Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházának U7. ülé, a gyakorlati oktatás kifejlesztését kívánták, azt hiszem, úgy értelmezték azt, hogy az ok­tatást közelebb kell hozni az élethez, tehát az oktatás során a gyakorlati élet követelmé­nyeire kell súlyt helyezni, ily értelemben kell nevelni az ifjúságot. Teleki ő nagyméltósága valószínűleg arra a gyakorlati oktatásra gondolt, amely lénye­gében bizonyos kézügyesség elsajátítására vagy bizonyos műveletek begyakorolására vo natkozik. Az kétségtelen, hogy ilyen gyakor­lati oktatásra nincs szükség, mert ez. nem hozza közelebb az oktatást az életre varo ne veléshez, de hogy például a 'mérnöknevelésben a gyakorlati kiképzés mit jelent vagy pedig az orvosi oktatásban milyen fontos az anató­miai és klinikai gyakorlat, arra nézve nem le­het véleményeltérés, mert hiszen például egy olyan mérnök, aki a laboratóriumi gyakorla­tok során nem ismerte meg az anyag tulaj­donságait vagy pedig egy olyan mérnök, aki azokat a természeti folyamatokat, amelyeket a gépekben értékesítünk, nem látta abban a laboratóriumban legalább egyszer életében, ez — állítom — nincsen kellőképpen az életre kinevelve. Az elméleti oktatásnak a változása a szá­zad eleje óta lényegében abban nyilvánul meg, hogy ma szélesebb természettudományi alapon épül fel. Ez alkalmassá teszi a mérnö­köket új feladatok megoldására, amelyekre a tapasztalati adatok még nem állnak rendel­kezésre kellő mértékben. Ez lehetővé teszi azt, hogy a mérnök gyorsabban beleilleszked­jék a technika haladása következtében foly­ton változó életbe és lehetővé teszi azt, hogy a külföldi technikai vívmányok gyorsabban honosíttassanak meg és ennek révén gyöt; sabban értékesíttessenek az ország gazdasági életének javára, ami a versenyképesség fenn­tartása szempontjából bír óriási jelentőséggel­Igen t. Felsőház! A gyakorlati kiképzés tekintetében a laboratóriumi gyakorlatok meghonosítása jelent egy lényeges különbsé­get a század elején folytatott gyakorlati okta­tással szemben, amely lényegében a műhelyek­ben folyt le. A laboratóriumi oktatás ma tudo­mányos alapokra van fektetve. Itt a tudomá­nyos jelzőn van a hangsúly és nem a gyakor­latin. A műegyetemi laboratóriumi kiképzés először az anyagvizsgáló-laboratóriumokban kezdődik és később folytatódik a szakelőadá­sokkal kapcsolatos speciális laboratóriumok­ban. A kémikusoknál már a legrégebben van­nak meghonosítva a laboratóriumi gyakorla­tok, a mérnöki és gépészmérnöki oktatásban ezek a gyakorlatok, ez a laboratóriumi kikép­zés azonban tulajdonképpen csak a század ele­jén honosodtak meg, amióta Németországban felismerték ennek a gyakorlati kiképzésnek fontosságát. Amikor a műegyetem a budai helyiségekbe költözött át, akkor a laboratóriumi oktatás céljaira megfelelő épületekről gondoskodtak és különösen a gépészmérnöki laboratórium építésére és felszerelésére megfelelő összege­ket vettek fel az építési költségvetésbe. Ami­kor azonban az új műegyetem épületei elké­szültek, akkor kiderült, hogy az építési költ­ségeknél olyan túlkiadások merültek fel, hogy a laboratóriumi felszerelésre a költségvetésbe felvett 500.000 korona már nem állott rendel­kezésre, úgy, hogy megvoltak a laborató­riumok, de nem volt felszerelés. Ezen úgy se­gítettek, hogy évenként kisebb összegeket bo ?e 1937, évi június hó 25-én, pénteken. 313 csátottak a műegyetem rendelkezésére ennek a laboratóriumi felszerelésnek beszerzésére. Ami­kor a háború kitört, már volt bizonyos labora­tóriumi felszerelésünk, de a háború alatt a rendelkezésre bocsátott összegek olyan cseké­lyek voltak, hogy még a fenntartásról sem le­hetett gondoskodnunk, nemhogy arról, hogy a laboratóriumi felszerelés hiányai pótoltassa­nak, A háború után pedig még rosszabbak vol­tak az állapotok, mert hiszen a háború után még kevésbbé voltunk abban a helyzetben, hogy azokra a költségekre fedezetet találhat­tunk volna, amelyek a laboratóriumi gyakor­latok végrehajtására, a laboratóriumi felsze­relések karbantartására és kiegészítésére szükségesek lettek volna. Egészen 1925/26-ig rendkívül nehéz viszonyok között dolgoztunk és csak nagynehezen sikerült a mérnöki gya­korlati kiképzést olyan mértékben fenntar­tani, mint ahogyan az a legprimitívebb igé­nyek kielégítése szempontjából kívánatos volt. li)25-ben sikerült néhai gróf Klebelsberg Kuno akkori kultuszminiszter urat rávennem arra, hogy a műegyetemet meglátogassa. Ak­kor megmutattuk neki a laboratóriumokat és ő a tapasztaltak alapján azonnal rendelkezé­! sünkre bocsátotta a megfelelő összegeket ahhoz, hogy legalább egy nagy részét azoknak a hiányoknak, amelyeket ő maga saját szemei­vel látott, kiküszöbölhessük. Ugyanakkor merült fel az a gondolat, hogy egy országos természettudományi kongresszust kell rendezni abból a célból, hogy a magyar természettudományi kutatás alapjait megves­sük. Ebből ia kongresszusból kifolyólag kelet­kezett azután az Országos Természettudományi Tanács. Ez egy állami szerv, amelynek az a feladata, hogy irányítsa és támogassa az or­szágos természettudományi kutatást. Ugyan­ekkor ezzel az Országos Természettudományi Tanáccsal kapcsolatban keletkezett a Széchenyi Tudományos Társaság, amely a társadalom, főleg a gazdasági tényezőktől nyert támogatá­sával, a befizetett évi tagdíjakból támogatjía az országos természettudományi kutató munkát. Megjegyzem itt, hogy 'maga a kutató, aki bizonyos problémák megoldásával foglalkozik, nem kap semmit a társaságtól, ö csak az anyagköltségeket, valamint a beszerzendő műszerek és eszközök költségének fedezetére kap támogatást. Ez a Széchenyi Tudományos Társaság 9 évi fennállása alatt közel 800.000 pengőt bocsátott a tudományos kutatás rendel­kezésére. Hogy ebből az aránylag csekély ösz­szegből — mert csekély ez az összeg azokhoz a 'milliókhoz képest, amit külföldön hasonló célokra fordítanak — milyen nagyszerű ered­ményeket mutatttak fel a természettudományi kutatók Magyarországon, arról nem régen ké­szült egy angol nyelven is közzétett jelentésem, amelyben kifejtettem azt is, hogy ezek az ered­mények a magyar gazdasági életre milyen be­folyást gyakorolnak. Mélyen t. Felsőház! Ne vegyék tőlem rossz­néven, hogy valamivel bővebben foglalkozom ezzel a kérdéssel, de a magyar mérnök nevelé­sének és a tudományos kutatásnak az ügye olyan fontos a magyar gazdálkodás, a nem­zet élete szempontjából, hogy talán érdemes erre még egynéhány percet fordítani. (Hait­ink! Halljuk!) Ha megnézzük a költségvetést, azt látjuk, hogy a Műegyetem szükségleteinek fedezésére a következő összegek vannak felvéve. Személyi 50*

Next

/
Thumbnails
Contents