Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-38

46 Az országgyűlés felsőházának 38. ülése idB7. évi január hó 28-án, csütörtökön. hozzászólása döntés elé fogják ezt a kérdést vinni és 'hiszem, hogy a jogi oktatás reformjának immár ötven esztendő óta húzódó reformja végre megoldáshoz jut. Ha ez megvalósul, akkor bizonyára az ügyvédi kar szellemi nívója is feltétlenül emelkedni fog. Sajnos, ha ez a reform keresztül is megy, (bizonyára megint csak évek hosszú sora fog elmúlni addig, amíg ez a reform éreztetni fogja a maga üdvös hatását az ügyvédi túlzsúfoltság és az ügyvédi nyomor megszüntetése tekintetében. Mélyen t. Felsőház! A jelen törvényjavaslat benyújtására ezek szerint az ügyvédségnek ez a két krónikus- ibaja: az ügyvédi túlzsúfoltság és az ügyvédi nyomor szolgáltatott okot. Mindenesetre teljes elismerés illeti meg az igazságügyminiszter úr ő nagyméltóságát, hogy tudva és ismerve ennek a kérdésnek a nehézségét és ódiumát, mégis elkészítette az ügyvédig rendtartás új tervezetét, s igyekszik segítségére sietni az ügyvédi karnak, hogy a lehetőségig lokalizálva a bajokat, az ügyvédség súlyos helyzetén legalább valamennyire segíthessünk., Már a képviselőházban is és a felsőház igazságügyi bizottságában is pergátló kifogásként azzal támadták a javaslatot, hogy nem fog rögtön segíteni a bajokon, mert nem zárja le a sorompót az ügyvédek előtt és nem ad munkaalikaimat, kereseti lehetőséget az ügyvédeknek. Abban tökéletesen igazuk van a javaslat támadoinaki, hogy ez a javaslat nem kenyérjavaslat, de nem is az volt a törvényjavaslat célja, hogy ez, a javaslat az ügyvédek kereseti lehetőségének a törvénye legyen, hanem ez csak szervezeti törvény akar lenni, amely az ügyvédség belső szervezetét kívánja reformálni és ezáltal az ügyvédi kar erkölcsi nívóját emelni, Mi tisztában is vagyunk azzal, hogy ennek a törvényjavaslatnak a törvényerőre emelése nem fogja rögtön megszüntetni a bajokat, mert hiszen a túlzsúfoltság és a nyomor nemcsak az ügyvédi karnál jelentkeznek, ezek a bajok Trianonban gyökereznek. Hisz* ha Nagy-Magyarország volnánk, volna kereseti lehetőség, jobb lenne az elhelyezkedési lehetőség is, mert volna hova menni az ügyvédeknek. Ezek a bajok egyetemes jellegű bajái a magyar társadalomnak s ezeket mint szociális bajokat csak teljes összefogással lehet úgyis nagy nehezen orvosolni. Kétségtelen azonban az is, hogy ha vaslatból törvény lesz, az abban foglalt sok üdvös újítás emelni fogja az ügyvédek erkölcsi nívóját s az autonómia is megerősödik. Ezek feltétlenül hozzájárulnak majd a bajok enyhítéséhez. A törvényjavaslat célkitűzését tehát én a következőkben látom. Először is az ügyvédi kamarák szervezetét erősíti, amikor több új bizottságot állít fel, helyi bizottságokat, összeférhetlenségi bizottságot, felvételi bizottságot és az összes ügyvédi kamarákra nézve alakít egy országos ügyvédbizottságot, amely egyrészt tanácsadó szerve lesz a miniszternek az országos ügyvédi kérdésekben és általános jogalkotási kérdésekben, ezenkívül felsőbb fóruma lesz a kamaráknak az autonómiai kérdésekben, mint a kamarák végső fóruma. A másik cél az, hogy az ügyvédségbe való felvétel szabályainak szigorításával és a kizáró okok megállapításával az ügyvédségből a nem alkalmas, az oda nem való elemeket kihagyva, az ügyvédség létszámát mégis csaik valamivel visszaszorítsa. A harmadik cél az, hogy a helyettes ügyvédi intézmény létesítésével a fiatalságnak mód nyújtassák arra, hogy elheú lyezkedjék, mielőtt önálló ügyvédi irodát i tudna nyitni. Végül célja a javaslatnak, hogy ; az összeférhetlenség szigorú szabályozásával, az ügyvédi kötelességek szigorú előírásával, j valamint a fegyelmi eljárás szigorításával az l ügyvédi kar erkölcsi nívóját fenntartsa, illető| leg fokozza. | Méltóztassék megengedni, hogy a javaslat » százhatvannégy szakaszát ne ismertessem kü| lön-külön, hanem csupán az említett célkitűzéseket szolgáló jelentősebb intézkedéseket igye' kezzem ismertetni. Ezt nem sorrendben te-- szem, hanem méltóztassék megengedni, hogy mindjárt in médias res foglalkozzam azzal a I legfontosabb kérdéssel, a javaslat ütközőpontjával, amellyel a képviselőházban is bővebben foglalkoztak és amely iránt a legnagyobb érdeklődés mutatkozott a tárgyalásoknál, t. i. a numerus clausus kérdésével. A túlzsúfoltság megakadályozása a külföldi államokban már régóta gyakorlatilag megvalósult olyan formában, hogy bizonyos létszámú ügyvéd léphet csak az ügyvédi pályára, így Angliában és Franciaországban még két csoportja is van az ügyvédeknek és mindkettőben meg van a létszám állapítva. Ezzel a kérdéssel a magyar ügyvédi kar is évtizedek óta foglalkozik. Szinte már az 1874. évi törvény megszületése óta állandóan napirenden van a kérdés. Különösen, mint említettem, a Pollák Illés-féle tervezet óta szaporodtak meg az ügyvédi numerus clausus hívei. Azonban még az 1907. évi gyűlés többsége is a szabad ügyvédség hívének mutatkozott. Az 1933-i jogászankéton már egyensúlyban voltak a numerus clausus hívei és ellenzői és igen érdekes, hogy egy pár igen fontos érvet állítottak sorompóba a zártszám ellen, amelyekre kénytelen vagyok kitérni, miután azok igazságát magam is elismerem. Szladits Károlynak, a Budapesti Tudományegyetem kiváló tanárának egy mondását vagyok bátor felolvasni, aki ezeket mondotta (olvassa): »A zártszám bevezetése a fiatalság megfőjtását jelentené és ezzel együtt a középosztály katasztrófáját, mert a zártszám bevezetése esetén csak a jelenlegi ügyvédjelölteknek az ügyvédségbe való felszívása is legalább 15 esztendeig tartana, tehát ez alatt az idő alatt az új generációnak egyetlenegy embere sem juthatna be az ügyvédi kárba, már pedig a nemzeti szerencsétlenségünk okozta átmeneti helyzetnek csupán a jövő generációra való hárítása ellenkezik minden igazsággal.« Én nem kívánom ezeket az érveket, a numerus clausus ellen és mellett felhozott okokat boncolgatni és bírálgatni, annál kevésbbé, mert a javaslat indokolásában nagyon bölcsen rámutat arra, hogy ezúttal tulajdonképpen nem elvi döntésről van szó, nem a kérdés elméleti megoldásáról, hogy melyik megoldás a helyesebb. Ez a javaslat a gyakorlati élet igényeit, exigenciáit akarja kielégíteni, az ügyvédség bajain akar segíteni. Ilyenformán, eltekintve minden külföldi példától, a magyar ügyvédség saját jól felfogott érdekében akarja a kérdést megoldani. E kérdésre nézva a javaslat azon az állásponton van, hogy a numerus clausus bevezetése nálunk nem kívánatos, fenntartja a szabad ügyvédség elvét, viszont a javaslat módot ad arra is, hogy ha mégis a szükség csakugyan rákényszerítené az ügyvédi kart és az igazságügyminiszter úr hozzájárulna ehhez* akkor legyen mód rá legalább