Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

336 Az országgyűlés felsőházának 47. ülése 1937. évi június hó 25-én, pénteken. hogy minden ló után 200 pengő kauciót tegyenek le előre és amikor a szállítás megtörtént, ha a tenyésztő gazda igazolja, hogy a teljes értéket megkapta, akkor a 200 pengőt visszakapja a kereskedő. Mert ma mi a helyzet? Ma is igazolni kell ia vételárat, ina azonban nem kell letenni kauciót. Hiába igazolják tehát az árat, és hiába várom én a, 200—300 pengőmet, bottal üthetem a nyomát, ha a német lókereskedő átvette a lovat, s a magyar kereskedő imiegkapta a lóért a teljes értéket, én hiába váróra a pénzt, mert nines miből kifizetni a különbözetet,, a kereskedő megkapta a pénzét és elment, én pedig búsulhatok az én 200—300 pengőm után. Ebbe az ügybe tehát gyökeresen bele kell avatkozni, vagy pedig teljesen ki kell kapcsolni a kereskedőket a lóértékesítésből, mert a kereskedők rontják az exportlehetőséget is, •mindenféleképpen igyekeznek megközelíteni .a tenyésztőt azzal, hogy azt mondják neki: a lóértékesítő szövetkezet így használ ki benneteket, meg amúgy- használ ki. A gazdatársadalmat tehát a lóértékesítő szövetkezet ellen akarják hangolni, ezért minden lehetőt el kell követni, hogy ezt valami úton-módon megakadályozzuk. A dolog másik részéről, tudniillik arról, hogy a tenyésztő gazda megkapja-e lovának teljes tenyésztői értékét, sokat lehetne beszélni. A múltban is mindig nagy baj volt az, hogy a kereskedelem igen alacsony árat adott a lóért — a múltbeli hibákat már nem akarom felsorolni — és még ma is ahhoz arányitják az árakat. Ma például a német export számára kimegy körülbelül 1300 darab ló. Az átlagár körülbelül 700 pengő; a 750 pengőt nem éri el. Egy ló tenyésztési értéke — ezt magyarázhatják a lószakértő urak, ahogyan akarják, mi tenyésztők tudjuk — nekünk magunknak & legminimálisabban 900 pengő. Hiszen a ló• tenyésztésnél, a csikótenyésztésnél nemcsak azt kell venni, hogy az anya leellette a csikót és az magától felnövekedett. Egyebet is kell nézni. így például tíz közül egy lesz exportképes, s ezenkívül van nagyon sok más kiadás is, amelyeket szintén számítani kell: az istállófenntartást, az ápolást, a tisztántartást, az Ösz szes épületeknek, felszereléseknek amortizációját, azt, hogy a tenyészkanca a vemhesség ideje alatt használhatatlan lesz és az elles utár; is hat hétig, két hónapig használhatatlan; úgyhogy ha ezt mind összeszámítjuk és tekintetbe vesszük, hogy minden tíz közül egyet lehet eladni külföldre, mert a többit vagy megrúgják, vagy nem alkalmas erre a célra, minden ló, amely ma exportra kerül, benne van 900 pengőben, mi pedig kapunk érte 700—750 pengőt. Bátor vagyok még sérelmezni azt, hogy a gazdaközönség tudomására jutott, hogy az exportőrnek az exportnál 100—150 pengőt a lóértékesítési szövetkezeten keresztül le kell adnia az állam részére és ezt az összeget a magyar honvédség által vásárolt lovak árához adják, hogy ezek a lovak ne kerüljenek olyan sokba a magyar államnak. Mi nagy tisztelettel vagyunk a magyar honvédség iránt, nem lis az fáj nekünk, hogy a magyar honvédség lovainak vásárlásához ml tenyésztőgazdák hozzájárulunk 150—160 pengővel, de igazságtalan az, hogy miért nekem, lótenyésztő gazdának kell hozzájárulnom- Járuljon ehhez hozzá minden bank, minden vállalat, az összes tőkepénzesek, az összes adózó polgárok, hiszen mindnyájunk érdeke a honvédelem, tehát a honvédelem ló any agának beszerzése is közös érdek- Miért csak a tenyésEtiőgazdák járuljanak nagy összeggel hozzá ahhoz, hoigy a honvédség ezeket a lovakat meg tudja vásárolni? Ez valóban büntetés részünkre azért, mert jó anyagot tudunk tenyészteni és termelniMélyen t. Felsőház! Lett volna még a közegészségüggyel kapcsolatosan több elmondanivalóm,, de mivel az idő előrehaladott, nem akarok ezekkel mélyebb en foglalkozni. Legyen szabad azonban néhány szót mégis elmondanom, annál is inkább, mert a (mai délelőtt folyamán a belügyminiszter úr ő nagyméltósága olyan nagyon szépen fejtette ki a közegészségügy jövőjére vonatkozó elgondolásait. Sok mindent megemlített és legyen szabad ezekbe néhány percre nekem is belekapcsolódnom, annál is inkább, mert tisztában vagyok azzal, hogy a közegészségügyi reformmunka az egész ország érdeke, hiszen olyan szegények, olyan nyomorultak vagyunk, imiindenfelé azt halljuk, hogy beteg és csenevész a fiatal generáció. Ha végignézünk a fiatal katonákon, azt látjuk, hogy mind gyengék. Mi sem- voltunk nagyon derekak abban az időben, de hozzánk mérten a mai fiatalság gyenge,, a rossz táplálkozás és sok minden, ami az életben terheiket ró reájuk, lehetetlenné teszi, hogy megerősödjenek. Epen ezért a közegészségügy reformját az egész vonalon minden körülmények között keresztül kell vinni. A belügyminiszter úr ő nagyméltósága a Zöldkereszt-akcióról igen sokat beszélt. Ezzel kapcsolatiban legyen szabad nekem valami mást megemlítenem. A világháború utáni évtizedek eseményei arra késztettek bennünket, hogy közegészségügyünket megreformáljuk és az újonnan jövő generáció egészségét megmentsük és megvédjük. Ma Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy minden vonatkozásban olyan intenzív 'közegészségügyi munkát fejthessen ki, mint amilyent a magyar nép egészségügyi viszonyai megkívánnának, de igen sok eszköz áll rendelkezésre, hogy csekélyebb anyagi áldozatokkal is lényeges eredményt tudjunk felmutatna. A nagyrabecsült magyar orvosi kar a leglelkiismeretesebb munkát végzi, a gyógyítás munkajátl„ amiért csak elismeréssel adózom nekik, a közegészségügyi törekvések nagy segítőtársainak. .Minden baj okozójának megelőzését segítik elő munkájukkal. Magyar viszonylatban szép számmal hívtak életre ilyen intézményeket, t mint pl- az anya- és eseosemővédő intézményt, a Zöldkereszt-intézményt stb. továbbá a népbetegségek, a tuberkulózis, a nemibajok, az alkoholizmus leküzdésére szolgáló egyesületeket, házassági tanácsadókat állítanak fel, felmérhetetlen hasznot hozva és szolgálatot téve ezzel a nemzetnekMindezeken kívül a preventív egészség védelemmel kapcsolatban az iskolaorvosi in tézményre akarom felhívni a kormány figyelmét. Erről nem hallottam az egész vitában egy szót sem. A gyermekkor a testi és szellemi egészség kialakulásának, kifejlődésének fontos korszaka. Ekkor a szervezet fejlődését irányító tényezők, azaz a veleszületett tulajdonságok és a környezet behatásai, valamint az életkörülmények megfigyelhetők, irányíthatók és az észlelt hibák, fogyatékosságok a legkönnyebben elháríthatok. A helyes egészségügyi neveléssel a jó szokásokat állandósíthatjuk, a rossz