Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-38

48 Az országgyűlés felsőházának 38. ülése IBS'/, ê-vi január hó %8-an, csütörtökön. sal választott bizottság útján, amelyben az ügyvédi kamara elnöke és a kamara ügyésze is jelen lesznek. Ez a bizottság fog határozni a kiválasztás, illetőleg a megrostálás felett, hogy kit tartanak felveendőnek és kit nem. A fellebbezés is tisztán autonóm szervhez: az ügyvédi kamarák országos bizottságához történik majd, vagyis, amint méltóztatnak látni, ez is tiszteletbentartása az ügyvédi autonómiának és azt lehet mondani, annak tulajdonképpen kiegészítése, úgyhogy ezzel kapcsolatban az egész törvényjavaslat igen nagy érdeméül vagyok bátor felemlíteni azt, hogy nemhogy csorbítaná, hanem ellenkezőleg, kiszélesbíti az ügyvédi autonómiát úgy az előbb említett bizottság felállításával, mint egyéb intézkedésekkel, amelyek mind arra irányulnak, hogy az ügyvédség önkormányzati jogai általában ne csorbítva, hanem ellenkezőleg, sza porítva legyenek. Ugyanitt kell rátérnem — ami szintén sok vitát idézett fel az alsóházban — a mindenkori igazságügyminiszternek az ügyvédi kamarákkal szemben gyakorlandó felügyeleti jogára. Erről a javaslat 40—43. §-ai rendelkeznek. Az kétségtelen, hogy mint igazságügyi szerv, az ügyvédi testület és az ügyvédi kamara is alá kell hogy legyen vetve az áHami kormányzat, tehát az igazságügyminiszter főfelügyeletének. Ez a felügyelet azonban nen hogy ártalmára szolgálna a kamarának és az ügyvédségnek, hanem ellenkezőleg, javukra szolgál és az államhatalom részéről támogatás, segítés akar lenni a miniszter útján olyan értelemben, hogy ott, ahol szükséges, az ügyvédi kart megóvja a törvénytelen lépésektői Egyidejűleg ellenőrizze, hogy megfelel-e azoknak a követelményeknek, amelyek minden igazságügyi szervre egyaránt állnak, nevezetesen, hogy jelentéseket kötelesek tenni évenként a miniszternek — amint erre eddig is kötelezve volt az ügyvédi kamara — és hogy bizonyos határozatokat csak a miniszter jóváhagyása után lehet végrehajtani. Ismétlem, ez nem jelent bizalmatlanságot, amint nem kifogásolható az sem, hogy a költségvetés és a zárszámadások jóváhagyást igényelnek, valamint hogy szükség esetén a miniszter az autonómiába miniszteri megbízottakat küldhet ki á beállt zavarok megvizsgálására. A legfontosabb, ami a legtöbb vitát okozta, a 43. §-nak az a rendelkezése, hogy ha a kamara határozata a fennálló törvényekbe, vagy más jogszabályok rendelkezéseibe ütközik, vagy ha a kamara határozata nem áll összhangban az ország nemzeti jellegével, vagy veszélyezteti az önkormányzat békés működését, ezen esetben a miniszter megsemmisítheti az ügyvédi kamara határozatát. De még ennél is súlyosabb az a joga a miniszternek, mint felügyeleti hatóságnak, hogy a fennálló szabályokkal nyíltan szembehelyezkedő határozatok meghozatala esetén, amelyek az állam érdekeit veszélyeztetik, az autonómia felfüggesztésével miniszteri biztost küldhet ki az ügyvédi kamara mellé. Bármilyen súlyosak azonban ezek a felügyeleti jogra vonatkozó szabályok, kétségtelen, hogy ezek ellen komoly aggályokat senki sem emelhet, mert hiszen ezek a kamarának nemcsak hátrányára, hanem javára is szolgálnak. Ha zavarok vannak a kamara életéiben, a miniszter joga lesz a zavarokat eloszlatni és segítségére jönni a kamarának, ha arra szűk ség van. Ezért a felsőház igazságügyi bizottsága is aggály nélkül ment bele ennék elfogadásába., A képviselőházban is inkább csak amiatt merült fel aggály, hogy nem is volna szabad feltételezni az ügyvédi kamarákról azt, hogy az állam nemzeti jellege ellen irányuló határozatot hozhatnának. Ezt nem- is tételezi fel senki, de hiába, nemcsak arra kell gondolni, ami lehetséges, de arra is, ami kizártnak látszik talán a mai helyzetben, de a jövőben esetleg mégis megtörténhetik. A régi görög világhan állítólag egyik államban törvény sem volt az apagyilkosságra vonatkozólag, mert hiszen azt mondották, hogy nem lehet feltételezni sem az apagyilkosságot. Epúgy a felségsértésre vagy a hazaárulásra vonatkozó törvényszakaszok negyven év óta nem voltak nálunk alkalmazásban, de azért mégis szükséges volt, hogy meglegyenek, mert hiszen az 1918. év novembere megmutatta, hogy, sajnos, még ezekre i« akad példa. Azt hiszem, hogy amennyiben az ügyvédi kamarák szigorúan megtartják a törvény által előírt szabályokat, a'bban az esetben sohasem lesz szükség ennek a szakasznak az igénybevételére és azt hiszem, hogy ilyenformán aggály nélkül lehet elfogadni az idevonatkozó rendelkezést is. Végül vissza kell még térnem a felvételi szabályoknak egy pontjára, amely az ügyvédi kamaráknak egy szerintem jogosnak mondható panaszát orvosolja, hogy tudniillik köztisztviselők, akik nyugdíjba mentek vagy azért, mert betöltötték szolgálati idejüket, vagy azért, mert a 60 éves korhatárt elérték és szolgálatképteleneknek bizonyultak, ne legyenek felvehetők az ügyvédi névjegyzékbe. Ennek a magyarázata az, hogy, sajnos, a háborút követő szomorú összeomlás után igen sok hivatalnok, köztisztviselő, aki nem tudott megélni hivatalnoki fizetéséből, otthagyta a tisztviselői pályát, ügyvédi irodát nyitott s ezzel igen erős konkurrenciát teremtett éppen régi hivatali címének és tekintélyének felhasználásával az ügyvédi pályán már addig is működött ügyvédeknek. Ezt lehet vitatni, azt hiszem azonban, hogy nagy igazságuk van az ügyvédi kamaráknak, amikor azt mondják, hogy aki nyugdíjat élvez, akinek tehát a megélhetési feltételekkel nem kell küzdenie, annak könnyebb a helyzete, mint annak, akinek az életminimumot kell megszereznie a maga keresményével. Igazságosnak tartom azonban és nagyon bölcsnek annak a rendelkezésnek felvételét, hogy éppen a kamarák javaslatára egyes ese| fékben a miniszter kivételeket tehet. Hiszen tudjuk, hogy lehetnek kiváló egyéniségek, . akiknek átlépése és felvétele az ügyvédi karba, az ügyvédi karnak egyenesen díszére, büszke; ségére válik. Nagyon jól tudjuk, hogy Csemegi Károly, annakidején a Kúria volt másodelnöke, amikor nyugdíjba ment és ügyvédi irodába lépett át, az ügyvédi kamara nagy megtiszteltetésnek vette, hogy az ügy' védi karba átlépett. A kérdés tehát így helyesen van megoldva. Az ügyvédi működésről szóló szabályok közt igen fontos újítás az ügyvédi bifurkáció bizonyosfokú bevezetése. Az igazi bifurkáció Franciaországban és Angliában áll fenn az avocat, avour, a barrister és solicitor képében, Nem vall demokratikus gondolkozásra, ha az ügyvédek között kategóriákat különböztetünk