Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-48

Az országgyűlés felsőházának AS. ülése 1937. évi július hó 9-en, pénteken. 371 népességet eltartani magából a. földből, — mert főrész-ben abból kell eltartanunk — és ha tekintetbe vesszük azt, hogy a körülöttünk lévő államok népessége is szaporodik, akkor lehetőséget találunk és látunk erre abban, hogy egyrészt belső fogyasztásunk emelkedése, másrészt pedig azon államok fogyasztásának emelkedése, amelyekbe mi exportképesek vagyunk, piacot és lehetőséget nyújthat nekünk olyan termények és olyan terménymennyiségek elárusítására és fogyasztására, amelyek elárusítására és fogyasztására ma. még talán nem vagyunk képesek. Mindezeket meggondolva és kiindulva abból az alapelvből, hogy a kormányzás kötelessége, mégpedig elemi kötelessége az előrelátás, azt hiszem, mélyen, t. Felsőház, egyet méltóztatnak érteni velem abban a tekintetben, hogy már most meg kell tennünk bizonyos olyan lépéseket, amelyek talán nem is annyira a jelent, mint inkább a jövőt fogják szolgálni. E lépések megtételének elmulasztása feltétlenül súlyos kötelességmulasztás volna a kormány részéről. (Ügy van! Ügy van!) Meg kell tehát ^ már most ragadnunk az alkalmat olyan létesítmények megvalósítására, amelyeknek hasznát, gyümölcseit tulajdonképpen egy későbbi kor fogja látni. Ez a törvényjavaslat, amely itt fekszik a mélyen tisztelt Felsőház előtt, hosszú évek munkája után, a megfelelő fedezet beállításával, lehetővé teszi majd, hogy az Alföldön nagy mértékben meginduljon az öntözés. Azt látom, hogy a felsőház szakbizottságában éppen úgy. mint magában itt a plénumban is, abban a tekintetben nincs közöttünk nézeteltérés, hogy ez szükséges és helyes dolog, mert hiszen ha megnézzük, hogy egy hosszabb időszakon át hogyan alakulnak az Alföldön a csapadékviszonyok, akkor megállapíthatjuk, hogy az évek nagyobb számában csekélyebb a csapadék, mint amennyire szükség lenne és azokban az években is, amelyekben tulajdonképpen elegendő a csapadékmennyiség, igen sokszor előfordul, hogy a csapadék egész évre való megoszlása olyan, hogy éppen abban az időszakban, amikor a növényzetnek leginkább volna szüksége esőre, az esőhiány miatt a termés egészen hátrányosan alakul. Amikor ezeket bátor voltam előrebocsátani és amikor meg akarom köszönni, hogy a javaslatot mind a bizottsági tárgyalás alkalmával, mind pedig itt a plénumban megértéssel méltóztattak fogadni és hajlandók méltóztatnak lenni arra, hogy ezt az aránylag nagy áldozatot, amelyet az öntözés létesítése az állam részéről megkíván, megszavazzák, akkor ki kell jelentenem, hogy teljes mértékben osztom mindazokat az aggodalmakat, amelyeket egyrészt itt a plénumban Vásáry József ő méltósága és Purgly Emil ő exeellenciája, másrészt a bizottságban is egyes felsőházi tag urak előadni szívesek voltak. Természetes, hogy nem rendelkezünk még kellő tapasztalatokkal az öntözés terén, mert hiszen mindössze 16—18.000 katasztrális holdnyi terület van ma egész Magyarországon, amelyet öntöznek. Ebből a területből körülbelül 3—4000 katasztrális hold között van az a terület, amelyet kisgazdák öntöznek. A törvényjavaslat — amint méltóztattak talán az indokolásból is látni — azt célozza, hogy először az Alföld bizonyos helyein szivattyútelepek létesüljenek. A szivattyútelepek alkalmasak lesznek arra, hogy — mivel azok egyúttal kísérleti célokat szolgálnak — az azok által öntözött területek egy része kísérleti települ is szolgáljon. Az összes arra alkalmas iskolák és egyéb megfelelő intézmények tulajdonképpen mind kísérleti települ fognak szolgálni a jövőre nézve. Ezek a kísérletek rendkívül fontosak az öntözés szempontjából, mert, amint bátor voltam a bizottságban is kifejteni, ha valahol, akkor éppen az öntözésnél a gyakorlati eredmények fontosságának mindenesetre az elméieri megállapítások felett kell lennie. Teljesen igaza van Vásáry József ő méltóságának, amikor rámutat arra, hogy szükséges, hogy a mezőgazdasági kultúra emelkedjék a lakosságban azokon a területeken, ahol öntözőgazdálkodást kell folytatni. Arra valók a szakiskolák és arra valók lesznek a megfelelő propagandaakciók, előadások, amelyeket majd ezeken a területeken lefolytatunk, hogy a mezőgazdasági lakosság megfelelő oktatásban részesüljön. Mindenütt, ahol öntözés van, legalább is, ahol az utóbbi időkben létesítettek öntözőműveket, szükség volt arra, hogy a lakosságot hozzászoktassák az öntözéshez és megtanítsák az öntözésnek nem könnyű munkájára. t Teljesen osztom Purgly Emil ő excellenclájának nézetét, amelyet agrobiológiai vonatkozásban volt szíves itt a felsőház előtt kifejteni. Természetes, hogy az öntözött talajnál a talajerő utánpótlása céljából nagyobb szükség van trágya, még pedig mind istálló-, mind műtrágya használatára. Ez egy circulus vitiostis, mert viszont ahol mód van éppen a. vízgazdálkodás megfelelő felhasználásával elegendő takarmány termelésére, ott lehetséges megfelelő mennyiségű állat tartása is. Itt teháta szoros összefüggés mindenesetre megvan. Teljesen osztom azt a felfogást is, hogy elsősorban a legelők és rétek öntözésére kell gondolnunk és csak a városok közelében lehetséges az, hogy öntöző kertgazdálkodásra rendezkedjünk be. Mindenesetre a piac és a terményértékesítés lehetőségeit folytonosan szem előtt tartva kell ezen a téren fokozatosan előrehaladnunk. Természetes, hogy azokban az államokban, így különösen az északi államokban, ahol reményünk van arra, hogy meglehetősen nagymennyiségű fehérjedús takarmányokat, vagy azok extraktumát tudjuk exportálni, mindig meg lesz a felvevő kéz ezeknek a terményeinknek értékesítésére. Az alföldi öntözésnél — és. ez válasz Vásáry József ő méltóságának felszólalására — sem a németországi, sem pedig a távoli déli és keleti öntözéseket nem tartottuk szem előtt, tehát nem a német példa lebegett célként azok előtt, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, hanem sokkal inkább a mi viszonyainkhoz jobban hasonlító lombardiai, délfranciaországi és kanadai öntözések. Purgly Emil ő exeellenciája és Vásáry ő méltósága is az óvatosságon felül még annak az aggályuknak adtak kifejezést, hogy drága lesz az öntözés, bár Purgly Emil Ő exeellenciája kijelentette, hogy ő a 20 pengőt magát nem tartja soknak, sőt kevésnek véli Ebben igaza is van ő excellenciájának. A 20 pengő tulajdonképpen a vízhasználati díja, de nem jelenti az összes befektetéseket, amelyeket a. gazdának tennie kell. Amit a társulatokról méltóztatott mondani, legyen meggyőződve ő exeellenciája arról, hogy a legnagyobb mértékben ügyelni fogunk arra, hogy felesleges adminisztrációs költségek ne szaporítsák az amúgy is drága öntözés költségeit. Csatornákra viszont szükség van, mert hiszen akár-