Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-39

58 Az országgyűlés felsőházának 39. ülés gyakorlatukat 1912. évi május hó első napján, vagy korábban megkezdették vagyis azok, akiket a tőrvény mint pályaválasztottakat és pályájukat megkezdőket talált.« Nem értem, hogy miért nem foglalja el az igen t. igazságugymimszter úr is ezt az álláspontot. Még kevésbé értem azt, hogy miért akar az igen t. igazságügyminiszter úr szerzett jogokat sérteni ebben a törvényjavaslatban, akinek mint az igaziság őrének legfőbb kötelessége a jogok védelmezése. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Nincs szerzett jogról szó!) A kifogásolt paragrafusok a következők. Először a 2. § (olvassa): »Az ügyvédi kamarák számát székhelyét és területét az igazságügyminiszter rendeletben állapítja meg és rendeletét szükség esetében megfelelően módosítja.« Másodszor a 41. § második bekezdése (olvassa): »A költségelőirányzat összeállításának és az esetleges külön alapok kezelésének részletes szabályait az igazságügyminiszter az ügyvédi kamarák országos bizottságának meghallgatása után rendeletben állapítja meg.« A harmadik ilyen rendelkezés az, amely a 43. §-ban foglaltatik, és amely így szól (olvassa): »...az igazságügymiinisater a kamara önkormányzatának felfüggesztésével a kamarához miniszteri kiküldöttet rendelhet ki... A miniszteri kiküldött jogkörét egyébként működésének tartamára az igazságügymiiniSiZter állapítja meg«. Ezek nem Lapp ál iák, hanem elég fontosak ahhoz, hogy a parlament maga határozzon bennük. Az 56. § azt mondja, 'hogy (olvassa): »Az ügyvédi biztosíték összegét, valamint az ügyvédi biztosítékra vonatkozó egyéb szabályokat, ideértve az ügyvédi biztosítéknak fedezetül felhasználására vonatkozó részletes szabályokat is, — az igazságügy-miniszter rendeletben állapítja meg.« A 73. i§ második bekezdése így szói (olvassa): »Az ügyvédjelölti gyakorlatnak .az egységes bírói és ügyvédi vizsgára bocsátásához szükséges kellékeit, — ide nem értve a joggyakorlat idejét és az ügyvédjelölti gyakorlat ellenőrzésének módját — egyébként az igazságügyminiszter rendeletben szabályozza.« A 121. § 5. és 6. bekezdése azt mondja, . hogy (olvassa): »A m. kir. Kúria ügyvédi tanácsának ülésein résztvevő azokat az ügyvédtagokat, akik nem laknak Budapesten, útiköltség és napidíj illeti meg. Az erre vonair kotzó részletes iSizabályokat az igazságügyminászter rendeletben állapítja meg. —Am. kir. Kúria ügyvédi tanácsának hatáskörébe utalt ügyekben felmerülő vitás elvi kérdéseket a m. kir. Kúria ügyvédi tanácsának teljes ülésében kell eldönteni. Az erre vonatkozó részletes szabályokat az igazságügyminiszter rendeletben állapítja meg.« A 163. I azt mondja, hogy (olvassa): »A jelen törvény •hatálybalépésének napját az igazságügyminiszter rendeletben állapítja meg.« Ezek szerint hét, helyesebben szólva nyolc pont az, amelyben a parlament lemond törvényalkotási jogáról és azt a miniszter önkényére bízaa. Nem akarom a t. Felsőház türelmét sokáig igénybevenni, csak azt akarom mondani, hogy ma már — sajnos — úgy állunk, hogy a gerinces, független emberek száma ebben az országban annyira megfogyatkozott, hogy már e 1937. évi január hó 29-én, pénteken. valóságos országos veszedelemszámba megy. (Mozgás.) Ma már minden és mindenki — hála a bürokratizmusnak és centralizmusnak — a koirmánytól függ. A magyar nép pedig — hála a ma érvényben lévő választójognak — nem képes a maga álláspontját teljes erővel, úgy, amint kellene, érvényre juttatni.. A történelem azt tanítja, hogy minden népet és nemzetet csak azokkal az eszközökkel lehet fenntartani, amelyek annak a népnek és nemzetnek lelkületéből eredve» azt megalapozták. A magyar alkotmányos szabadságérzet volt az, amely ezt az államot megalapította és ezen a kritikus helyen századok viharain keresztül fenntartotta. Jól vigyázzunk, 'hogy idegen Isteneknek hódolva, a miniszteri túlhatalom, a centralizmus és a bürokratizmus túlsúlyba vitelével és folytonos emelésével ezt a nemzetfenntartó erőt teljesen tönkre ne tegyük. A törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnök: Náray-Szabó László ő méltósága kíván szólni. Náray-Szabó László: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! Az állami költségvetésnek múlt évi június havában történt tárgyalása alkalmával megtartott beszédemben azt a kívánságomat fejtettem ki, hogy az ügyvédi válság és az annak következtében előállott óriási ügyvédnyomor meggátlása céljából az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat mielőbb terjesztessék a Ház elé. Ez a kívánságom csakhamar teljesült, mert az ősszel megnyíló képviselőházi ülésszak elé az igazságügymini sztár úr ő nagyméltósága az elsők között terjesztette be az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslatot, amely csakhamar a 'képviselőház igazságügyi bizottsága elé került, majd a képviselőház plénuma által is elfogadtatván, most már ott tartunk, hogy mi tárgyalhatjuk ezt a törvényjavaslatot. Ez ellen a törvényjavaslat ellen, amikor az első tervezet kibocsáttatott, igen sok kifogás merült fel. A legnagyobb elismerés illeti meg a képviselőház igazságügyi bizottságát és az igazságügy-miniszter úr ő nagyméltóságának fconciliáns és a felsizólalásokj hoz idomuló magatartását, amely lehetővé tette ázt, hogy csaknem egyihéiti tárgyalás után olyan alakban került ez a javaslat a képviselőház elé és azután hozzánk, hogy most már a kifogások legnagyobb része elimináltatot és igazán azt mondhatom, hogy a javasj lat most már ellenzői által is elfogadható alakban áll előttünk. Annak ellenére azonban, hogy mindenki, a pro és kontra felszólalók csaknem valamennyien elismerték ennek a törvényjavaslatnak szükségességét,^ mégis akadtak olyanok a képviselőházban és^ az igazságügyi bizottságban, akik azt mondták, hogy minek ez a javaslat, térjünk felette napirendre, hiszen az 1874 : XXXIV. te most is megállja a helyét, minek hozunk új törvényt Akadt olyan felszólaló is, aki azt mondta, hogy hiszen az ügyvédi kamarák is csak pro forma hangoztatták az ügyvédi rendtartás reformjának szükségességét, azonban, mint ő mondta, nem mertek kiállni radikális javaslattal. Ezt a kijelentést én kétségbe vonom. Az ellenkezőjének bizonyítására hivatkozom kamatram,^ a szombathelyi ügyvédi kamarának az igazságügyminiszter úr ő nagyméltóságához 1935 április 13-án tett külön felterjesztésére, amelyben az áll, hogy. az 1935. évi április 13-án megtartott kamarai közgyűlésen a kamara tag-