Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházának h7. üléi szokásokat pedig kiküszöbölhetjük. Ez a kor még kedvező életkörülmények között is véde­lemre szorul s ez mennyivel inkább kívánatos« manapság, amikor jövőnk biztosításáról van szó. Az iskolaorvosi intézmény fenntartása és kellő támogatásban való részesítése tehát fel tétlenül szükséges, mert az említett fontos munkát egyedül az iskolaorvos végezheti el az egészségtantanárral együtt. Az iskolaorvosi intézményt az 1876 : XIV. te. szabályozza. Az 1885. évi 48.21. számú val­lás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet 25. §-a azt írja elő, hogy »minden középiskolában a jelen szabályzat szerint képesített iskola­orvos és egészségtantanár alkalmaztatik«. Az 1906. évi 14.537. számú vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet arról intézkedik, hogy az állami elemi iskolákban iskolaorvosokat kel] alkalmazni. Megindokolja a rendelet azt, hogy miért tartja mindezt szükségesnek. Előírja a rendelet, hogy a tíz tanteremmel bíró állami iskolák számára, amelyekbe legalább 300 gyer­mek jár, a tanfelügyelő a főispán előzetes hozzájárulása alapján hoz olyan orvosokat ja­vaslatba, akik az iskolaorvosi tisztséget elvál­lalni hajlandók. Az idézett miniszteri rendelet kiadása óta 31 év telt el a nélkül, hogy az iskolaorvosi in­tézmény megvalósult volna, pedig ha az akkori magyarság helyzete megkövetelte, akkor a mai helyzet hatványozottan megköveteli, hogy most már késedelem nélkül meg legyen szervezve az iskolaorvosi intézmény. Mélyen t. Felsőház! Méltóztatnak tudni, hogy az iskolaorvosi intézmény a vidéken, egyes városokban már működik is, természete­sen nem a belügyminisztérium hatáskörében, hanem mint városi intézmény s nálunk is van már iskolaorvos. Örömmel láttam és tapasztal­tam, hogy az iskolaorvosi intézményen keresz­tül a gyermekek hetenkint állandó vizsgálat és ellenőrzés alatt vannak, táplálkozásukat el­lenőrzik, hogy így erőteljesebb gyermekhad­sereg nevelkedjék fel. A magyar nemzet jövő erejét az a fiatalság jelenti, amely ma nő fel az iskolákban, tehát nagy tisztelettel ajánlom a bel ügy miniszter úr figyelmébe, hogy az iskolaorvosi intézményt az egész országban szervezze meg. Annál is in­kább kérem ezt, mert amint tudjuk, orvosok­ban is túltermelés van és így majd mód adó­dik arra, hogy ezek az orvosok a vidékre ki menve, ott elhelyezkedjemek. Hogy ennek fede­zetét honnan fogja előteremteni a belügymi­niszter úr, azt is meg tudnám mondani, azon­ban az idő rövidsége folytán erre nincs módom és alkalmam, annyit mondok azonban, hogy ezt meglehet tenni anélkül, hogy külön nagyobb megterhelést róna a magyar államra. Röviden megemlítem a tejakciót. Egyes vi­déki helyeken adnak tízóraira az iskolásgyer­mekeknek. Nem ismerem a pesti helyzetet, de a vidéken egyes helyeken régen szokásban van, hogy tízóraira minden gyermek két deciliter tejet kap. így naponta elfogyasztanak ezer üveg tejet, bár még nincs beszervezve minden iskola. Ez így megy naponta, így megy tíz hó­napon át mindig. Méltóztassék kiszámítani, mit jelentene ez egy esztendő alatt, ha az egész or­szág száz városában meg volna szervezve era a tízórai tejakció és ha minden osztályban 50—60 gyermek fogyasztana el két deciliter tejet­aminek az ára csak öt fillér. Ez óriási ered­mény volna a közegészségügyre, a gyermekne­velésre; óriási tejfogyasztás is állana elő, en­nek következtében a mezőgazdaság, az állatte­1937. évi június hó 25-én, pénteken. 337 nyésztés is horribilis nagy lépésekkel haladna előre. Ezen keresztül meg fognak majd szűnni azok az aggodalmak, hogy kint a vidéken az emberek tuberkulózisban, tüdőbajban szenved­nek, mert nem isznak tejet. Módot és alkalmat kell adni arra, akár kényszer útján, is, hogy ezek a tejakciók az egész országban megszer­veztessenek. En ennek a jelentőségét abban, is látom, hogyha egy esztendő alatt elfogyaszta­nak — nagy számot mondok — 10 millió liter tejet, amennyit el lehet fogyasztani az ország­ban ezen a tejakción keresztül, és ha ezt csak egy fillérrel adóztatom meg, itt behozom azt az összeget, amely az iskolaorvosok teljes fizeté­sére elég lesz. Nem akartam mélyebben belebo­csátkozni ezekbe a dolgokba, de ezt keresztül lehet vinni, csak szervező emberek kellenek hozzá és komoly elgondolások, amelyeknek alapján az új generációt, a magyar ifjúságot fel akarjuk emelni. Mélyen t. Felsőház! Beszédem végére ériem. Legyen szabad megemlékeznem arról, amit ta­lán legelsősorban kellett volna említenem, hogy május havában végignéztem azt a gyö­nyörű megnyilvánulást, amelynek akkor vol­tunk tanúi, amikor Miklas osztrák elnök úr és az olasz király és császár ő felsége Magyaror­szájgon volt. Végignéztem a magyar nemzeti hadseregnek, a magyar honvédségnek azt a gyönyörű kollekcióját, amely akkor felvonult és amelyben a nemzet virága, a nemzet kincse mutatta meg magát kicsike alakban. Fájó érzés fogott el aikkor engem i's máso­kat is, akik láttuk a daliás magyar ifjúság felvonulását^ akik láttuk a magyar nemzeti . hadseregnek, a magyar honvédségnek ezt a ki­csike kollekcióját a diplomáciai kar, az egész magyar intelligenca és a magyar nemzet előtt. Nagy tsztelettel adózom a magyar honvédelmi miniszter úrnak és mindazoknak, akik ezt le­hetővé tették, és azoknak a kedves gyermekek­nek, akik heteken át végezték azt a nagy munkát, hogy meg tudták mutani a felvonu­lásban az erejüket a régi, nagy monarchiá­hoz képest szűk keretekben. Minden tisztele­tem a honvédségé. Mi vidékiek minden anyagi áldozatot megadunk a nemzeti hadseregnek, hogy az megerősödhessék, mert csak ezen ke­resztül képzeljük el ennek a szerencsétlen kis országnak nagyrahivatottságát és Nagyima­gyarország visszaszerzését csak a mi erős hon­védségünkön, a nemzeti hadseregen keresztül válthatjuk valóra. En nagy tisztelettel^ .adó­zom a honvédelmi miniszter úrnak az iránt az elgondolása iránt, hogy ő mindent megtesz a magyar honvédség kiépítésére, de egyben ke-, rem, kövessen el mindent a képviselőház, a felsőház és a magyar kormány, hogy szerezzék meg a mi részünkre a katonai egyenjogúságot, hogy ne legyünk mi lealázottak a szomszédos államokkal szemben, ne legyen lealázott ez a kiesi magyar nemzet; ne legyünk mi,^ akik mindannyian hősként harcoltunk hazánkért, koldusok., Adják vissza tehát nekünk azokat a jogokat, amelyek megilletnek bennünket! A költségvetést nagy tisztelettel elfoga­dom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra kövekezik Mészáros Ist­ván ő méltósága . Mészáros István: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! Az 1937/38. évi költ­ségvetéshez a felsőháznak nagyon sok szakte­kintélye, nagyon sok szónoka hozzászólt már. Nekem már nagyon kevés mondanivalóm van, minekutána a miniszterelnök úr ő nagyméltó­53*

Next

/
Thumbnails
Contents