Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-38

Az országgyűlés 'felsőházának 38. ütése részlegesen bevezetni a numerus clausust is. Ez tehát egy közvetítő megoldás. Ami az elvi kérdést illeti, részemről csak helyeselhetem a javaslatnak az álláspontját. Az ügyvédi pálya Magyarországon — eltekintve az 1849 utáni szomorú abszolutisztikus korszaktól — mindig szabad pálya volt és a magyar mentalitás az ügyvéd fogalmához mindig valósággal odatapadónak gondolta a függetlenséget, a szabad pályaválasztás gondolatát. Ez a szabad ügyvédség tette lehetővé nálunk, hogy bármely fiatalember, ha meg tudta szerezni elméleti tanulmányok, esetleg anyagi nehézségek árán az ügyvédi diplomát, beléphetett az ügyvédi karba, régebben rendi, most pedig társadalmi, felekezeti, vagyoni és nemzetiségi különbség nélkül. Tehát megadatott a lehetőség arra, hogy aránylag fiatal emberek korán beléphessenek a közéletbe és a maguk istenadta tehetségét érvényesíthessék embertársaik és a társadalom javára. Kétségtelenül ma is az ügyvédi pályának ez a függetlensége a legfőbb vonzóereje és éppen azért látjuk, hogy a fiatalság nagy része ezen a pályán próbál elhelyezkedni. Ilyen formán ennek a pályának ajtaját bezárni és 15—30 esztendeig egyetlen embert sem engedni be az ügyvédi karba, ez mindenesetre az ifjúság ellen való, nem elfogadható álláspont lenne. A javaslat tehát a gyakorlati követelményeket úgy próbálja kielégíteni, hogy elvileg fenntartja ezt az álláspontot, azonban egyfelől szigorú felvételi feltételeket állapít meg, hogy ilyenformán meg lehessen mintegy rostálni a jelentkezőket, másfelől az 51. § módot ad arra, hogy amennyiben az ügyvédi kamarák maguk kérik, a numerus clausus bevezethető legyen bizonyos helyeken, ahol valósággal nem tudnak már egymástól megélni az ügyvédek. Ebben az esetben az igazságügyminiszter az ügyvédi kamara székhelye szerint illetékes kir. ítélőtábla elnökének és az ügyvédi kamarák országos bizottságának meghallgatása után megengedheti a zártszám bevezetését. Az . 51. § tehát az ütköző pont, amelyre nézve én úgy látom, hogy ez szerencsés kibékítés vagy legalább kísérlet a kibékítésre a két ellentétes álláspont között, mert hiszen a szabad ügyvédség hívei megelégedhetnek azzal, hogy az elvi álláspont megmarad és ezentúl is be lehet jönnie bárkinek az ügyvédi karba, azonban ha csakugyan kényszerítő körülmények kívánják, ez esetben meg lehet kísérelni a numerus clausus bevezetését, de — amint méltóztatnak látni — csak bizonyos feltételek mellett, amely feltételek között a legfontosabbnak látom a miniszter abszolút vétóját. Mert bármennyire ajánlja vagy kéri is az ügyvédi kamarák országos bizottsága vagy a kamara a numerus clausus bevezetését, ha a miniszter azt indokoltnak nem látja vagy pedig éppen azt látja, hogy felesleges, ha elrendelte is, ha tehát most már nincsen szükség rá, hivatalból is elrendelheti megint a szabad ügyvédség rendszerére való áttérést. Vagyis ez a javaslat megadja az útját és módját annak is, hogy legvégső esetben be lehessen vezetni a numerus clausust, viszont lehetőséget ad arra, hogy vissza lehessen térni a szabad ügyvédség álláspontjára, a nélkül, hogy majd ezt a törvéúyt módosítani kelleneTehát — mondom — ez a törvényjavaslat maga gondoskodik mindkét eshetőségről, ilyenformán ezt a javaslatot részemről szerencsés megoldásnak tartom és részemről azt tartom, hogy amint a képviselőház többsége 1937. évi jammr ko É8-an, csütörtökön. 47 és a felsőházi igazságügyi bizottság is elfogadta, a törvényjavaslatnak az az eredeti eszméje aggodalom nélkül elfogadható. Hiszen az bizonyos, hogy a kompromisszuális megoldásokat nem szokták nagyon dicsérni, sőt könynyű azokat ócsárolni, azonban a gyakorlati élet, a politikai egzisztenciák a törvényhozást is sokszor rákényszerítik ilyen kompromiszszuális megoldásokra és én azt hiszem, hogy a miniszter úrnak ezzel az eredeti gondolatával a kérdés egyelőre nyugvópontra juthat. A továbbiakra nézve a javaslat egyik szakasza behozza az ügyvédi biztosíték intézményét is, azonban nem kötelezően, hanem csupán lehetőséget ad erre, fakultatíve engedi meg, tudniillik, ha maguk az ügyvédi kamarák kérik, ez esetben engedheti meg a miniszter ennek bevezetését. Tehát tisztán az ügyvédi kamaráktól függ majd ennek a különben eléggé vitatható intézménynek a bevezetése. Én azt hiszem, nem is igen fog reákerülni a sor, de ha mégis szükség lenne erre a legvégső eszközre is, megvan az útja. módja annak, hogy ezt is be lehet vezetni. Annál fontosabb és gyakorlatiasabb a törvényjavaslatnak intézkedése, hogy miképpen lehet felvenni valakit az ügyvédek névjegyzékébe. E tekintetben azonban a javaslat fontos szigorításokat tartalmaz az eddigiekhez képest. Eddigelé, a régi ügyvédi rendtartás szerint, csupán az ügyvédi diploma bemutatása és a kamara területén való lakás volt kimutatandó. Most ezenkívül a 45. Vában megkívánj törvényjavaslat, hogy az illető olyan legyen, akit egyénisége, jelleme, erkölcsi tulajdonságai az ügyvédi hivatás sikeres gyakorlásához nélkülözhetetlen bizalomra méltóvá tesznek, szóval megkívánja az erkölcsi fedhetetlenséget. Megkívánja a javaslat azt is, hogy kizáró ok ne forogjon fenn, valamint, hogy az illető az ügyvédi tagsági díjat, a kamarai tagdíjat a megelőző évre kifizette légyen é

s végül, hogy legalább két szobából álló lakással bírjon. Ezek ellen az újítások ellen ellenzéki oldalról igen sok felszólalás hangzott el nemcsak a képviselőházban, hanem a felsőház igazságügyi bizottságban is, ahol egyesek szintén aggályosnak tartották még a fedhetetlenség követelményének felvételét is. Szerintem azonban ez komoly aggodalomra semmi tekintetben sem adhat okot, ha az ügyvédtől ugyanúgy, mint minden köztisztviselőtől megkívánjuk az abszolút feddhetetlenséget. Már erősebb érvekkel alátámasztva támadták a kétszobás lakással bírás előfeltételét, ami szociális szempontból szegény emberek számára nehézzé teszi azt, hogy Önálló irodát nyithassanak. Erre nézve is helyes, azonban az alsóház és a felsőház igazságügyi bizottságának álláspontja, amely szerint attól, aki önálló irodát akar nyitni, elvárhatunk annyit, hogy klienseit tisztességes lakásban fogadhassa. Ez a kívánalom sem jelent tehát különösebb nehézséget, kivált ha tudjuk, hogy most már lesz helyettesügyvédség is, ahol az illető egyelőre várakozhatik, amíg annyira megtollasodik, hogy csakugyan képes lesz önálló irodát nyitni, ilyenformán tehát ez a nehézség is eloszlik és nem fog mint akadály jelentkezni. Ugyancsak helyesnek kell tartanunk azt is, hogy a felvétel tárgyában, teljesen függetlenül, az autonómia határoz, még pedig egy külön erre a célra rendelt és titkos szavazás-