Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

304 Az országgyűlés felsőházának 4-7. ülése 1937, évi június hó 25-én, pénteken. kökségvetést elfogadom-e, vagy sem. És iha ez az álláspontom — amelyet ismétlem, Teleki ô excellenciája nagyon megindokolt azzal, hogy ellenzék nélkül nehéz kormányozni — helyes, és szabad, sőt kell őszinte kritikát mondani, akkor nekem azt kell mondanom, hogy a kormányzat tevékenységét nézve, nem tudom elfogadni a költségvetést. Nagyon helyes, amit Teleszky ő exeellenciája mondott, hogy a statisztikát kell nézni és én arra nagy súlyt is helyezek, hogy a statisztikai adatok álljanak szemünk előtt bizonyos mértékben, amikor véleményt mondunk, de ennek nem szabad annyira menni, hogy döntő legyen. Éppen azért nem is hivatkozom a statisztikai adatokra egyrészt, mert amelyek előttem ismertek, ismertek az egész Ház előtt is, hiszen ezeket a statisztikai hivatal es a főváros statisztikai hivatala adja ki, másrészt pedig azt gondolom, sokkal inkább meggyőz engem a gyakorlati élet eredménye és sokkal inkább biztosít a tévedés ellen az, amit látok, aminek keresztülvitelét látom és tapasztalom, mint azok a számok, amelyeket csak egy szemszögből, egy időben, egy napon, egy irányban vesznek fel és amelyek már a legkisebb helyi változás esetén, vagy pedig a legkisebb konjunktúra behatása esetén egészen más eredményt mutatnak még akkor is, ha a számok maguk nem változnak. Éppen ezért nem indokolom állásfoglalásomat azzal, hogy a statisztika mást mutat, mint amit mi látni szeretnénk, hanem indokolom azzal, hogy a gyakorlati élet azt mutatja, hogy a kormányzati tevékenység nem olyan, mint amilyent ma látni szeretnénk. Gondolom, nem kerülök magammal ellentétbe, ha elismerem, hogy az előttünk fekvő adatok alapján a kormány külpolitikáját nemcsak, hogy nem kifogásolom, hanem helyeslem. Azért gondolom ezt, mert viszont az őszinte kritika nem állhat csak abból, hogy mindent kifogásoljon, hanem az őszinte kritikához hozzátartozik megfelelő helyen a helyeslés is. Ebben a tekintetben az a véleményem, hogy ma az előttünk ismert külföldi viszonyok következtében a kormány külpolitikája nem is lehet más, főleg azért nem, mert végre azon az állásponton van, amelyet mi már régóta szerettünk volna látni, a kisebbségek hathatósabb védelmének sürgetése álláspontján. Még arra sem hivatkozom, hogy a restauráció kérdésében vannak köztünk ellentétek külpolitikai vonatkozásban, mert őszintén megvallva, nem ismerem azokat a külpolitikai tényezőket, amelyek a kulisszák mögött vannak és amelyek talán akadályozzák a kormányt abban, hogy a restauráció kérdésében erőteljesebb lépést tegyen. Azt hiszem tehát, hogy ez sem tudna minket elválasztani, ámbár hangsúlyozom, hogy minden belső okot megtalálok és tényleg ennek a szerencsétlen országnak minden oka meg is van rá, hogy az ideiglenes állapotokat igyekezzék véglegesekké átváltoztatni és ennélfogva, bármily nagy elismeréssel és hálával vagyunk a kormányzói hatalom mai képviselője iránt, mégis a végleges állapot megteremtése a nemzet érdekében áll és ezért, ha külpolitikai okok nem akadályozzák, igenis kötelessége a kormánynak olyan intézkedést tenni, hogy a restauráció minél hamarabb keresztülvihető legyen. (Ügy van! jobbfelől.) Ça én itt belpolitikai okokból kifogásolom a kormány eljárását, ezt azért teszem, mert nem látok elég tevékenységet, elég igyekezetet arra, hogy ez a végleges rendezés előkészíttessék és azt látom, hogy a kormány ma még mindig negatívumban van, olyan negatívumban azonban, amely nem mozdul, hanem talán még rosszabb, mint volt az előző kormány kicsit erőszakosabb negativizmusa, amely az ellenhatást is kiváltotta. Ma azt látom, hogy ez a kérdés alszik, pedig az ügyek, a dolgok, a jogok és az intézmények, ha csak a törvénytár poros aktáiban vannak és nincsenek az életben, ha állandóan nem tárgyaitatnak és elő nem készíttetnek, mindig csak veszítenek hatóerejükből és mindig újabb elgondolásokra adnak okot, amelyek, mint ezer év óta tapasztaltuk a történelem során, soha jóra nem vezettek, hanem mindig a nemzet kárára voltak. Amikor tehát elismerem, hogy talán külpolitikai szempontból lehet oka a kormánynak, hogy ezzel a kérdéssel ne foglalkpzzék, vagy ne foglalkozzék olyan erővel, amint mi kívánnék, ugyanakkor nem látok belpolitikai indokot arra, hogy ez a kérdés elő ne készíttessék. Szeretném, ha a kormány ezzel a kérdéssel komolyan foglalkoznék és amilyen komolyan állást tudott foglalni a kisebbségek kérdésében és amilyen komolyan meg tudta mondani állásfoglalását Magyarország integritása kérdésében, ugyanolyan komolyan kell ebben a kérdésben is nyilatkoznia, hogy a félreértés kiküszöböltessék és az az egység, amelyet már az előző kormány hirdetett, de amely csak pártegységgé, talán még azzá sem lett, lelki egység, amelyet mindnyájan kívánunk és amelyre a mai időben különösen szükség van, fel is építtessék és elő is készíttessék. De nemcsak ezek a nagy államjogi kérdések, hanem a _ gazdaságpolitikai kérdések is olyanok, amelyek engem a kormánytól elválasztanak és amelyekben a kormány tevékenységét nem tudom helyeselni. Már az előző kormány is elmulasztotta a kedvező alkalmat a külföldi adósságok rendezésére és ez a kormány sem vette észre, hogy volt egy pillanat, amikor igenis nemcsak lehető, hanem szükséges is volt, hogy ezeknek a kölesönöknek kérdése nyugvópontra hozassék. Előttem van a kormánynak múltkori felszólalásomra adott válasza, hogy ezeket a kérdéseket csak kétoldalúan lelhet letárgyalni és elintézni, és ha mi úgy látjuk is, hogy a kellő idő itt van, nincs meg a kellő idő külföldön, a külföldi hitelezőknél. Lehet, hogy mi nem látjuk annyira tisztán az adatokat, mint a kormány, de akkor viszont a kormánynak kötelessége, hogy ezeket az adatokat tudomásunkra h.ozza, hogy a törvényhozást fölvilágosítsa, mert lehetetlen dolog, hogy sötétben járjunk és tapogatózzunk ugyanakkor, amikor azt látjuk, — az okok előttünk nemismertek, eltakartak lévén — hogy a kormány nem jár el helyesen, amikor a kérdéseket nem rendezi. De akár nem járultak hozzá a hitelezők, akár más okokból nem vitte vé^he a kormány ezeknek a külföldi kölcsönöknek rendezését, azt látom, hogy tényleg tévedésben volt, mert amint például a záloglevelek felvásárlásával Magyarország eladósodását részben meg lehetett szüntetni és ezek a záloglevelek itt olyan kezekbe kerültek, amelyek azokat az itteni adósokkal szemben most, úgylátszik, 90^-95% erejéig érvényesítik, és amint most például egy közületnek a maga külföldi