Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

328 Az országgyűlés felsőházának 47. ülése 1937, évi június hó 25-én, pénteken. majdnem napról-napra látjuk minden fűszál növését — bizonyos aggodalom tölt el az idei terméseredmény tekintetében. Ma még nem mondhatnám, hogy ez a terméseredmény ka­tasztrofális lesz, de azt sem mondhatom, hogy valami elsőrendű termésünk lesz. S itt kapcsolódom bele a pénzügyminiszter úrnak abba a kijelentésébe,, hogy ebben az esz­tendőben a költségvetés tételeinél bizonyos csökkentést állított be, nagyobbat, mint a múlt esztendőben, továbbá, hogy mivel .bizonyos csökkentést eszközöl, bízik abban, hogy az elő­irányzott bevételek be fognak folyni. Emlí­tette a pénzügyminiszter úr azt is, hogy az adók május hó közepéig nagyobb százalékban folytak be, mint amekkorára számítani lehetett és mint amennyit ő gondolt. Végtelenül örülök ennek, mert ebben azt látom, hogy a múlt esz­tendő eredménye tulajdonképpen még csak most bontakozik ki egyes viszonylatokban. így a mezőgazdaságon keresztül minden adózó pol­gár — hisz az ipar és a kereskedelem is a me­zőgazdaságból él s annak jövedelme érezteti hasznos hatását az iparra és a kereskedelemre is .— jövedelmi forráshoz jutott és tudta adó­ját fizetni. Félek azonban, hogy az év másik felében a tempó lassúbb lesz, annál is inkább, mert a jövedelmi források a mezőgazdaságnál kezdenek kiapadni, ami feltétlenül jelentkezni fog ebben az esztendőben a gazdasági élet minden ágában. A Mindenható a múlt eszten­dőben jól megáldott bennünket, mindenkinek jutott, de félek, hogy a következő 1937-es és 1938-as gazdasági évben bizonyos nehézségek fognak bekövetkezni és ezért bizonyos tartóz­kodással nézem a költségvetés realitását. Adja a Mindenható, hogy ne legyen igazam.. Meg kell említenem azt is, hogy a inult esztendei jó mezőgazdasági terméseredmények után a pénzügyminiszter úr közegei, a vidéki pénzügyigazgatóságok is kiveszik részüket az elmúlt év igen dicsőséges eredményéből^ mert mint láttuk az év első hónapjában, januárban, összes rögzített adónkat felmondták s minden­kinek új jövedelem- és vagyonadóbevallást kel­lett beadnia. Ez végigfutott az ország minden gazdasági ágán. En csak a mezőgazdasággal foglalkozom, mert annak helyzetét ismerem. Mondom, majdnem kivétel nélkül minde­nütt felmondották a mezőgazdasággal foglal­kozók adóját azzal, hogy a múlt esztendő jó termést hozott, tehát annak a feleslegnek kö­vetkeztében, amely a mezőgazdaságnak jutott. az adózás terén is bizonyos emelkedésnek kell bekövetkeznie. Bennünket, mezőgazdákat, ez súlyosan érintett. A felmondás után beadtuk az adóbevallásokat, a pénzügyi hatóság azon­ban figyelmen kívül hagyta ezeket és a pénz­ügyminisztérium rendelete alapján megállapí­totta, bogy milyen alapon fogják összeállítani az adókulcsokat a jövedelem- és vagyonadó alapokra nézve. Az 1936. évben a jövedelem- és vagyonadó alap a mezőgazdaságnál kat- hol­dankint 30—36 pengőben volt megállapítva. Az állatárak szintén mérsékelten 100—120 pengő­ben, az ingatlan- és házérték, a szobák, a la­kások értéke, valamint a gazdasági felszerelé­sek szintén mérsékelten voltak megállapítva, most azonban, az 1937. év tavaszán, az a hely­zet» mint ahogyan a pénzügyminiszter úr na­gyon jól mondja, hogy be-fognak folyni az adók, mert hiszen már kezdetben olyan maga­san állapították meg az adóalapot, hogy az. akinek tehetsége volt hozzá, aránylag pontosan be is fizette az első és második évnegyedre ese­dékes adót. A búza árát 17 pengőben, az ár­páét 14 pengőben, a számos jószágok árát 200 pengőben állapították meg s a gazdasági fel­szerelések értékét — amely az elmúlt évben az igatlanvagyon értékének 5%-a volt — szintén felemelték 7—8%-ra és így tovább. Amikor tehát az adóalap ilyen felemelését látjuk, akkor an­nak ellenére, hogy a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága itt is kijelentette, hogy nem tervez újabb adóemeléseket,. •— nincs is arra szükség és nem is kívánatos — mégis azt lát­juk, hogy az adóalap felemelése folytán az adó is meg fog sokszorozódni, tehát több adót fo­gunk fizetni. Ebben keresendő a magyarázata annak, hogy már az esztendő első felében na­gyobb adóösszegek folytak be, mint amennyire számítottak. Annál inkább is sérelmezzük ezt, t. Felső­ház, mert hiszen a mezőgazdasággal foglalko­zóknak — elsősorban a kisebb birtokosokat ér­tem itt — nem adatott meg a mód és az alka­lom arra, hogy 17 pengőért adhatták volna el a búzájukat, mint ahogyan a pénzügyi ható­ságok azt számítják, mert hiszen a búza csak novemberben érte el a 17 pengőt, adót pedig mi már augusztusban is fizettünk,, hiszen hát­ralékok is voltak, stb., sőt a termés egyrészét már kint a földeken, a keresztekben, meg az asztagokban, vagy a cséplőgép mellett lefog­lalták a pénzügyi közegek, mert adóhátralé­kunk volt, ami nem is csodálatos az előző 4—5 évi sorozatos rossz termés következtében. A pénzügyi hatóságok tehát idejében biztosítot­ták magukat a mezőgazdasággal foglalkozó kisemberek tartozásai tekintetében. De nemcsak a kisemberek, hanem a nagyobb birtokosok is igyekeztek adófizetési kötelezettségüknek eleget tenni, mert a jobb gazdasági esztendő, a jobb termés következtében kötelességüknek tartot­ták, hogy leróják adóhátralékukat. Az első időkben piacra dobtuk a búzánkat, gabonánkat, s azt mondhatnám, 13.40—14 pengő körüli árakat értünk el az esetek 75 százaléká­ban. A kisgazdának, a kistermelőnek azonban 1 — nem beszélve most a nagyobb birtokosról és a nagyobb bérlőről — nem volt annyi tartaléka, hogy a gabonáját át tudta volna menteni arra az időre, amikor jobb árat kap érte, nem is gondolhattunk tehát arra, hogy még a 20 pen­gőt is eléri esetleg a búza ára, különben sem volna módunkban valamilyen úton-módon köl­csönnel, vagy tartalékokkal operálni, de mon­dom, mindezt előre nem tudhattuk, talán maga a pénzügyminiszter úr sem tudta, mások sem gondoltak erre, s így el kellett adnunk a bú­zánkat olcsóbb áron. Nem reális tehát a pénz­ügyi bizottságoknak az a ténykedése, íhogy 17 pengős alapon számítják a^ mi jövedelem- és vagyonadóalapunkat. Természetesen meg is fel­lebbeztük a pénzügyigazgatóság fizetési meg­hagyásait, azt azonban niár ismerjük és előre tudjuk, hogy ezekkel a fellebbezésekkel milyen eredményeket fogunk elérni. Az adófelszólam­lási bizottságok majd augusztus végén ülnek össze és csak akkor lehet eredményre számi-, tani, 'ha a mezőgazdaság képviselői kellő erélyt tudnak ott tanúsítani a pénzügyi hatóságok em­bereivel szemben, — de ez nem igen szokott si­kerülni, ahogy mi az eddigi gyakorlatot ismer­jük — én tehát végtelen aggodalommal vagyok eltelve, mert ha nem is látok közvetlen adóeme­lést, mégis magasabb adót fogunk fizetni ebben az esztendőben. Mi gazdák nem mondjuk azt, — és legyen

Next

/
Thumbnails
Contents