Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

322 Az országgyűlés felsőházának h7. ülése 1937. évi június hó 25-én, pénteken. valósítását. A t. felsőházi tag úr figyelmét el­kerülte, hogy mindez már megtörtént, folya­matban van. A progresszív tandíj be van ve­zetve az összes középfokú iskolákban, az ösz­töndíjakat most létesítettük, — most jelentet­tem be legutóbb a képviselőházi tárgyaláson — a kettős bizonyítványt pedig az 1934. évi XI. te. statuálta. A gazdasági nevelés terén tett intézkedé­seimről egész röviden csak bejelentem a t. felsőháznak,, hogy a felső mezőgazdasági isko­lák gyakorlati tantervét most adtuk ki a f öld­mivelésügyi miniszter úrral egyetértve, a pol­gári iskolák városi és falusi típusának gazda­sági átszervezése a jövő évben fog megtörténni és a jövő évben kerül a Ház elé a gyakorlati irányú gazdasági szakiskolákról, a középisko­lákról szóló törvényjavaslatom, továbbá a szo­eiálhigiéniai leányiskolákról, ezzel kapcsolat­ban a •gyakorati irányú leányközépiskolákról, valamint a tanítónőképzőkről szóló törvényja­vaslatom is, úgyhogy ez a jövő költségvetési év keretében meg fog oldódni. Csak arra ké­rem a felsőházi tag urakat, hogy amikor az is­kola gyakorlatiasságáról beszélnek, méltóztas­sanak disztingválni, középiskola, gimnázium,, vagyis elméleti és •szakiskola, vagyis gyakorlati irányú iskola között, mert ahogy .gróf Teleki ő excellenciája megállapította, egészséges nem­zeti élet alapos elméleti képzetségű embereket sem nélkülözhet. Nagy örömmel vettem, amit Somssich László gróf, azután Balogh Jenő és Chorin Ferenc ő excellenciáik itt a nyelvoktatásról és annak gyakorlatibbá tételéről mondottak. En négy esztendeje törekszem erre gróf Teleki Pál ő excellenciájával együtt, aki ebben a kérdés­ben munkatársam volt és mondhatom, a legne­hezebb ellentállást legyőzve, jutottam most végre odáig,, hogy ebben az irányban az őszre jobb tantervet hozhatok a középiskolák szá­mára* Nem akarom a t. Felsőház türelmet tovább igénybevenni, ezért immár nagyon hosszúra nyúlt felszólalásomat befejezve, tisztelettel ké­rem, hogy a költségvetésnek a vallás- és kÖ & oktatásügyi tárcára vonatkozó részét is méltózr­tassanak elfogadni. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: A belügyminiszter úr ő nagyméltó­sága kíván szólni. Széli József belügyminiszter: Nagyméltó­ságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Mielőtt a tárcám ügykörét érintő felszólalásokra vála­szolnék, legyen szabad valamit előrebocsáta­nom. A Magyar Királyi Közigazgatási Bíróiság másodelnöki székében eltöltött négy és fél esz­tendő folyamán, hivatalomnál fogva szeren­csém volt tagja lehetni ennek az előkelő alkot­mányos testületnek, amely amellett, hogy a társadalmi munkában, az államias gondolko­dásban és hazafiasságban oly kiváló tagjai re­vén nemzeti társadalmunknak színe-javát fog­lalja magában; egyúttal egyike a legdemokra­tikusabb közjogi szerveinknek is és így száz százalékig megfelel annak az alapvető állam­bölcseleti posztulátumnak, amely szerint a tör­vényhozás mindegyik részének vissza kell tük­röztetnie az állami és társadalmi életelvnek valamennyi lényeges oldalát, Ezen a gondola­ton alapuló —ha szab ad magamat úgy kifejez­nem — bizonyos lelki rokonságot érezvén ezzel a Házzal, nagyon szerettem volna, ha kor­mányzati működésem elveit és elgondolásait egy részletes programúiban fejthettem volna ki a mélyen t. Ház előtt. Sajnos azonban, raj­tam kivül álló okokból ebben akadályozva lé­vén, kénytelen vagyok egyenesen a felszólalá­sokra rátérni. (Halljuk! Halljuk!) Közigazgatási kérdésekkel foglalkoztak Szontagh Jenő, Keszthelyi Gyula, Bezerédj István, Balogh Jenő, Láng Lajos és Náray­Szabó László felsőházi tag urak. Különösen Szontagh Jenő felsőházi tag úr a bürokrácia túltengésére mutatott rá és megemlítette, hogy Belgiumban, Brüsszelben egy téren négy olyan minisztérium van, amelyet kényelmesen el tudna helyezni a m. kir. belügyminisztérium vagy pénzügyminisztérium épületéneik a felé­ben. Rá kell mutatnom arra, hogy a kormány mindent megtesz a bürokrácia kinövéseinek a lenyesegetésére. Határozott programm szerint évek óta dolgozik az ügyvitel egyszerűsítésén. Jelenleg a községi adminisztráció egyszerű­sítésén fáradozik, abból az elvből kiindulva, hogy minden közigazgatási reformnak az. ad­minisztráció legalsó fokáról kell kiindulnia. Igyekszem a területi aránytalanságokat orvo­solni és a kisnépességű jegyzőségeket össze­vonni. A közigazgatási tisztviselők tanfolya­mokon nyernek kiképzést a modern közigaz­gatás feladataiban.. Hangsúlyoznom kell, hogy a közigazgatás egyszerűsítésénél nagy körül­tekintéssel kell eljárnunk, mert közigazgatá­sunk történelmileg kialakult szervezet, amely egy 20 milliós nagy ibirodalom igényeire volt méretezve. Ezt a szervezetet visszafejleszteni és a mai Magyarország igényeihez mérni csak fokozatosan, lépésről-lépésre lehet. Ami a Belgiummal való összehasonlítást illeti, nem szabad szem elől téveszteni, -hogy ezt az ugyanannyi lakossal bíró, de háromszor sű­rűbben lakott területű és nagykultúrájú or­szágot aránytalanul kisebb költséggel, gazda­ságosabban és kevesebb szerv útján lehet igaz­gatni. Keszthelyi Gyula felsőházi tag úr felszó­lalásában többek között azt kifogásolta, hogy a falu vezetése és támogatása csupán szavak­ban és nem tettekben jelentkezik, mondván, hogy a falu anyagi erejét központi állami cé­lokra veszik igénybe. Megállapítom ezzel szem­ben, hogy az adóztatás általános és arányos volta következtében a községi lakosság semmi­féle különös oly állami közterhet nem visel, amely a városi lakosságot ugyanolyan arány­ban nem terhelné, sőt az államig házadó kul­csa községekben csupán 14%, míg a városok­ban ez a kulcs 16%, Budapesten pedig éppen 17%. Az 1929:11. te. 2. §-a szerint a kis- és nagyközségekben befolyt házadónak az r évi 13,500.000 pengőt meghaladó részét a községek segélyezésà alapja javára kell elszámolni, te­hát a községeknek visszajuttatni.^ A községek segélyezési alapja évente -jelentékeny össze­. gekkel támogatja a községeket ^ háztartási szükségleteik fedezésében. Ezidőszerint is rendelkezésre állanak a községeknek saját erőforrásaik: községi pótadót vethetnek ki, ingatlanaikat, jogosítványaikat f kizáróan a maguk javára hasznosíthatják és ezen a té­ren a vagyon felügyeleti hatóság csupán a községek érdekeinek megóvására szorítkozik. A községek bevételeinek fokozására min­den lehető intézkedést megtettem. Ezt a célt szolgálja az általános és alkalmazotti kereseti adónak, a fogyasztási adóknak a községek i részére történt átengedése, a községeknek

Next

/
Thumbnails
Contents