Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-47
312 Az országgyűlés felsőházának W* ül volna ez a tevékenység 1 , amit azonban azokban az időkben nem lehetett vállalni, mert az élet követelte a jogát, az élet pedig nem gazdaságlogikai folyamat. Most kérdés, hogy egy helyes középúton találtuk-e meg a megoldást vagy nem. Lehet, hogy itt nem teljesen a középen vagyunk, de hogy ezekre a kedvezményekre a múltban szükség volt, az nem kétséges. Nem kétséges az sem, hogy ezeknek íi szükségleteknek kielégítésében a telítettségi fokot már elértük és a jövőben magának a házadónak, illetve pótlékainak további fokozatos csökkentésére kell helyeznünk a súlyt és vissza kell fejlesztenünk a tatarozási és egyéb kedvezményeket. Ez nem áll a vidékre is teljesen, ahol ezek a kedvezmények nem igen terjedtek el, ahol tehát még külön meg kell néznünk a kérdést és nem jelenti azt, hogy egyes városfejlesztési, városrendezési szempontokból fontos helyeken nem kell ezt mint ösztönzést is bekapcsolni. Teleszky ő excellenciája figyelmeztetett arra, hogy grandiózus városfejlesztési tervekkel, szemben ellenállást tanúsítsak. Ezt az ellenállást már kilátásba helyeztem a pénzügyi bizottságban. A városfejlesztésre nagy súlyt kell helyeznünk, azonban grandiózus terveket, amelyeknek nincs meg a pénzügyi megalapozottságuk, nem fogunk megengedni, (Mtalánas helyeslés.) noha nem könnyű eme délibábos szép vágyak ellen küzdeni, mert a mai nehéz időkben mindenkinek tetszik, hogy a város fejlődik és mindenki azt hiszi, hogy ez nem az ő pénzén történik. (Derültség.) Az adókérdéssel kapcsolatban kívánták a jövedelmi adó jobb kimunkálását. Ez folyamatban van és meg fog történni. Méltóztattak utalni arra, hogy nincs progresszió egyes adóknál, így a föld- és házadónál. Ezeknél tényleg nincs progresszió, de nem is lesz, mert a hozadéki adó természete kizárja azt. Csak a »tetőadónál«, a jövedelmi adónál lehet ezt megvalósítani. Szociális problémákkal ezúttal nem szándékozom foglalkozni, csak hálásan nyugtázom azt, hogy méltóztattak elismerni és előtérbe állítani, úgy mint mi is tettük, hogy a sok ilyen probléma között kettő különösen életbevágóan sürgős és fontos. Az egyik az alföldi munkanélküliség kérdése, a másik az intelligens ifjúság kérdése. (Úgy van! Ügy van!) Ezekben, azt hiszem, soha olyan komoly kezdeményezés nem történt, mint most. Azt hiszem azonban ez csak részletfizetés jellegével bir és ezen a téren még tovább kell mennünk. Nagyon sok kérdésről kellene még megemlékeznem és ezeknek egyik szektorában a különböző agrárkérdések szerepelnek. A gazdarendelet végrehajtási utasítását július folyamán kiadjuk, a földreform-földekből és vagyonváltságföldekből juttatottak szolgáltatásának mérsékléséről szóló rendelet végrehajtási utasítását ugyanebben az időben szintén kiadjuk, a gazdaadós védelem terén pedig meg fogjuk valósítani azt, amit már kilátásba vettünk. A viszonyoknak bizonyos javulása nem lehet indok arra, hogy igéretünket be ne váltsuk, hanem ellenkezőleg, indokolja azt, hogy erélyesen végrehajtsuk, mert most a siker reményével lehet végrehajtani, miután a helyzet gazdaságilag enyhült, míg talán nem lett volna ez a helyzet akkor, ha a relatíve kedvezőbb állaooi be nem következik. Bizonyos kereten túl azonban, amelyet ígértünk, nem fogunk menni, mert ezt a rendezést is csak egy észszerű keretê se 1937, évi június hó 25-én, pénteken. ben lehet végrehajtani. Ami az agrártársadalom egyéb kérdéseit illeti, adózási vonatkozásban igyekszem a jogos igényeket kielégíteni. Tudom, hogy a földadónál a károk felvételének bizonyos reformjára szükség van, ezt készséggel letárgyalom és életbeléptetek egy észszerű reformot. Egyébként láthatták, hogy in concreto mindig a legnagyobb előzékenységgel és gyorsasággal intézkedem. Ha konkrét panaszok vannak, méltóztassék hozzám fordulni, hogy azokon segíthessek. Azt hiszem, elismerik, hogy azt a nagyon népszerűtlen feladatot, amelyet a pénzügyi adminisztrációnak végeznie kell ezekben a nehéz időkben, igazán dicséretre méltóan teljesíti és nagyon kérem, hogy — úgy ahogyan megbecsülik^a csukaszürke egyenruhában, a magyar katonát, méltóztassék őt akkor is megbecsülni, ha a fináncnak zöldparolis egyenruhájában jelenik meg., (Helyeslés jobbfelőh) A magyar jövő ezen pionirjai .között — méltóztassék elhinni — nincs különbség, (József főherceg: Ez így van!) kivéve azt á körüményt, 'hogy az egyiket a nemzetnek szeretete és melegsége, a másikat pedig talán kissé kisebb intenzitású szeretet és melegség veszi körül. (Derültség.) Részben dicséretül, részben ellenben kritikaként méltóztatott említeni, illetve szememre vetni az én optimizmusomat. Először is olyan ez azi optimizmus, hogy kevesebb bevételt irányoz elő a jövő évre, mint amennyi a folyó évben tényleg befolyt, de ettől eltekintve, egy magát életerőisnek tudó nemzet, amely nagy célok felé megy előre és érzi, hogy gazdaságilag is elmozdult — mert elmozdultunk, uraim — a mélyponttól, nem dobhatja el magától termelésének egyik tényezőjét, már pedig a 'bizalom és az optimizmus a termelésnek legfontosabb szellemi faktora. Idézhetem befejezésül Eötvös József szavait: »Szükséges, hogy bizodalmunkban óvatosak legyünk, de még szükségesebb, hogy óvatosak legyünk bizalmatlanságunkban«. Ez az én optimizmusom. Kérem ia költségvetés elfogadását. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Waldbott Kelemen báró felsőházi tag úr. Nem lévén itt, következik Schimanek Emil ő méltósága. Schimanek Emil: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy az általános vita során a kultuszminisztérium költségvetésével kapcsolatban szólaljak fel a mérnöknevelés és a mérnököknek a gazdasági életben való szerepe tárgyában. Azzal kell bevezetnem, hogy röviden tájékoztassam az igen t. Felsőházat abban a tekintetben, hogy a műegyetemen a mérnöknevelés hogyan " folyik. Méltóztatik tudni, hogy ez kétirányú, elméleti és gyakorlati és úgy az elméleti, mint a gyakorlati oktatásban a század eleje óta lényeges eltérések vannak az akkor folytatott módszerek és a tanmenet tekintetében. A különbség lényegében abban áll. hogy úgy az elméleti oktatás, mint a gyakorlati oktatás terén sokkal közelebb jutottunk az élethez, mint ahogyan ez a század elején volt. A gyakorlati oktatás tekintetében tegnap Teleki Pál ő nagyméltósága azt mondotta, hogy ő a maga részéről nem helyez súlyt arra, hogy a tanítás során a gyakorlati kiképzés is megfelelő figyelemben részesüljön. En azt hiszem, hogy Teleki ő nagyméltósága itt a gyakorlati oktatásnak a lényegére nézve van bizonyos tévedésben Azok a felszólalások, amelyek a felsőházban
