Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházának !+7. ülése 1937. évi június hó 25-én, pénteken. 329 szabad ezt itt leszögeznem — hogy nem akarunk több adót fizetni, mert ha több a jövedelmünk, szívesen fizetünk több adót, hiszen ez a gazdasági élet folyásának természetes követelménye, s az is természetes, hogy az fizessen több adót, akinek tényleg több a jövedelme. Ha emelkedni fog a jövedelmünk, szívesen fizetünk több adót, mert ezt az egész ország gazdasági és szociális érékei megkívánják. Nem akarunk azonban száz százalékkal több adót fizetni, mert a múlt évben 36—38 pengős adóalapunk volt, az idén pedig 64—70 pengős adóalapunk van, ilyenformán száz százalékkal emelték az adóalapot, ehhez arányítva tehát száz százalékkal emelkedett az adónk is. Ezt nem tartom helyesnek, hiszen nemcsak a mezőgazdaságot kell megterhelni, hanem terlhelni kell mindazokat, akik az 1936-os esztendő jövedelméből kivették a részüke. Ennyit akartam erről mondani. Legyen szabad ugyancsak az adóztatással kapcsolatban egy másik kérdésre is kitérnem. A májusi és júniusi hőség folytán egyes vidékeken katasztrofális a helyzet, különösen ott, ahol a talaj struktúrája gyenge, szikes, azután, ahol kötött agyagos talaj van, ahol a talaj sülevényes, mert^ ezeken a helyeken az őszi búza a rossz időjárás folytán gyengén fejlődött, azután beütött a májusi és júniusi hőség, a hőguta s ekkor minden elégett. A gazdák tehát bejelentették az aszálykárt. A kisemberek súlyos helyzetben vannak, nem mondom, hogy általában, de főleg azokon a vidékeken, ahol szikes, vizenyős, sülevényes talaj van, így Debrecen és Karcag vidékén, azután lefelé Bihar alsó részén, Csongrád felső részén, Csanádban, tehát az országnak egy nagy részén. Akik ezen a vidéken jártak, azok igazat adhatnak nekem abban, hogy bizony az őszi búza, amely majdnem sukkmagasságra nőtt meg és amely szépen kifejlődött vclna, ha nem jött volna rá ez az abnormális időjárás, ebben a hőségben elégett. Amint mondtam, ezeken az elégett területeken aszálykárt jelentettek be a gazdák. A pénzügyigazgatóságok ezeket a bejelentéseket földadótörvényünkre • való hivatkozással, — amely több mint 50 éves és amelyet éppen ideje volna már megreformálni — elutasították. Ennek a törvénynek 38. §-ában benne van az, hogy az aszálybejelentést mindig 15 nappal az aratás megkezdése előtt kell megtenni. Most mi volt a helyzet? Az, hogy aszály,, a hőguta június 11-én következett be, — június 15-én jelentették be általában a vidéken az aszály- és hőgutakárokat — az aratás viszont már 20-án megkezdődött. A pénzügyigazgatóságok tehát elutasították az összes bejelentéseket azzal, hogy elkéstek s mert nem 15 nappal az aratás ' előtt adták be azokat, így a bejelentéseket nem akceptálják. Szinte megütődik' az^ember ezen. Igaz., hogy nem a pénzügyi hatóság tehet erről, hanem földadótörvényünk a bűnös és^ hibás ebben, mert nem alkalmazkodik a mai élethez. Hiszen ha június 11-én aszály, vagy hőguta éri a vetést és ezt másnap bejelentik, akkor még nem gondolhatja az. ember, hogy már 10 nap múlva megkezdődik az aratás. A gazda sem tudhatja előre, hogy vetését holnapután óriási aszály fegja érni. nem jelentheti be előre az aszályt csak azért, hogy a 15 napos határidőt el ne késsé. Elutasították tehát á bejelentéseket. Ezt természetesen megfellebbeztük. Mi lesz azonban a fellebbezés, vége? Tudjuk, hogy a fellebbezések végigmennek a hatóságokon es majd talán augusztusban fogják azokat csak elintézni, alkkor, amikor a kérdéses terület már régen fel van szántva. Azért említem meg mindezt, mert ezek a dolgok tényleg igen súlyosan érintenek bennünket, mezőgazdákat. Földadótörvényünk, mint mondottam, rossz. Ezt leszegezem és felhívom az illetékes faktorok figyelmét, hogy az egész földadótörvényt, a mai gazdasági élet szellemének megfelelőleg át kell alakítani. Hiszen ötven év óta annyi minden történt a nagyvilágban. Csonka hazánkban is átalakult a mezőgazdasági termelés. Föld adótörvényünk tehát egyáltalában nem felel már meg a mai gazdasági életnek. Nem adókódexre van szükségünk, — hangoztatják, hogy a pénzügyi kormányzat hamarosan ki fogja ezt adni, bár ez í$ fontos az adók egyszerűsítése szempontjából — hanem igenis adóreformra van szükségünk, olyan adóreformra» amely gyökeresen meg fogja védeni az adózó földmívelő polgárok érdekeit. Nem arról van szó, hogy neon akarunk adót fizetni. Akarunk fizetni, de igazságosan akarjuk az adót fizetni. Azt akarjuk, hogy ha annak az egyszerű kisembernek roszszabb, gyengébb talaja van. aszerint vessék ki reá az adót. Ezzel kapcsolatban, a pénzügyi tárcánál maradva, legyen szabad megemlékeznem a gazdaadósságok rendezéséről is. A gazdaadósságok rendezésének kérdése már több mint öt eszteneje kísért bennünket és hála a Mindenhatónak, annak ellenére, hogy az egész 'gazdavéreimi rendelettel nem vagyunk megelégedve,, van ennek egy kitétele, amely a védelmi rendelkezéseket tette magáévá. Ez tudta eddig még igazában megmenteni a gazdatársadalmat attól, hogy elárverezzék nagyon nagy százaié-, kát. Magában véve a gazdaadós-rendelet — a 14.000. és 10.000. számú rendelet, már tudniillik az alaprendelet és a későbbi, a végleges rendezésre kiadott gazdaadós-rendelet — nagyszerűen van elgondolva, de kint az életben nem úgy lett megvalósítva, — ahogyan Szőke Gyula felsőházi tagtársam is mondotta — hogy az az elgondolásnak megfelelt volna- Nem vagyunk tehát vele megelégedve. Végtelenül ^ fáj és bántja is a mai helyzet az adós gazdatársadalmat és ne csodálkozzanak rajta, ha az ország különböző részein egyszer-egyszer kirobbanások történnek s ha gazdagyűléseken olyan tünetekkel találkozunk, mint Makón, Hódmezővásárhelyen, Szentesen és Csongrádon,

: mert hiszen ez a rész van leginkább eladósodvaMiért? Azért, mert ennek a vidéknek gazdái vállalkoztak azokban a legnehezebb időkben minden formában arra, hogy többet termeljenek. Az akkori idők nehézsége folytán természetesen nem találták meg a számításukat és a gazdasági dekonjunktúra következtében elbuktak, elestek. Igen tetemes és nagy adósságteher nyomja tehát ott azokon a vidékeken a birtokokat s nem ritka eset a nagyfokú eladósodás még ma sem, annak ellenére, hogy igen sokan, így különösen a Tébe. kötelékébe tartozó pénzintézetek azt mondják, hogy a 10 holdon aluli birtokosok most már teljesen rendezve vannak. Nagy tévedés! En megalapítom, hogy ma is nagyon sokan erősen el vannak adósodva, hiszen alig van olyan 10 holdon aluli birtokkal rendelkező kisgazda,' akit teljesen rendbe tudtak hozni. Alig 52*