztak, amelyekhez én csak azt teszem hozzá, hogy 1874 óta 62 év telt el. Van-e olyan tökéletes törvény, még ha legjobb törvény is, amely az időnek ellent tudna állni hatásaiban? Hiszen a novelláris intézkedések az ellenkezőjét mutatják. Van-e olyan törvény, amely az idők folyamán nem szorul kiegészítésre, nem szorul novelláris intézkedésekre? Kászorult erre az ügyvédi rendtartás is. Az, idő hatásához hozzájárult az ország szerencsétlen megcsonkítása, az előállott gazdasági válság, a hitelpangás és ennek következtében ai ügyvédi pálya túlzsúfoltsága, amelyre vonatkozólag nem akarok adatokat hozni az igen t. felsőház elé, csak azt az egy adatot említem mégis meg, hogy 1874-ben 2445 ügyvéd volt Nagy-Magyarországon, mast pedig Csonka-Magyarországon 6700 ügyvéd van. Ennek a heroikus küzdelemnek, amelyet az ügyvédi pálya túlzsúfoltsága folytán az ügyvédi kamara kénytelen volt felvenni, hatásai mindenki előtt ismeretesek: az ügyvédi válság és az annak következtében előállott ügyvédi nyomor. Ennek a heroikus küzdelemnek ellenére és annak ellenére, hogy az ügyvédi kar megélhetése napról-napra alig volt biztosítva, mint a fegyelmi híróságnak egyik elnöke, én mégis állíthatom, hogy ez alatt az idő alatt az ügyvédi kar azt a tekintélyt, amelyre évszázadok óta tekinthet vissza, megőrizte. Igazán bámulni kell, hogy ezekben a szerencsétlen időkben nem sokkal nagyobb számban fordultak elő a fegyelmi feljelentések és büntetések. Idevonatkozólag dr. Pap József itt tartott fenkölt beszédében már hivatkozott egyes adatokra, fel is olvasta a Budapesti Ügyvédi Kamara jelentését, amely megállapítja, hogy ezeknek a viszonyoknak ellenére az ügyvédi kar megtartotta azt a tekintélyt, amelyet évszázadok óta megőrzött. Én egy sokkal kisebb kamarának, a szombathelyi ügyvédi kamarának statisztikájából két adatot ragadok ki. Az egyik az, hogy 1932-ben 28, 1936-ban pedig osalk 23 volt a feljelentések száma, tehát nem emelkedett, hanem inkább csökkent A másik az, hogy a bűntettek száma az előbbi évben öt volt, ' az utóbbi évben .pedig háromEhhez még azt is hozzáfűzöm, hogy a fegyelmi feljelentések és büntetések általánosításra nem adhatnak alkalmat, mert amint Pap József is előadta beszédében, mindenféle életpályán vannak megtévedt emberek, ezért az általánosítás olyan hiba, amelynek következményei kiszámíthatatlanok. De nem általánosíthatok a jelen esetben már azért sem, mert azok közül a feljelentések közül is igen sok egy-egy ügyvéd ellen adatott be. Mindig akad egy-két megtévedt ember, aki ellen a feljelentések garmadája adatik be, tehát a statisztika ebből a szempontból sem mutat rá a lényegre. Ezzel szemben annak ellenére, hogy az ügyvédellenes áramlat mégis inkább terjed, mint apad, éppen megint Pap József beszédére való hivatkozással, mi bizonyos keserűséggel mutathatunk rá arra a hálátlanságra, amely ebben az ügyvédellenes áramlatban megnyilvánul a magyar ügyvédi kar ellen, amelynek érdemei az alkotmányvédelem, a szegényvédelem és a közéleti munkásság terén közismertek. Ha ezek után egy pillantást teszek a javaslat céljára, azt megjelöli a javaslat indokolása, amint azt tegnap hallottuk előadni. Ez a cél elsősorban az ügyvédség gazdasági helyzetének javítása, különösen az ügyvédi tekintély emelése. Idevonatkozóan hivatkozom az igazságügyminiszter úr ő nagyméltóságának a parlamentben múlt évi december 3-án elmondott beszédére, amelyben azt mondotta (olvassa): »Abban az egyben nincs különbség a Ház különböző pártjai között, hogy mindanynyian egyet óhajtunk: az ügyvédség erkölcsi és szellemi színvonalának emelését az ügyvédség és a magyar nemzet érdekében.« Ez a pár sor olyan klaszikusan jelöli meg a javaslat egyik fő célját, hogy ahhoz hozzátenni és abból semmit elvenni nem lehet. De hozzájárul egy harmadik szempont is a javaslat céljához, ez pedig a jogkereső közönség oltalma. Sokan az ügyvédek közül a javaslatnak ezt a célját kifogásolták, mondván azt, hogy ebben bizonyos bizalmatlanság foglaltatik. Én itt megint csak elfogadom az igazságügyminiszter úrnak azt az indokolását,, hogy aki elolvassa ezt a törvényt és aki ismerős a hazai jogviszonyokkal, az megállapíthatja, hogy tulajdonképpen az ügyfél és az ügyvéd között egy kétoldalú jogügylet létesül, amikor az ügyvéd elvállalja a megbízatást, ami szükségessé teszi, hogy ne csak az ügyvéd jogai és kötelességei állapíttassanak meg, hanem a másik félnek, az ügyfélnek jogai és kötelességei is. Aki ebben akadékoskodást vagy bizalmatlanságot lát, az túlérzékeny és azt hiszem, hogy amikor mi itt komolyan tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, erre a bizalmatlanságra nekünk ügyvédeknek semmi okunk nincs és nem is lehet. T. Felsőház! A törvényjavaslat kiemelkedő intézkedéseit is leszek bátor pár szóiban összefoglalni. Ilyen a helyi bizottság, amely kontaktust fképez az ügyvédi kamarával és az autonómia kiterjesztését jelenti, de kiterjesztése az autonómia keretének, amit szintén sokan kifogásoltak, az országos bizottság is, amely tulajdonképpen eddig m megvolt törvényileg nem szervezett alakjéban az ügyvédi kamarák Budapesten megtartott értekezleteiben, amelyek igen szépen ellátták az ügyvédek összetartozandóságára irányuló törekvését. Nem térhetek ki az elől, hogy a képviselőházi tárgyalás alkalmával elhangzott, egyik 13*