Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-38

SÔ Az országgyűlés felsőházának 38. ülése kintetében örömmel emelem ki az igazságügy­miniszter újnak az igazságügyi bizottságban tett aat a kijelentését, hogy a szegényvédei­met Önzetlenül vállaló ügyvédek részére bizo­nyos megtérítésről, tiszteletdíjról kíván gon­doskodni. A törvényjavaslat IV. fejezete az ügyvé­dek díjazásáról intézkedik s az ügyvédi tarifá­nak megállapításáról. Az ügyvédi kamarák már régóta sürgették, hogy a miniszter a bí­rói eljárásban kötelező díjak mennyiségét előre állapítsa meg, egyéb ügyvédi munkákra nézve pedig egy tájékoztató díjszabályt álla­pítson meg. Ugyancsak helyes intézkedése a törvény­javaslatnak, amely egyúttal tisztázása az ed­digi vitás kérdéseknek, a beszámítás biztosí­tása az ügyvéd részére a féllel szemben fenn­álló követelése tekintetében mindazon össze­gekre nézve, amelyek nála letétettek vagy az ő kezéhez befolytak, valamint más befolyó összegekre nézve az ő zálogjogának biztosí­tása­Végül az- ügyvédek felelősségéről szóló V. fejezet rendelkezéseit kívánom pár szóval is­mertetni, amely fejezet szintén hozzá fog já­rulni az ügyvédi erkölcsi színvonal emelésé­hez. Az 1874. évi rendtartás is részletesen és alapjában egészen helyesen szabályozta az ügyvédi fegyelmi eljárást, azonban az azóta lefolyt bírói gyakorlat alaposan megmutatta a szabályozás gyengéit» hibáit, úgyhogy az ügy­védi fegyelmi bíróságoknak, úgyszintén az ügyvédi legfelsőbb fegyelmi bíróságnak, a Kúria ügyvédi tanácsának nem egyszer nehéz­ségeket okozott a régi törvény hiányainak pót­lása. Elvégre törvénymagyarázattal lehetett itt-ott segíteni, de ahol nem lehetett, ott kény­telenek voltunk a tévesnek bizonyult törvényt mégis alkalmazni. A mostani rendelkezések minden tekintet­ben kielégítőnek mondhatók. A fegyelmi vét­ségeket a 104. § szabatosan meghatározza. Ed­digelé két szakaszban exemplikatíve voltak a fegyelmi vétségek felsorolva, míg a mostani törvényjavaslat 109. §-a két tömör, helyes meg­határozást ad (olvassa): »Fegyelmi vétséget követ el az ügyvéd: 1. ha hivatásából folyó kötelességét gondatlanságból súlyosan vagy szándékosan megszegi; 2. ha magaviseletével az ügyvédi kar tekintélyét súlyosan megsérti vagy veszélyezteti.« (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Ez egy helyes összefoglaló meghatározás, amelybe a bíróság mindent bevonhat, amit olyannak tart, amit az ügyvédeknek nem sza­bad elkövetnie. Ilyenformán a fegyelmi vét ség tényálladé'ka megnyugtatóbban és a gya­korlat számára alkalmazihatóbhan van megha­tározva. Helyes továbbá a fegyelmi büntetések szi­gorítása. Nagyon kívánatos volt a pénzbünte­tés felemelése, mert az eddigi 100-j-lOOO pengő pénzbüntetés súlyos esetekben kevésnek bizo­nyult. Hiba ugyan másfelől az, amit az igaz­ságügyi bizottságban nagyon alaposan felhoz­tak, hogy a maximum nincs megállapítva. Ez mindenesetre hiányt jelent, de előrelátható, hogy a fegyelmi (bíróság nem fogja a büntető­törvénykönyv által megállapított maximumot kiszabni, (mert hiszen elvégre a fegyelmi vét­ség sohasem olyan súlyos, mint egy bűncselek­mény. Viszont, tiogy a bíró adott esetekben 1937. évi január hó 28-án, csütörtökön. súlyos pénzbüntetéseket is szabhasson ki, ez mindenesetre kívánatos. Még helyesebbnek tartom a 113. § utolsó bekezdésének azt az intézkedését, amely ki­mondja, hogy amennyiben a pénzbüntetést nem lehetne behajtani, akkor felfüggesztésnek vagy elmozdításnak lehet helye az ügyvédség­től. Eddig nagyon gyakran megtörtént, hogy a fegyelmi bíróság vagy a Kúria ügyvédi ta­nácsa is kiszabta a pénzbüntetést az ügyvéd ellen, de az elítélt vagyontalansága miatt nem tudta végrehajtani. Ez tehát csak névleges büntetés volt. A törvényjavaslatnak ez a ren­delkezése kimondja, hogy amennyiben nem le­het behajtani a pénzbüntetést, a bíróság azt hatályonkívül helyezi és a felfüggesztést vagy az elmozdítást alkalmazza. Ez kétségtelenül súlyos intézkedés, azonban nem tehetünk más­kép, ha egyszer tényleg az illető súlyos pénz­büntetést kap, nem fizeti ki és nem lehet be­hajtani, akkor nincs más., mint a következő büntetést alkalmazni, ez a logika. A felfüg­gesztés tartama is emelkedett. Eddigelé csak egy évre volt felfüggeszthető az ügyvéd, ez most két évre emelkedik. Az eddigi minimum három hónap volt, most hat hónap lett. Fontos intézkedés még, amelyet meg kell említenem, az, hogy fegyelmi eljárás esetében a törvényjavaslat szerint nincs helye a vád el­ejtésének, valamint a fegyelmi bíróság nincs kötve a* vádló indítványához. Ezt a két ren­delkezést a büntető perrendtartásból vettük át, amely irányadó és zsinórmérték a fegyelmi eljárásban. Ha valaki ellen a fegyelmi bíró­ság eljárást indít, akkor ne legyen joga a vádlónak kegyelmet gyakorolni és vissza­vonni az indítványát. A másik szabály, hogy a bíróság nincs kötve a vádló in díty anyához, szintén helyes intézkedés, mert az a fontos, hogy a bíróság szabadon mérlegelhesse az esetet. E részben azonban bizonyos ellentét lesz a bírói és az ügyvédi fegyelmi törvény közt. Az 1936:111. tc.-ben az van kimondva, hogy a fegyelmi bíróság egyáltalán nincs kötve a vádló indít­ványához és a vádlott terhére is változtathatja a tényállást is, a minősítést is, a büntetést^ is. A. miniszter úr eredeti javaslata itt is így szólt, azonban az alsóház nem tette magáévá ezt a javaslatot, abból indulva ki, hogy tulaj­donképpen a büntető perrendtartás nem is­meri az úgynevezett reformatio in peius tilal­mát, tehát a felsőbb bíróság a vádló indít­ványa nélkül a vádlott terhére nem változtat­hatja meg az ítéletet. Ez a mostani rendelke­zés, amelyet az alsóház elfogadott és a felső­ház igazságügyi bizottsága is magáévá tett, megfelel a büntető perrendtartásnak. Ameny­nyiben tehát nincs a vádlott terhére fellebbe­zés és a felsőbíróság mégis meg akarja vál­toztatni az ítéletet a vádlott terhére, vissza kell küldeni az elsőfokhoz, az mondjon ítéletet és azután a felsőbíróság vagy hozzájárul, vagy pedig máskép határoz. Mindenesetre ez az ítélkezés alaposságára és megnyugtató vol­tára ez megfelelőbbnek látszik. Ez magya­rázza meg azt is, hogy a 151. §-ban, ahol ki­sebb rendetlenségek megtorlásáról van szó, amelyeket maga az ügyvédi kamara végez el fegyelmi bíróság nélkül, a kamara választmá­nyának írásbeli megintést tartalmazó határo­zata ellen felfolyamodásnak van helye a m. kir Kúria ügyvédi tanácsához. Ez eddigelé nem volt meg, hanem ha maga a kamara in­tett meg valakit, ez ellen nem volt appelláta. Az ítélkezés alapossága és megnyugtató volta szempontjából ez csak helyeselhető.

Next

/
Thumbnails
Contents