Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházának U7. ülése helyi hatóság-ok gyakorolnak ellenőrzést és kötelesek évente egyszer a hatáskörük -alá tartozó egyesületek ügy- és vagyonkezelését megvizsgálni és amennyiben a vizsgálat megállapítja, hogy valamely egyesületnek csak a kerete áll fenn, tehát csak tisztikara van és tagjai nincsenek és így magától értetődőleg az egyesület működése nem az alapszabályok szerint előírt módon és keretben folytatódik, ez a hatóság intézkedését provokálja és ilyen esetben természetes dolog,, hogy az egyesület feloszlatása iránt az intézkedés mindenkor meg fog történni, ezenkívül az egyéb módokon tudomásomra jutott panaszokat az egyesületek feletti főfelügy életi jogomnál fogva a legerélyesebben fogom megvizsgáltatni. Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Mindezeket összefoglalva, a gondozásomra bízott belügyi tárcának három fő programmcsoportját illetőleg kiemelem a következőket: a közigazgatási szervezkedés terén tmindenkor a legszigorúbb objektivitást, szakszerűséget fogom szem előtt tartani és kijelentem azt is, hogy ezen a téren még pártember sem kívánok lenni. A szociális., karitatív és szociálhigiénikus ügykörben szívemnek leghőbb vágyát követem akkor, amikor a fennálló anyagi lehe- . tőségekhez képest mindent megteszek' a tekintetben, hogy a magyar faj jelenét és jövőjét azokkal az intézkedésekkel, amelyek megtehetők, biztosítsuk. (Helyeslés.) Itt azonban, sajnos, be kell érnünk ai shakespearei szavak nyújtotta vigasztalással, amely szerint ezen a földön tökéletesség nem adatik, hanem csupán naladás a tökéletesség felé. A közrend és a közbiztonság kérdését illetően utalok az előbb megtett nyilatkozatomra. Végezetül idézem az angol szólásmódot, hogy last but not least. Befejezésül minden tekintetben megnyugtató kijelentést kívánok még egyszer tenni abban a tekintetben, hogy az ország alkotmányos rendjét, a közbiztonságot minden rendelkezésemre álló törvényes eszközzel minden körülmények között, bármilyen tetszetős jelszavakkal ékeskedő felforgató törekvésekkel szemben is fenntartani, biztosítani eltökélt elhatározásom. Meggyőződésem az, amit Istenben boldogult nagy államférfink, gróf Apponyi Albert mondott, — még egész fiatal koromból emlékezem vissza az ő apostoli tüzű megnyilatkozására — hogy az emberiség civilizálódása csupán annak krisztianizációja útján volt lehetséges, mi pedig fenn akarjuk tartani ennek az elárvult országnak egyetlen kincsét, civilizációját, illetőleg kultúráját, amire egyedüli, r de egyúttal legbiztosabb eszközünk a keresztény nemzeti gondolatnak minden ellenkező törekvéssel szemben való szilárd és megingathatatlan fenntartása lehet., Fájdalom, ismét csak visszatérek oda, hogy amikor valamelyes intézkedést megteszünk vagy amikor valamelyes intézkedést kritizálunk, kénytelenek vagyunk ma, sokkal inkább, mint bármikor máskor, szem előtt tartani azt, amit Erdélyországnak egykori jeles történetírója végrendeletében kifejezett, hogy: »Atyámfiai, mi mindenkor tudtuk azt, hogy mit kellene cselekednünk, de mégsem azt tettük, hanem csak azt, amit lehetett cselekednünk.« Mélyen t. Felsőház! Tisztelettel kérem, hogy a belügyi tárca 1937/38. évi költségvetését elfogadni méltóztassék. (Elénk'éljenzés és tavs. — A szónokot számosan üdvözlik.) FELSŐHÁZI NAPLÓ. II. 1937. évi június hó 25-én, pénteken. 327 Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát félbeszakítom, azt délután 4 órakor folytatjuk. (Szünet után.) (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) , Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik S. Bálint György ő méltósága. S. Bálint György: Nagyiméltóságú Elnök Ur! Melyen t. Felsőház! Az 1937/38. évi költségvetés vitája már ötödik napja folyik nagy tárgyilagossággal és ma délelőtt maga a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága fejezte ki megelégedését, hogy a felszólalt felsőházi tag urak tárgyilagosan bírálták ennek a költségvetésnek összetételét. En magam is nagy tisztelettel adózom a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának ezért a nagy realitással összeállított költségvetésért, méltóztassanak azonban megengedni nekem, hogy azt a nagy optimizmust, amelyet maga a pénzügyminiszter úr fűz a most következő költségvetési év bevételi lehetőségeihez, némely szempontból bírálat tárgyává tegyem. i Az elmúlt 1936/37. gazdasági esztendő ugyanis nemcsak nálunk, hanem a szomszédos államokban is megnyugtató volt a gazdasági életet illetőleg és szegény csonkahazánk összlakossága számára is megelégedést hozott. Az elmúlt ősz azonban abnormisan esős, sáros idejével a mezőgazdaságra olyan nethéz helyzetet hozott a késői vetési lehetőségek folytán és a rossz munkák következtében, hog/ a most következő idei termés nem hiszem, hogy valami elsőrendű lesz. Hiszen már május hónap közepe táján és különösen június első felében afrikai trópusi hőség köszöntött reánk, amely körülbelül 8—10 napig tartott egyfolytában, 40—42 C hőséggel, ami gyenge őszi gabonáinkat leégette, leperzselte a szó szoros értelmében, úgy, hogy majdnem hőgutát kaptak gabonáink. Ilyenformán igazán nem mondhatom azt, hogy a mezőgazdaságnak valami nagyon jó kilátása lehetne erre az esztendőre. Meg kell említenem ezzel kapcsolatban azt is, hogy csonkahazánk összlakosságának 52 százalékát teszi ki ma a mezőgazdaság és ha a költségvetés vitáját nézzük, azt látjuk, hogy mindent attól tesznek függővé, hogy ebben az évben milyen lesz a gazdasági termés. A mező'gazdaságon kívülállók — értem alattuk a sajtót és a más társadalmi osztályokhoz tartozókat —- a mezőgazdaságot nem veszik kellőképp figyelembe, csak amikor a terméseredményről van szó, akkor vannak igen nagy figyelemmel arra, hogy lesz-e az idén jó termés, vagy

t nem, mert ettől függ az egész ország sorsa, léte és 'nemléte, tehát — a költségvetést tekintve — az ország pénzügyi egyensúlya is. Éppen azért bátor vagyok ebbe a vitába én is belekapcsolódni. Somssich László ő nagyméltósága, az Omge elnöke mondotta beszédében, hogy nem egészen állja meg a helyét a sajtónak az a kitétele, hogy Magyarországon az idén ugyanolyan jó termés lesz, mint a múlt évben volt. Számítani kell arra, hogy jó termés lesz, s ha a kilátások ilyenek, akkor természetes, hogy ezt valamilyen formában ki is kell használnick azoknak a faktoroknak, akik erre illetékesek. Ezt csak azért említem meg, mert bennünket mezőgazdákat és kisbirtokos embereket — akik mindig kinn vagyunk az életben és azt mondhatnám, 52