Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházának U7. ülése 1937. évi június hó 25-én

} pénteken. 323 forgalmi adóból való részesedése, sőt a nagyobb községek ingatlanvagyon-átruházási illeték szedésére is jogosultak. Bezerédj István ő méltósága megemlékezett az egyszersmindenkori belügyminiszternek arról a krónikus rossz szokásáról, — úgy mondotta é->- hogy programmbeszédeikben mindnyájan az autonómia szerelmetes híveinek vallják magukat, később azonban mégis autonómiaellenes: intézkedéseket tesznek. (Derültség.) Ezzel szemben egyszerűen arra vagyok bátor utalni, hogy én büszkén vallom magamat az autonómia szülöttjének és neveltjének és ha megkövetelem az autonómiáktól azt, hogy a törvény értelmének és szellemének megfelelően intézzék az autonómia ügyeit és ebben a működésükben őket ellenőrizni is kívánom, akkor éppen az autonómiák iránti szeretetből, az autonómiák jólfelfogott érdekében járok el. (Ügy van! Ügy van!) Meg vagyok róla győződve, hogy éppen Bezerédj István ő méltósága az ő közismerten tiszta és magasabb közéleti érzékével igazat fog nekem adni abban, hogy az autonómiák életében is legyen ugyan meg a fejlődési szabadság, de ne fajuljon el ez a szabadosságig. Ugyancsak Bezerédj István ő méltósága mutatott rá arra, hogy a közigazgatási reformot a több, mint 50 éves községi törvény revíziójával kell megkezdeni, mert az a mai életviszonyoknak már nem felel meg. Nyilvánvaló, hogy a községi törvény ma már nem felei meg a korszerű kívánalmaknak és ezért —különösen a háborút követő időkben — részint törvényhozás útján, részint törvényes felhatalmazás alapján kiadott rendeletekkel történtek olyan szabályozások, amelyek a községi igazgatás és az újabb idők követelte kívánalmak között igyekeztek az összhangot megteremteni. Ezek a jogszabályok azonban csak részletkérdésekkel foglalkoztak, nem jelentenek szerves öszszefiiggő munkát és ezért a közigazgatás bizonyos fokú zökkenőkkel jár. De tapasztalatok alapján állandóan foglalkozom az újabb szabályozások gondolatával, a községi törvényben lefektetett alapelvek korszerű átültetésévei, az önkormányzati igazgatás megerősítésével, a községi .hatóság és különösen a községi jegyző hatósági jogkörének kiépítésével. (Helyeslés.) Ez a munka azonban nagyon körültekintő és alapos kell, hogy legyen, s azokat az értékes szempontokat, amelyeket Bezerédj István felsőházi tag úr beszédében felemlített, az idevonatkozó munkálatok során különösen figyelembe kívánom részesíteni. Magam is látom, hogy az adókezelés rendkívül súlyos terhet jelent a községi jegyzőkre. Különösen nehézséget okoz és igen sokszor fonák helyzetet is teremt, hogy a községi jegyző, hivatásából kifolyólag, útbaigazítani, támogatni, jó tanáccsal ellátni tartozik az ügyesbajos dolgaikban hozzá forduló falusi lakosságot, viszont az adóbehajtás során teljes szigorral köteles eljárni a késedelmes' fizetővel szemben. A faluvezetés egyik feltétele a jegyző és a lakosság közötti bizalom és ezt a szükséges összhangot zavarja az adóbehajtás teljesítése. (Ügy van! Ügy van!) Az adóügyigazgatás államosítása azonban egy rendkívül nehéz probléma, amelynek megoldására csak igen hosszú tanulmányok után fogunk tudni érdemi lépéseket tenni. A községgel szemben felmerülő igények arányosítása és a bajba jutott községek megsegítéséhez szükséges ismeretek megszerzése céljából a legközvetlenebb úton szerzett tapasztalatok: a községi költségvetések helyszíni felülvizsgálásai. Elismerem, hogy ez a rendszer nem mindenben tökéletes, azonban czidőszerint egy jobb módszer nem áll rendelkezésre és ezzel a módszerrel mégis elérjük azt, hogy contradietorius eljárással bírálhatók el — helyszínén aránylag gyorsan és aránylag olcsón — a máskülönben olyan t komplikált nehéz kérdések, amelyek egyébként hosszabb iratválíást igé| nyelnek. Természetesen nagyon gyakran előfordul, hogy a bizottságok tárgyalásai során olyan | szükségletek 'merülnek fel, amelyeknek kielégíj tése kívánatos, sőt nagyon szükséges volna. i Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azt, l hogy a kiadások között a községek teherbírókéI pessége szerint sorrendet kell felállítani. Ennek j a gyakorlatban való következetes keresztülviteI 1ère különösen azért van szükség, mert •' egyes | községek abban a feltevésben,' hogy az általuk l felvett szükségletek amúgy is segélyezés útján nyernek kielégítést, sokkal könnyebben határozj nak el olyan beruházásokat, amelyek kétségtej lenül szükségesek, míg más községek, amelyek I saját erejükre támaszkodnak, az ilyen határozai tok meghozatalánál óvatosabbak. Csakis a mi| niszterközi bizottságok működése teszi lehetővé ! azt, hogy a községek megsegítése arányosan i történjék. Balogh Jenő felsőházi tag úr rámutatott ! arra, hogy mennyi új teendővel szaporodott a | vármegyei tisztviselők munkája. Ezzel magam ! is tisztában vagyok és ezért a most tárgyalt 1 költségvetésben 15 új vármegyei közigazgatási ! gyakornoki állás szervezéséről gondoskodtam. Láng Lajos felsőházi tag úr a közületeknek ! a forgalmi adóból való részeltetését tette szóvá. \ Ezt a kérdést törvény szabályozza. A pénzügyI (miniszter urat a részeltetés mértékének megállapításánál költségvetési kényszerhelyzetek vezetik. A 'közületeknek a forgalmi adóból származó bevétele csökkent, nemcsak a fázisadó behozatala folytán, hanem a gazdasági viszonyok romlása következtében is. Állandó tárgyalást folytatok a pénzügyminiszter úrral abból a célból, hogy a közületeket a fázisadó behozatala folytán ért veszteségekért az államkincstár megfelelően kártalanítsa. Ugyancsak Láng Lajos felsőházi tag úr kifogásolta, hogy a rendőrségi hozzájárulás a városokra nagy anyagi terhet jelent. Ezt az államrendőrség! hozzájárulást törvény írja elő és a kivetés mindig a törvényiszabta korlátok között történt. A székesfővá'rosra kivetett 3 millió pengőből az 1936—1937-ik évben a pénzügyminiszter úr egy-egy millió pengőt engedett el a székes fő város súlyos háztartási helyzetére való tekintettel és • azt a kikötést, hogy az egymillió pengő elengedés csak akkor érvényesül, ha a főváros a kétmillió pengőt megfizeti. A pénzügyminiszter úr azért volt kénytelen így eljárni, mert a főváros a rendőrségi hozzájárulás összegét már évek óta nem fizeti, annak ellenére, hogy a tételt a költségvetésébe beállítja és annak fedezésére pótadót vet kiNáray-iSzabó László felsőházi tag úr kifogást tett a 118.846/1936. B. M. sz. rendeletnek azon intézkedése ellen, amely megszabja, hogy kulturális és jótékony célokra nagyközségben legfeljebb 1%, kisközségben legfeljebb %% pótadónak megfelelő összeget lehet a költségvetésbe előirányzani. E rendelkezésnek — takarékossági okokon