Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-48

370 I Az országgyűlés felsőházának hS. ülé abban a helyzetben vagyunk, mint FelsőOlaszország és Franciaország, ahol önkéntes vagyonbefektetésből keletkeztek és létesültek ezek az öntözőberendezések, hanem nálunk ép pen úgy, mint Indiában és Egyiptomban, az államnak kell beavatkozni, hogy az öntözést lehetővé tegye. De arra is vigyázni kell, hogy a víz használati kérdése és a vízszabályozás, illetőleg a vízlevezető és ármentesítő társulatok között a kellő harmónia meglegyen. Azt hiszem, nem mondok a valóságtól eltérőt, ha azt állítom, hogy a vízlevezető és árvízmentesítő társulatok feladatuk legnagyobb részét, 90%-át már be is fejezték. Hiszen a vízitársulatok ma már ott vannak, hogy tulajdonképpen, ha még technikailag van is valami vízlevezetési lehetőség, gazdasági szempontból az már alig jöhet számításba, mert hiszen ezek éppen azért maradtak el, mert, igen nagy költséggel, kevés eredményt tudtak volna felmutatni. Ezek a társulatok ma tulajdonképpen csak az ő víziműveiknek a fenntartására vannak szorítva, tehát hatáskörük meglehetősen lecsökkent. Ezek a vízitársulatok ma már, látván a vízhasználati társulatok lehetőségének törvényben való biztosítását, igyekeznek a maguk életbiztonságát mindenféle újabb tervvel lerögzíteni. Ezek az újabb tervek nem jelentenek mást, mint vagy még nagyobb ármentesítő adónak a fizetését, vagy legalább is a jelenlegi magas adó további megtartását. Én azt hiszem, bogy a jelenlegi vízitársulatok működése revízió által lényegesen szabá lyózható lenné. Nem arra gondolok, hogy az autonómiákat különösképpen megcsorbítsuk, hanem arra, hogy ezeket a társulatokat jobban összpontosítsuk és a vízhasználat kérdésébe szorosan bekapcsoljuk. Mert hiszen az nem helyes, hogy egy birtokon legyen vízlevezető csatorna mellett vízhasznosító csatorna, mert akkor csupa csatornákból fogunk állani és félek, hogy sokszor fogják levezetni a vizet, amikor nem kell és sokszor nem fog jönni a víz, amikor szükséges. Ügyhogy talán a kettőt szoros kapcsolatba kell majd hozni egymással és egészen felesleges a kettőnek külön-külön való adminisztrálása; külön-külön ideák kitermelési gócpontjára, nincs szükség, amikor egybekötve, egybefogva a célt jobban tudnók szolgálni. Az indokolásban szereplő számításokat nem tudom revideálni, nem tudom, hogy azok mennyire fognak a jövőben helyesen megfelelni, de egészen vitán felül áll az, hogy a belső berendezésekre katasztrális holdanként felvett 20 pengős kamat olyan csekély összeg, hogy az a gyakorlatban lényegesen emelkedni fog. Hiszen e berendezések állandóságának fenntartása és a berendezéssel kapcsolatban előálló számtalan olyan üzemi vonatkozású költség, amiket most nem akarok részletezni, önmagukban is sokkal nagyobb költségtöbbletet fognak felmutatni. Itt van a duzzasztóművek és az ezzel kap csolatos csatornák létesítése. Nem az a fő, hogy duzzasztómű legyen, nem az a cél, hogy csatorna legyen, a cél az, hogy jövedelmezőleg öntözni tudjunk. Elsősorban tehát azt kell megállapítani, hogy melyek az Alföldnek azok a területei amelyeken az öntözés adottságai primer szempontból megvannak. Ezeken a te rületeken kellene megkísérelni, a gyakorlatba átültetni az öntözést, megválogatva hozzá a növényzetet és előre gondoskodva, hogy a termelt árut el lehessen adni. Mert hiszen példá1937. évi július hó 9-én, pénteken. nak okáért katasztrofális lenne, hogy ha az Alföld déli részén, ahol a klíma a legmelegebb, elkezdenének rizst termelni és egyszerre csak kisülne, hogy ezt a rizst nem lehet eladni, vagy ha el is lehet adni, csak olyan értékcsökkenéssel, amely semmi körülmények között nem fizeti vissza a termelési költségeket. Mindezeket a szempontokat tehát harmóniába kell hozni. Felülről kell kezdeni az értékesítésen, a növénymegyálasztáson, a priméradottságok megkeresésén és így kell nekünk megkezdenünk ezt az igen nagy és nehéz problémát. Ezenfelül talajjavítási kísérletek az öntözéssel kapcsolatosan állandóan végeztethetek. Én tudniillik úgy képzelem el, hogy ha kisebb területen kezdődik is meg az Öntözés, de az eredményes lesz, akkor nemcsak az állam által befektetett nagy tőkék fognak megmozdulni, hanem a magángazdaságban lévő tőkék is és a magyar gazda fürgeségével és ügyességével egészen biztosan minden vonalon sietni fog, hogy ezt az új termelési rendszert felkarolja, folytassa és jövedelmezőleg vigye tovább. Ha azonban megfordítva történik a dolog, ha az történik, hogy csatornát találunk építeni és ott a csatorna mellett az öntözések nem fognak bevallani, a magángazdaság és az egyes gazdák Ösztönös előretörekvése vissza fog húzódni és akkor lesz egy nagy csatorna, lesz duzzasztó, de öntözés nem lesz, mert senki sem vállalkozik arra, hogy veszteséges üzembe menjen bele. En meg vagyok győződve arról és egészen biztosan tudom, hogy a miniszterelnök úr ő nagyméltósága gondosságával, előrelátásával és megfontolt rendelkezéseivel ezt a kérdést a nyugodt, higgadt, meggondolt úton fogja vezetni, éppen azért örömmel fogadom ezt a javaslatot, de azt hiszem, kötelességem volt felhívni a figyelmet az elmondottakra, mert ez a kérdés igen fontos és nagy kérdés, amelynél nem szabad balsikernek előfordulni. Ennek sikerülnie kell! Inkább lassúbb legyen a tempó, inkább meggondoltabb legyen az intézkedés, inkább több évig tartson a megoldás, de sikerülnie kell. Ha ezt a törvényt balsiker koronázza, örök időkre elveszett a magyar Alföld öntözési lehetősége. A törvényjavaslatot elfogadom, (Éljenzés és tans. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom^ A miniszterelnök úr ő excellence á ja kíván szólni. Darányi Kálmán a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök •" Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőházi Az Alföld problémái a legutóbbi évtizedben mindinkább kezdtek előtérbe nyomulni. Ezek közül a legkiemelkedőbbek egyike az a meggondolás, hogy az Alföld, amely azelőtt nagyszámú állatállomány eltartására volt alkalmas, részben a vizek elvezetése, léosapolása folytáiu részben más körülmények következtében nélkülözte^ azt a ^ehetőséget, hogy megfelelő takarmá.nytermeléssel olyan nagy állatállományt tarthasson el, amilyen nagy állatállománv eltartása azért szükséges, mert különben a föld trágyaereje fokozatosan kimerül és ez a körülmény veszélyeztetheti magát a föld termőképességét is. Már most. ha arra gondolunk, hogy az Alföldön a népünk szaporodása, hála Istennek, meglehetősen, jó és ha arra gondolunk, hogy a jövőben hogyan tudjuk ezt a megszaporodott