Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-47
Az országgyűlés felsőházának U7. ülé De nemcsak (kendert, hanem lent is lehet termelni. Ez a háziipar fejlesztésére szolgálna. Erre nem óhajtok kitérni, de hangoztatni akarom, hogy a háziipar fejlesztésére a falun és a tanyákon mindent meg kell tenni és a háziipart meg kell ott kedveltetni. Vannak idősebb asszonyaink, akik még tudnak: fonni. A régi, boldog világban a méltóságos főispán vagy a méltóságos földbirtokos házában legelső helyen állott a rokka és boldog volt a nagyasszony, ha megmutathatta az unokájának: Nézd fiam, milyen szépen fontam én — és örült, ha az unokája elsajátította ezt a mesterséget. Ez a szokás már kihalt, ma mindenki úr akar lenni és mindenki, nyomorúságunk ellenére is, a francia divat szerint akar öltözködni. Ezt valahogyan meg kell akadályozni és alkalmat kell adni népünk ama rétegének, amely még nincsen teljesen megfertőzve öttől a külföldi szellemtől és irányzattól, hogy háziiparral foglalkozzék. Legyen szabad még néhány szót szólnom a rádióról. A rádiót — mint ahogy ezt a kérdést már többször szóvátettem — be kell kapcsolni a gazdasági szakoktatásba. Azt szokták erre felelni, hogy a tanyai és a falusi lakosság előfizetőinek száma kisebb, mint a fővárosi előfizetők száma, mindössze 20.000 előfizető falusi, a többi 300.000 pedig mind budapesti és városi, tehát nem lehet kívánni,, hogy a rádió a vidék, a falu kívánságait teljesítse. Mély tisztelettel kérem a mélyen, t. kormány tagjait, tegyék lehetővé, hogy a rádió társaság hetenként több órát 'bocsásson a megőgazdaság részére, olyan időben, amikor a mezőgazdasági lakosság hallgathatja is a rádiót. Az a kérésem azonban, hogy Budapest I. hullámhoszszán és ne Budapest II. hullámhosszán adják a mezőgazdasági előadásokat, mert Budapest Il-t, csak Budapest körül lehet hallani, az ország többi részén nem. Budapesten a második leadót is hallgathatják, ha esetleg nem tetszenek a mezőgazdasági előadások, mert itt közel van a leadó és itt van villanyvezeték, amelybe be lehet kapcsolni a rádiót. Az tehát az én szerény kérésem, hogy a rádiótársaság kapcsolódjék bele nagyobb mértékben a mezőgazdasági szakoktatásba és ne a második, hanem az első leadón adják le ezeket az előadásokat, mert Budapest I-nek olyan nagy a hangereje, hogy azt a legkisebb detektoros rádiónkkal is tudjuk venni. Mélyen t. Felsőház! Legyen szabad újból visszatérnem a szövetkezeti kérdésre annál is inkább, mert ebbe az utóbbi időben bekapcsolódott a lóértékesítés ügye is. Az egész ország hangulatát felkorbácsolta az, hogy ezt megint a szövetkezeteknek adták, hogy a kereskedelem ebből ki van zárva, minek folytán azokat a kereskedőket, akik évszázadok óta éltek jogaikkal, sérelem érte azáltal, hogy most egyszerre kivették kezükből a lóértékesítést. Verik a dobot a nagy boulevard-lapokban, minden oldalról támadják a lóértékesítő szövetkezetet és a Hangyát, az odatartozó szerveket, továbbá a kamarákat, amelyek meg akarják akadályozni, hogy kihasználják a tenyésztő gazdaközönséget. A múlt esztendőben kapcsolódott bele először a Hangya a lóértékesítésbe, a német lókivitel idején. Akkor Németországnak egy katonai bizottsága jött ide lovakat vásárolni. Nagy körültekintéssel végezték akkor az eladást a gazdaközönség megelégedésére. TerméFELSÖHÁZI NAPLÓ. II. se 1937. évi június hó 25-én, pénteken. 335 szetesen akkor az árak még nem alakultak ki, csak átlagárat lehetett elérni, amely tavaly 500 pengőt tett ki. Természetesen mi azt mondtuk, hogy ez kevés és kaptunk is később 7 szászalekos visszatérítést, darabonként körülbelül 30—40—50—60 pengőt, ami valamennyire pótolta az elmaradt árakat. Ebben az esztendőben azonban már nem a Hangyának adták a lóértékesítést, hanem a Hangya és a Mezőgazdák Szövetkezete együtt egy lóértékesítő 'szövetkezetet létesített. Most újra feljajdul a közvetítő kereskedelem, hogy elvették: tőle a lóértékesítés lehetőségét és mindenféle dolgot rá akarnak kenni a lóértékesítő szövetkezetre. Mélyen t. Felsőház! En arról a vidékről való vagyok, ahol a lótenyésztés a legnagyobb mérteikben dívik, Mezőhegyes, Makó környékén. Tőlünk a múlt esztendőben is 500 darab lovat vitt el a Hangya németországi exportra és a lóértékesítő szövetkezet már az idén is több lóvásárt tartott megelégedésünkre. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Azt látjuk azonban, hogy a kereskedelem nem nyugszik. Legutóbb is Békéscsabán volt egy ilyen lósorozó bizottság. Ugyanis a lóértékesítő szövetkezetnek három bizottsága működik az ország különböző részén, azokon a területeken* pedig, ahová ezek nem tudnak eljutni, a kereskedelem vásárolja össze a lovakat. A kereskedőnek természetesen igazolnia kell, hogy milyen árat fizet a lótenyésztő gazdának és igazolnia ,kell az átadást is, mert csak abban az esetben fizeti ki a németországi kommisszió a lovakat, ha a kereskedő mindezt igazolja. A kamarák mindezt a legnagyobb mértékben ellenőrzik és rájöttek arra, hogy azok a lóvásárlási bizonyítvány ok, .amelyeket a kereskedők, mint a gazdáktól kapott bizonyítványokat felmutattak, mind hamisítványok, kivétel nélkül minden esetben 100 1 —150— 200—300 pengővel kevesebbet fizettek ki a gazdának, mint amennyiért ők adták el a lovat a német kommissziónak. A kamarák eTre minden gazdát külön megkérdeztek, hogy menynyiért adták el a lovat X. Y. kereskedőnek és a gazdák azt írják, hogy 600 pengőért adták a lovakat, pedig 700, 800 meg 900 pengőt mondott be. Igazqlni tudom,, hogy ez így van és hogy a kereskedő még ma is minden esetben igyekszik kihasználni a szerencsétlen lótenyésztő gazdát. Mélyen t. Felsőiház! Ennek az én gazdatársaim tudatlansága elsősorban az oka, mert még mindig engedik magukat kihasználni, nem látják, hogy milyen szervezet működik az ő érdekükben és hogy melyik az a szervezet, amely összegyűjti a lovakat, és olyan árat fizet^ a lóért, amely megközelíti a tényleges tenyésztésig árat. A gazda imég akkor is a kereskedővel áll szóba, mert a kereskedőnek nagy szervezete van, a lókupeceket, cigányokat stb. mind igénybe veszik, hogy behálózzák ezeket I az embereket. Itt nem lenét máskép segíteni, mint úgy, hogy ezeket radikálisan ki kell irtani, ebbe a lóértékesítő akcióba a kereskedőt nem szabad bevenni» teljesen ki kell zárni azokat, akik még mindig a lótenyésztő gazdát akarják teljesen kihasználni. Ha pedig minden áron be kell őket venni a lóértékesítésbe. akkor csak azzal a feltétellel engedjék be őket, '53
