Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

343 Az országgyűlés felsőházának U7. ülése 1937. évi június hó 25-én, pénteken. giánk és bátorságunk fokától függ. Az igazi segítség neon az, 'hogy szükségtelen állásokat szervezzünk, hanem hogy a fiainkat, mint azt Svájc teszi, világviszonylatban is élet- és versenyképességre neveljük. Azelőtt az européer megcsodált kivétel volt, ma már a világszínvonal a cél. Egy neohumaniamus van kialakulóban, amelynek forrása a már mindenfelé létesített Cité uni versit aire-kben van. Egyedül Franciaországban 24 ilyen Cité működik, Róma, Milano, Bruxelles, Zürich, London, Varsó, Belgrád, Bukarest, Lund, Kairo, Tokio, NewYork, Berkeley, Chicago, stb. létesített már ilyent és ezekben törekszik az ifjúságot ellátni azokkal

1 a katedrán nem tanítható ismeretekkel, amelyekkel egy tapasztalt, óvatos, a világban és az életben eligazodó embernek élnie kell. A lundi egyetemen láttam, hogy a diákok kultúrházában minden csütörtökön valami világhíresség, akit nagy áldozatokkal hívtak oda meg,^ tart a diákoknak előadást, beszélget velük és^ törekszik őket felvilágosítani arról, hogy a jövő nem a lemondóké, hanem az életrevalóké, de a^ paidokraeia, a gyermekuralom lehetetlen; önállóan kell gondolkodni tudni annak, aki vezetni akar, mert aki mindig csak mások után halad, az szellemi fogságban van és hogy minél több iniciálé erővel bír valaki, annál inkább remélheti, hogy meg fogja állni a helyét. A mi egyetemünk is már sok év óta kéri, hogy az oktatásnak kiegészítésére tegyük lehetővé az ifjúság kinevelését azzal, hogy számára kultúrházat építsünk, amelyben őt a szorosan vett oktatáson túlmenően életismertetésben, jellemerősítésben, általános művelésben és testgyakorlásban is részesíthessük. Sajnos, ezt a célt még nem értük el, pedig az egyetem vagyonának ^jövedelméből és az ifjúság négy budapesti házának értékesítése esetén, némi társadalmi támogatással pár év alatt fel lehetne építeni a jubileumakor az egyetemnek ajándékozott Üllői-úti telkeken a diákkultúrházat. Ha ez egyszer meglesz, csodálkozni fogunk, hogy miként lehettünk meg nélküle. Ma az ifiúság annak? ellenére, hosrv sokan akarnak a vállain emelkedni, tulajdonképpen el van hagyatva. Ma a Vámháznak egyik sötét pincéjében, ahol azelőtt heringes hordók és gvano^bálák álltak, amelyet elneveztek Turulvárnak, ott tanyázik az ifjúságunk, résrieskedő romantikának adva át magát, és mindenféle misztitcizmusra hajolva borong, légvárakat épít. ahelyett- hogy a friss levegőt, a napfénvt. a oerspektívákat keresné és az élet realitását figyelné. Kérdem, e^t a bánásmódot érdemli meg a magyar fiatalsága Ki kell ragadnunk az ifjúságot ebből a tépelődő, terméketlen hangulatból, egés7.séí

y

es önbizalmat kell beléje oltanunk: meg kell tanítanunk őt arra, hogv az élet ugyan versenv, amelyben küzdeni keik de abban a derekabb, a bátrabb és az okosabb gvőz és a gvőzelem •íutalma a családi boldogság és a haza jóléte lesz! Kérem a miniszter urat, hogy vegye e gondolatokat fontolóra és amit lehet, valósítson meg belőlük a kultúránk, a fajunk és a jövőnk érdekében. , A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és tavs. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Jakabbfv Gyula ő méltósága. (Felkiáltások: Nincs itt!) Nincs itt. feliratkozása töröltetik. Következik Koós Zoltán ő méltósága. Koós Zoltán: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőházi! Elsősorban is szíves elnézésüket kérem, hogy a vita ilyen' előrehaladott állapotában, amikor a kissé erőltetett tárgyalási mód következtében talán a Ház már némileg fáradt, igénybe veszem figyelmüket, de teszem ezt azért, mert meggyőződésem, hogy azok a problémák és azok a. szemrjontok, amelyekről beszélni akarok, az egész magyar gazdasági boldogulás szempontjából életbevágóan fontosak és teszem ezt azért is, mert sajnálattal kell megállapítanom, hogy a kormány igen t. tagjainak délelőtti felszólalásaiból nem lehet megállapítani azt, hogy ezekre a problémákra, amelyekről bátor leszek szólni, akkora figyelmet fordítana, mint amekkorát azok megérdemelnek. Én pedig félek attól, hogy ezeknek a problémáknak elhanyagolásával pénzügyi politikánk nem lesz képes lépést tartani a nagyszabású belső és szociális célkitűzésekkel és azok megvalósításához nem fogja tudni szolgáltatni a szükséges eszközöket. (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr ő excellenciája április 19-én Szegeden tartott beszédében a magyar belpolitika szempontjából két par excellence szociális kérdést jelölt meg olyannak, amelyek sürgős és jó megoldását a legfontosabbnak tartja. Az egyik az egyetemről kikerülő diplomás fiatalság elhelyezkedésének kérdése, a másik pedig a mezőgazdasági munkásság részbeni vagy egészíbeni munkanélküliségének a leiküzdése. Ez a két kérdés voltaiképpen egy és ugyanaz. Ez semmi más, mint az országban jelentkező munkanélküliség leküzdése. Ha a munkanélküliség bizonyos nagyobb méretben jelentkezik, nagyon súlyos szociális probléma, azonban ez a probléma a maga gyökereit a gazdasági életben, a közgazdaság megbetegedésében vagy a közgazdaság beteges állapotában bírja, úgyhogy ezt szociálpolitikai intézkedésekkel meggyógyítani nem lehet. Ebből a bajból csak megfelelő gazdasági intézkedésekkel juthat ki az ország, (Hegedűs Lóránt: tlgy van!) amivel nem azt akarom mondani, hogy szociálpolitikai intézkedésekre nincs szükség. Ellenkezőleg, nagyon is szükség van szociálpolitikai intézkedésekre, azonban ezek a szociálpolitikai intézkedéseik sohasem lesznek mások, mint a baj tüneti kezelése, szükség van azonban rájuk azért, hogy súlyosabb kirobbanásoktól lehessen a társadalmat megmenteni. Valójában azonban a gazdasági intézkedések azok, amelyekkel ez ellen a baj ellen küzdeni lehet. Ha gazdasági szempontból nézem ennek az országnak helyzetét, akkor azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen ezi a két szociális betegség vagy ennek a két szociális betegségnek meggyógyítása, amit a miniszterelnök úr ő excellenciája Szegeden megjelölt, tulajdonképpen csak következménye a magyar gazdaság és a magyar gazdasági élet egy alapvető betegségének, amely alapvető betegségnek két ága van, de tulajdonképpen egy gyökérből táplálkozik. Ez a belső tőkeképződésnek lassúsága vagy majdnem teljes hiánya, a másik pedig a magyar nemzeti jövedelemnek eloszlása. A Magyar Gazdaságkutató ^Iintézet két kitűnő vezetője, Varga István és Matoilcsy Mátyás a múlt évben egy könyvet adott ki, amelyben a imagyar nemzeti íjiövedelem alakulását tárgyalják 1924—35-ig. E szerint a tanulmány S'zeriiint a mjagyar nemzeti jövedelem ez alatt az idő alatt 5770—3522 millió közt válta-