Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-47
330 Az országgyűlés felsőházának V/. ülése 1937. évi június hó 25-én, pénteken. van ! En nem azt mondom, hogy teljesen ki kell ezek adósságát fizetni, de tény az, hogy alig van ezek között a kisgazdák között olyan, akit rendbe tudtak hozni. A 10 holdon aluli gazdák, kisbirtokosok kataszteri tiszta jövedelme a vonatkozó rendeleteknek (megfelelően • magas, 20—25 arany pengő között váltakozik. Ha ezt a kataszteri tiszta jövedelmet megszorozzuk a negyvenszeres szorzószámmal, 10 holdra 10.000 pengő jön ki. Volt és van ma is sok olyan 10 holdon aluli kisgazda, aki 10.000 pengővel tartozik, ezeknél tehát — mondom — nem értünk el semmi eredményt sem, s a 10.000 pengő teher továbbra is megmarad azon a 10 holdas birtokon. Ilyen esetet nagyon sokat lehet találni, mert a konjunktúra után voltak olyan felparcellázások, amelyek saját kézből történtek, s az akkori időkben, amikor 36 pengő volt a búza, a gazda belement a dologba, megvette, mert úgy számított, hogy érdemes. Azonban jött a dekonjunktúra, elbukott rajta, de adóssága megmaradt. Ma az a helyzet, hogy ez az említett rendelet nem tudta Beváltani azokat a reményeket, amelyeket hozzáfűztek, tehát r a 10 holdon aluli kisgazdák sincsenek olyan mértékben megsegítve mint^ ahogyan azt a pénzügyi lapok írják. Vizsgálják meg ezek helyzetét és akkor rájönnek majd azok a szakemberek, hogy én ebben a tekintetben valót mondok. De nemcsak a 10 holdon aluli birtokoknál á]l így a helyzet, hanem a 10 holdon felüli, de 20 holdon aluli 'birtokoknál is ugyanezek a hajók vannak, mert a kataszteri tiszta jövedelem magas volt, annak ellenére, hogy a vonatkozó rendelet módot és alkalmat nyújt arra, hogy a kataszteri tiszta jövedelmeket le lehessen szállítani és ebhez mérten a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresén felüli adósságok egy bizonyos százalékát a kincstár átveszi, stb. Nem akarom részletezni a rendeletet, azonban nem idom, hogy ilyen teherhatárleszállítás történt-e az országban száz darab, de felemelés feltétlenül történt, mert ha egy kisgazda, vagy egy adós gazda kérte a teherhatár leszállítását, a bank viszont a teherhatár felemelését kérte, A végén azután vagy megegyeztek és úgy (maradt minden, ahogy volt, vagy tényleg felemelték a teherhatárokat, ami mondom, nagyon sok esetben bekövetkezett. Ez is tehát azt mutatja, hogy az egész gazdaadósságrendezés célját tévesztette ebben a tekintetben. Ezért vannak vidékenkint azokba bizonyos gazdamegmozdulások, mert a gazdák nem tudnak beletörődni a rendezési végrehajtásába. Maga az elgondolás nagyon jó lett volna, azonban nem úgy hajtották végre, mint ahogyan az kívánatos lett volna. A gazdaadósságokról szóló rendelet elsősorban s 'minden körülmények között a hank érdekét védte és csak másodsorban védte a gazda érdekék Az egész gazdaadósságrendezésben csak a védelmi idő mentett meg eddig sok gazdát és talán a jövőben is tartani fog ez a hatása, illetőleg nem azt mondom, hogy megmentette ez a védelmi idő a gazdát, hanem a gazda úszik az árral bizonyos Ideig. Hogy partra fogják-e húzni, az nem biztos 1 , lehet, hogy el fog a végén merülni, — 'hogy ezt a közkeletű szólást használjam — de a biztos, hogy végtelenül nehéz helyzetben van valamennyi. Nem lehet tehát csodálkozni, ha a gazdatársadalom egy része még mindig bizonyos ellenszenvvel van a bankokkal szemben és nem lehet csodálkozni, ha ilyen megmozdulásokat lát az ember. Mélyen t. Felsőház! Meg kell említenem, — amit már a múlt évben és minden esetben említettem a gazdaadósságok rendezésénél, a kezesek kérdését. A 10.000. számú rendeletben az együtt kötelezettek jogviszonyainak rendezésére, amelyek végtelenül sérelmesek, nem adatott hely. Ebben a rendelkezésben nincs rendezve a kezes és a főadósi viszonya. Mindig azt a biztatást kaptuk, hogy a végrehajtási utasításban, vagy az utolsó, a végleges rendezésben majd helyet adnak ennek, de eddig ez nem történt meg, s egyetlen rendelkezést sem tudok, amelyben a kezesek jogviszonyai rendezve volnának. A kezest éppen olyan főadósnak tekintik, mint aki az adósságot felvette, pedig nem lehet annak tekintetni. Az első időben, amikor az adósságot az a kisember felvette, a birtok értéke még olyan magasan állott, hogy az adósság — mondjuk; — a birtok értékének 30%-át tehette. Azóta az ingatlan értéke leesett, az adósság pedig megmaradt, s van eset, hogy az adósság elérte a birtok értékének 100 százalékát., Akkor a bank azt mondotta: Hja, barátom, vagy kifizeted az adósságod, vagy hozol egy újabb kezest biztosítékul, hogy ne kelljen elárverezni a birtokot. Jött az új kezes, a sógor, a vő, vagy az após, aláírta a kötelezvényt és a végén mindkettő, sőt mindhárom főadós lett. Mi gazdák tehát azt sérelmezzük, hogy az együtt kötelezettek jogviszonyában a kezesség fogalmát még nem rendezték. Ezt a kérdést pedig egyszer már valamilyen formában rendezni kellene. A pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága ma azt mondotta, hogy július 15-ig ki fogja adni a végleges rendezésre vonatkozó rendeletet. Nagyon félek, hogy ebből a rendeletből ez a kérdés ki fog maradni, annál is inkább, mert tudom, hogy a kamarák nemrégen, — egy hónappal ezelőtt — tervezetet nyujtottaJk be a pénzügyminiszter úrhoz, amelyet részben akceptáltak, részben nem tettek magukévá a minisztériumban. Természetesen á bankok beleavatkoztak^ hiszen ebben a tekintetben elsősorban is az ő érdeküket védték. Ezzel kapcsolatosan meg kell említenem, hogy a napokban több felszólalt felsőházi tagtársam említette a gazdaadósságokkal kapcsolatban, hogy nemcsak a védett gazdák helyzete súlyos, hanem azoknak helyzete is, akik ma nem védett gazdák, de a mai gazdasági helyzetben hitelhez nem tudnak jutni. Nem mondom, hogy az, akinek van ezer hold tehermentes földje, nem kap kölcsönt, de a kisebb ember, akinek mondjuk tízholdas birtokán 500 pengő teher van, sok esetben alig kap 50—100 pengő kölcsönt, mert nagyon megnézik a körülményeket, mielőtt hiteleznek neki. Ilyen viszonyok közt a gazdasági élet fellendülését, továbbvitelét nem tudom elképzelni. Azt is hallottam itt több felsőházi tagtársamtól, hogy azt panaszolták, hogy nincs tőkegyűjtés az országban és mivel ennek oka az, hogy a betéti kamat igen alacsony, tehát a betéti kamatot minden körülmények közt emelni kellene, hogy a tőkegyűjtés meginduljon. En ezt nem így látom. Nem vagyok ugyan pénzügyi szakember, de nyitott szemmel járok kint az életben és látom, hogy van tőkegyűjtés a vidéken, hiszen hála Istennek, a betétállomány minden banknál szaporodott. En nem. tartom helyesnek a betéti kamatláb emelését, mert ha a betéti kamatot emeljük, akkor a hitelkamatot
