Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-47
350 Az országgyűlés felsőházának U7. ülése 1937. évi június hó 25-én, pénteken. pengő, amely szükséges a nyugdíjaknak a jövőre vonatkozólag egészséges gazdasági alapokra való helyezéséhez. Ha ez lehetséges volna, erre azt mondhatná valaki: ez nem jelent a költségvetés szempontjából semmit, mert hiszen ugyanaz az összeg lesz beállítva. A nagy különbség azonban az, hogy ebből az összegből akkor 110 millió pengő, mint megtakarítás, invesztíciókra menne, tehát ezzel emelkednék a magyar tőkeképződés, ezzel emelkednék évenként a megtakarítások Öszszege. Ha figyelembe veszem még azt, hogy vannak még közületeknél, törvényhatóságoknál, talán a mezőgazdaságban is olyan nyugdíjak, amelyeket hasonló alapon lehetne rendezni, akkor azt hiszem, nem mondok sokat, ha azt mondom, hogy megfelelő intézkedésekkel és a nyugdíjak megfelelő rendezésével 150 millió pengőre lehetne fokozni azt a megtakarítást, .amely, mint tőkeképződés,, hasznos beruházásokra volna fordítható a magángazdaságban, vagy esetleg az állam részéről. De hogyan lehet a jelenlegi 256 millió pengőt kitevő nyugdíjterhet csökkenteni? Ez másképpen nem volna lehetséges, mint egy vagy több nagy külföldi biztosítóval való megállapodás alapján. Ezt a kérdést nem akarom részletesen taglalni, mert ez .a kérdés nem új, ez a kérdés 12 esztendeje kísért, ezt már nem egyszer hozták fel. Pénzügyi kormányzatunk részéről mindig azt a választ kaptuk, hogy ez megvalósíthatatlan, kielégítő indokolást azonban, hogy miért megvalósíthatatlan, még sohasem kaptunk. Csak .azt az egyet akarom még ehhez hozzáfűzni,, hogy ennek a nyugdíjkérdésnek külföldi biztositókkal való rendezése egyszersmind egész külföldi adósságrendezésünket véglegesen lehetségessé tenné, es az egész külföldi adósság súlyától meg / lehetne szabadítani ennek a rendszernek révén a magyar közgazdaságot. A kormánynak nemcsak ezen a téren kellene az irányban működnie, hanem fel kellene ismernie azt is, hogy azt a nagy gazdasági elvet, amelyet a lex Vass II. meglehetősen szűk körben valósít meg, lényegesen tovább kellene fejleszteni. Arra kellene törekedni, hogy ne legyen Magyarországon olyan dolgozó ember, a társadalom bármely rétegéhez tartozzék is, aki ne volna kényszerítve arra, hogy megtakarítsa azokat a tőkéket, amelyek szükségesek lesznek a megélhetéséhez és övéi eltartásához akkor, amikor a munkától visszavonul, vagy a munkára képtelen lesz. Ahol egy társadalom sajátmaga nem hajlamos arra, hogy keresztülvigye, a maga jövedelméből elérje azokat a megtakarításokat, amelyek annak a társadalomnak életképes működéséhez, gazdaságának fejlődéséhez szükségesek, ott bizonyos mérrékben a kényszertakarékossághoz, illetőleg a céltakarékossághoz kell nyúlni. Mi lehet elfogadhatóbb, jobb és mindnyájunk által méltánylandóbb cél, mint az, hogy mindenki takarékoskodjék, mindenki hordja össze az ő megtakarításait azért, hogy inaj dan, ha a munkától visszavonul, vagy a munkára képtelen lesz, az ő összehordott tőkéiből és annak kamataiból megéljen, szóval, hogy betölthesse azt az alapvető igazságot, hogy minden nemzedék tartsa el önmagát és ne törekedjék arra, hogy a jövő nemzedék tartsa el őt. úgy, amint ma az állami nyugdíjasok saját hibájukon kívül, kizárólag kormányaink pénzügyi politikája következtében kénytelenek magukat a következő dolgozó nemzedékkel eltartatni. Ha a kormány ezen az úton elöljárna, ha megtenné azt, amit ezen a téren meg kell tenni, akkor nagyon lertaószgsiesöii sokkal könnyebben léphetne arra azi útra, amely — megengedem, — bizonyos douce viloane?i de ez, a douce violance azoknak a nagy céloknak elérése érdekében, amelyeknek megvalósítását, ez a kormány maga elé tűzte, véleményem szerint megengedhető. En cáfolhatatlan^ igazságnak tartom azt, hogy ennek az országnak és ennek a nemzetnek a jövő gazdasági boldogulása csak azon múlíhat, hogy lehet-e ezt a társadalmat szép szóval, vagy erőszakkal arra bírni, hogy olyan megtakarításokat eszközöljön a maga jövedelméből, amely megtakarítások mint tőkebefektetés elegendők ahhoz, hogy a maga gazdaságát^továbbfejlessze, mert ezeket a szükséges tőkéket, amelyeket nekünk itt a© országban be kell fektetnünk máshonnan nem vehetjük. Azzal zárom szerény felszólalásomat, hogy bízom abban, hogy mind a kormány,, mind a társadalom meg fogja érteni ezt a mellőzhetetlen és cáfolhatatlan gazdasági igazságot, azt mondhatnám kategorikus imperatívust, és ebben a reményben fogadom el a költségvetést. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Güiczy Elemér ő méltósága! Ghyczy Elemér: Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen t. Felsőház! Annál, a bizalomnál fogva, amellyel a miniszterelnök úr személye és politikája iránt viseltetem, a törvényjavaslatot elfogadom. Ha ennek ellenére mégis felszólalok, teszem ezt azért, mert a költségvetés tárgyalása ad alkalmat arra, hogy olyan kérdéseket is szobahozzunk, amelyeket különben bajos volna szóvátenni. Ennek kapcsán két kérést szeretnék az igen t. miniszterelnök úrhoz intézni, olyan kérdéseket illetően, amelyek szerintem nagyon alkalmasak volnának, ha foglalkoznánk velük és igyekeznénk őket megjavítani, az ország közhangulatának javítására, ami pedig igen nagy fontossággal bír a mai időkben- (Halljuk! Halljuk!) Az első a kartelek kérdései. A kartelek az újabb időben annyira megszaporodtak,, hogy nehéz volna hirtelenében megmondani, hogy ezen a csonka Magyarországon ma hány kartel uralkodik, hiszen nap-nap mellett alakulnak újabb kartelek- Tévedések elkerülése végett előre is kijelentem, hogy a kartelekről beszélve eszem ágában sincs a nagytőkét támadni, mert úgy tartom, minden józan gondolkodású embernek, aki elfogultság nélkül tud gondolkozni, tisztában kell lennie a&sal, hogy a mai gazasági rendnek igen fontos 'alapja a tőke és ha a tőkét bántjuk, akkor végeredményben a gazdasági rendet zavarjuk,, sértjük és sorvasztjuk minden számottevő eredmény nélkül, aminek eklatáns és világos példája az, ami most Szovjet-Oroszországban a legutóbbi időben végbement. Azt is 'elhiszem és nem akarom kétségbe vonni, hogy a kartelekre <a nagyvállalatoknak termelésük rendjének biztosítása és az értékesítés szempontjából szükségük lehet és van. Egészen más azonban a tőkét és a karteleket mint olyanokat támadni és egészen más azoknak a közérdeket esetleg sértő némely kilengéseit és túlzásait szóvátenni. Azt hiszem, felesleges bizonyítgatnom, mert hiszen köztudomású dolog, hogy a kartelek igen sok cikk árát a mai viszonyoknak meg nem felelő