Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházának U7. ülése 1937. évi június hó 25-én, pénteken. 347 kozott, és a 11 esztendő átlaga 4800 millió pengő. Matolesy Mátyás külön tanulmányban foglalkozik azzal, hogy iá 4800 (millió átlagos évi nemzeti jövedelem hogyan oszlik meg: az ország- lakosságának különböző rétegei közt. Az eredmény az, hogy ,a lakosság 80%-a, vagyis körülbelül 7,150.000 lelket számláló népréteg élvezi a nemzeti jövedelenl 42%-át, tehát _: 11 éves átlagban két milliárd pengőt, ami fejen­ként körülbelül 280 pengőt jelent évente. A lakosság 20%-a, körülbelül 1,780.000 lelket szám­láló nép rété g élvezi a nemzeti .iövédelemnek 58%-át, tehát <a 11 éves átlagban 2800 millió pengőt, fejenikint nagry átlagban körülbelül 1500 pengőt Hogy a nemzeti jövedelemnek ilyen mó­don, való eloszlása ikdáltó igazságtalaniság, amely tárgyilag is nagy veszedelmet rejt ma­gában, azt mindnyájain tudjuk, ehlhiea nem aka­rok bővebben szólni, azonban szólni kell ma­gáról m jelenségről, aimejy- jelenség, vélemé­nyem szerint, minden esetne gyógyítást igé­nyel. Sajnos, azok az eszközök, amelyek alkal­masak arra, hogy a magyar, nemzeti jövede lemnek ezt aizt egészségtelen eloszlását meg­változtassák, olyanok, amelyek csak niagyon laissan hatnak és csak éveken át következete­sen alkalmazva vezethetnek el ahhoz az ered­mén yibez, amelyhez el ke,ll jutnunk. Mert ne gondoljuk azt, hogy eninek a meglevő és 11 év átlagában 4800 millió pengőt kitevő nemzeti jövedelemnek azt aiz eloszlását, amely ma adott tény, meg lehet változtatni lalnélkül, hogy ennek a (jövedelemnek összegét felemel­nénk. Magának a meglevő jövedeleminek más módon: való eloszlása esak kis mértékben be­folyásolható, a kormány pénzügyi, különösen adó és költségvetési politikájával, de lényeges eltérések nem érhetők el. Hozzá kell tennünk snfég azt is, hogy talán nagyon drasztikus mó­don belenyúlni, ebbe a kérdésbe nem is szabad. Mert hiszen a. jövedelemeloszilási különbsé­gekre emnek az országnak nagy szüksége van, a j öve delem elosizlási különbségek teszik esak lehetővé azt a kultúrszínvonalat, amelyre el­jutottunk és' amelyre főleg az ország további gaadasági haliadása szempontjából is nélkülöiz­hetetlen szükségünlk van. A nemzeti jövedelemnek jobb eloszlását elérni tehát csak egy imódon lehet, a: nemzeti jövedelem szaporításával, emelésé vei és a szaporulatnak lehetőleg: azokhoz az osztályok­Fiitoizi, vagy azokhoz a néprétegekhez) való jutta­tásávail, amelyielk ma olyan kis mértékben ré­szesülnek az egész nemzeti j öved elemben. Ámde nincsenek olyan eszközök, amelyek­kel a nemzeti jövedelmet mesterségesen emelni lehet, mert hiszen a nemzeti jövedelem nem más, <mint mindaz a termelés, mindaz a produk­tum, amelyet az egész nemzet egy bizonyos időben, rendesen egy évet számítunk," elő­teremt. Hogy, ez töblb legyen, vagyis hogy a nemzeti jövedelem emelkedjék, az csak egy módon érhető el, ha többet termelünk, tehát a más, mint mindaz a termelés, mindaz a produk­tív munkával lehetséges- Több produktív mun­kához azonban egyszersmind több tőkebefekte­tésre is van szükség. Azt mondhatnám tehát, hogy anemzeti jövedelem emelésének csak pEryetlenegy módja van és ez nem más, mint njahh és úiahb tőkék befektetése. Még a háború előtti időkből maradt ránk az a jelszó, 'hogy Magyarország tőkeszegény or­szág. Ez a jelszó a valóságnak meg is felel. Hogy mik voltak a háború előtt ennek okai, annak kutatása ma nagyon messze vezetne, de a 'háború előtt ezzel az állapottal valahogyan még megtudtunk Ibirkózni, mert a há­ború előtt egy nagy gazdasági egységnek voltunk tagjai, amelyben részben külföldről, de részben aaiás olyan területekről is, amelyek azonban ehhez a gazdasági egységhez tartoz­tak, pótolni lehetett azt a tőkehiányt, pótolni lehetett azokat a tőkéket, amelyeket a szoro­san vett magyar társadalom sajátmaga •meg­takarítani nem tudott. Mennyivel inkább tőkeszegények va­gyunk ma. (Hegedűs Lóránt: Ügy van!) Tőkeszegénységünket a trianoni békekötés és annak következményei nagy mértékben fo­kozták. A trianoni szerződés következménye volt az» hogy Magyarország népsűrűsége majd­nem az egyik napról a másikra 50%-kai emel­kedett, a háború előtti 64-ről a jelenlegi 96 lé­lekre emelkedett Magyarország négyzetkilomé­terenkénti népsűrűsége- Ez nagyon természe­tesen azt a következményt vonta maga után, hogy jelentékeny új tőkéket kell befektetnünk termelésünkre, mert hiszen, ha egy és ugyan­azon területen hirtelen megszaporodik a népes­ség, akkor annak a népességnek ugyanazon a színvonalon való eltartása csak akkor lehetsé­ges, ha a termelés is ugyanolyan mértékben növekedik, mint amilyen mértékben megsza­porodott a lakosság. A termelés növelése pe­dig csak újabb tőkék befektetésével lehetséges­1924 után olyan volt a nemzetközi pénzügyi helyzet, hogy más országok bőségesen kínáltak Magyarországnak megtakarításból származó feleslegeiket, az ő felesleges tőkéiket és miután mi nem tudtuk a szükséges tőkéket megtakarí­tani,, egészen természetes, hogy részben azok­nak a pusztításoknak helyrehozása végett, ame­lyeket a háború és annak következményei von­tak maguk után, részben pedig a •megszaporo­dott népesség következtében szükséges több­termelés miatt minden aggodalom nélkül vette igénybe az ország ezeket a tőkéket. Ezt annyi­val is inkább tehette, mert hiszen a háború előtt évtizedeken át állandóan külföldről im­portáltunk tőkéket. Akor nem lehetett előrelátni azt, hogy a külföldről igénybevett tőkék majd. egyszer, sajnos, 1931 nyarától, milyen rendkívül pre­kárius, milyen rendkívül kedvezőtlen gazda­sági helyzetet fognak termetem Magyarorszá­gon. Ezen azonban ma már változtatni nem tudunk. Egyedüli törekvésünk lehet, hogy ebből minél hamarabb kikerüljünk. Azt az egy tanulságot azonban levonhatjuk ebből, hogy a jövőben külföldi tőkéket még abhaii az eset­ben sem vehetünk igénybe olyan mértékben., mint ahogyan a múltban igény be vettünk, hogyha a külföld ezt bőségesen kínálná ne­künk, amiről azonban egyelőre szó sincs. Nem marad tehát más hátra, mint, hogy 'saját magunknak kell összehordanunk, saját magunknak kell nemzeti jövedémünkből meg­takarítanunk azokat a tőkéket, amely megta­karított tőkék befektetése által el fogjuk érni a nemzeti jövedelem fokozását. (Hegedűs Ló­ránt.: TTgy van!) Ebben a tekintetben termé­szetesen igen nagy és igen fontos feladatok várnak a kormányra, amely célszerű intézke­désekkel a tőkeképződést nagy mértékben moz­díthatja elő. Mielőtt azonban erre rátérnék, legyen sza­bad egy pillanatra megállanom annál a kér­désnél, mi lehet tehát az a tőke, amelyet ennek

Next

/
Thumbnails
Contents