Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházának 17, ülése magas színvonalon tartják, sőt részben ma is emelik. Ha luxuscikkekről, fényűzési cikkekről van szó, egy szavam sem volna ez ellen, mert utóvégre aki bírja, az megveszi, akinek nincs rá pénze, ne vegye meg. Amikor azonban azt látjuk, hogy olyan iparcikkeik árai túlságosan, néha mondtatni elviselhetetlenül magasak, amely cikkekre a gazdaközönségnek, a kisiparososztálynak a (maga üzeme folytatásához elkerülhetetlenül szüksége van,, sőt olyan cikkek árai is elviselhetetlenül 'magasak, amelyek nemcsak ezeknek az osztályoknak, hanem még a közhivatalnokoknak, a kishivatalnok i osztálynak, amely amúgy isi nehezen él, sőt a napszámosaknak, a gazdasági cselédeknek is nélkülözhetetlenül szükséges a mindennapi élethez, bármennyire , restringálják, szorítsák is vissza életigényeiket, akkor azt hiszem,, jogosan mondhatom, hogy ez olyan kérdés, amellyel a kormánynak komolyan foglalkoznia kell. A kormány el is ismerte ezt már, a múltban és tudatában volt ennek, mert hiszen ezt mutatja

1 az úgynevezett árrvizsgáló-bizottságok megalakítása. Sajnosi azonban, — nem akarom azt mondani, hogy abszolúte semmi — ezeknek az árvizsgáló-biaottságokmak a működése vlaijmi kevés eredményre vezetett. Minden vakmerőség nélkül merem állítani, hogy ha az árvizsgáló-bizottságok (mérlegelés tárgyává tennék azt, hogy bizonyos' nagyvállalatoknál bizonyos javadalmaik, prémiumok, a békebeli időkhöz viszonyítva aránytalanul magas leírások megfelelőek-e a mai köznyomorúságnak és állapotoknak, és így a maguk egészében be lehet-e számítani azokat a tejrmelési költségekbe, avagy azokból bizonyos összeget le kell nyesegetni, laklkoir ísiokkal eredményesebb volna az árvázisgáló-ibizottsiág'ok (működése és az árakat is csökkenteni lehetne. m Azt is felhozom ezzel kapcsolatban, hogy ha a miniszterelnök úr'az összeférhetlenségi törvényt, amelyet a képviselőház megszavazott, amelyet a felsőház bizottsága is letárgyalt, amely azonban a plénum elé sohasem került, halottaiból feltámasztaná, ez igen üdvös volna a kartelek rendezésével kapcsolatban is. A másik kérés,, amelyet a miniszterelnök úrhoz óhajtok intézni, a termésbecslésre vonatkozik. Nem tudóan, hogyan fejezzem ki magamat, de azt gondolom, hogy ezt olyan bizonyos túlzott optimizmus jellemzi és jellemezte már évek óta, amely az országra nézve csak káros lehet- En már több, mint 30 éve kísérem figyelemmel a termésbecsléseket, kapcsolatban azzal, hogy miképpen váltak be. Mondhatom, egyetlenegy esetre sem tudok visszaemlékezni, amikor számbavehető különbség lett volna a termésbecslésben olyan értelemben, hogy magasabb volt a termés, mint amennyire becsülték. Arra azonban számtalan esetből kifolyólag emlékszem, hogy igenis a termésbecslés annyira optimista volt, hogy a végén, amikor a cséplésnek vége volt és a gabonát kezdték értékesíteni, akkor sült ki, hogy nem annyi a termés, mint amennyire becsülték. Ennek óriási hátránya van, (Ügy van! Ügy van!) mert a termésnek nem rekordtermés volta miatti aránylag magasabb árakat a gazdaközönség teljességgel nem élvezheti,, mert csak akikor jön tudatára ennek, amikor már a gazdaközönségnek gabona iáiig van a kezében. (Ügy van! Ügy van!) Az a többlet, amely a rossz termés miatt a magasabb gabonaárban nyilatkozik meg, azoknak a kezébe kerül, akik se nem szántottak, se nem vetettek, csak aratPELSŐHÁZI NAPLÓ. II. 1937. évi június hó 25-én, pénteken. 351 tak, ez pedig a közérdeket nagyon sérti. Nagyon kérem a miniszterelnök urat, szíveskedjék erre a kérdésre gondot fordítani és figyelmét ráirányítani. Tekintettel arra, hogy az idő már nagyon előrehaladt és mem laikarmáim a mélyen t. Felsőház türelmét túlságosan igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) csak egy eklatáns példára akar ok ezzel kapcsolatban hivatkozmi. Az idén nálunk Magyarországom rekordteimiésjről kezdtek beszélni nem is olyan régen. A termésbecslések igen optimisták '• voltak. Mi volt ennek a következménye'? Már megmozdultak és Taiaitó városban a Téibe.-gyűlés alkalmával szóbahoziák, hogy tekintettel a nagy rekordtermésre, bizonyára fceresztüvihető lesz az, hogy a védett gazdaságok: (kamatterheit és részlettörlesztését felemeljék. Ezt teszik akkor, aimikor minden gazdaember tudja, hogy, bár vannak Magyarországon egyes vidékek, ahol jó termés lesz, — isajmos, a kisebbik részén az országnak — .a legtölbib (helyen azoniban gyenge-közepes vagy legfeljebb r közepes termésre számíthatunk: és ha, számítoteni t azokat a (helyeket, ahol katasztrofális termésre van kilátás, mint például Szatmár megyében

% ahol csak hárommázsás búzatermésire számíthatnak, akkor, momdhatoim, hogy igen

1 optimista véleményen vagyok, ha azt mondom, hogy átlagban gyenge këzéptertmés lesz. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a középen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Galánffy János felsőházi tag úr ő (méltósága. Galánffy János: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Eámnézve fokozottabb mértékben áll az a feszélyezettség, amelyet Koóis felsőházi tag úr! ő méltósága itt kifejezett, mert hiszen azi idő azótla^is előhaladt, és ezzel egyenes arányban természetesen a mélyen t. Felsőház türelme is meglehetősen megfogyatkozott. Ha mégis engedelmet kérek arra, hogy mint ennek a költségvetési vitának az utolsó szónoka, egy kérdéssel foglalkozzam, teszem

1 ezt azért, mert én ezt a kérdést olyan fontosnak, talán azt mondhatnám, Magyarország sorsára nézve valósággal sorsdöntőnek tartom, hogy lelkilsncierietbell kötelességemnek érzem, hogy ezt a kérdést egy kissé bővebben (megvilágítsam, mint ahogyan az a vita eddigi folyamán történi. Ez a kérdés az úgynevezett zsidókérdés. (Az elnöki széket báró Radvánsaky Albert foglalja el.) A miniszterelnök úr szegedi beszédében úgy jelölte meg ©nmek a kérdésnek lényegét, hogy Magyajrországon túlsók a' zsidó és még ezek is számarányukon felül foglalják el a gazdasági pozíciókat. Hogy ez a megállapítás mennyire igaz, azt néhány statisztikai adattal leszek bátor itt alátámasztani, amely statisztikai adatokat dr. Bosnyák Zoltánnak most nemrég megjelent »Magyarország elzsidósodása« című könyvéből vettem. Ezek szerint a statisztikai adatok szerint Magyarországon kívül csak három olyan állam van, ahol a zsidók száma százalékos arányszám szerint a mi országunkénál nagyobb. Ilyenek Lengyelország, ahol 2,845.000 zsidó van, 9% arányban, Litvánia, ahol 150.000 zsidó van, 6"5%-cs arányban és Románia, ahol 998.000 zsidó van 5'5%-os arányban. Míg nálunk 55