Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházának h7. ülése 1987. évi június hó 25-én, pénteken. 305 adósságát alig 50%-os megegyezéssel ki lehet egyenlíteni, éppúgy meg lehetne ezt csinálni a többi ; külföldi adósságnál isi akkor, ha a pénzintézetekben megvan az altruista gondolat, a segíteni való jóakarat és ha a kormány megtalálja a kellő időpontot. Annál is inkább itt volt és itt van erre az alkalom, mert nemcsak a font, a dollár és a frank értéke változott a nemzetközi pénzpiacon, de — amint itt ismételten nagyon helyesen megállapítást nyert — változott a pengő értéke is és ezen pénzek egymáshoz való értékének megállapítása idején az azzal kapcsolatos ügyek elintézése sokkal könnyebb most, mint akkor, amikor már a kedélyek megnyugodtak, amikor az arany már megint azt hiszi, hogy nyugodtan ülhet, már nincs veszélyben. De magának az aranynak az értékváltozása is, amikor az arany egyik országból a másikba menekül és különböző módon értékeltetik, ok arra, hogy ragadjuk -meg az időt a külföldi adósságok rendezésére, mert azok, akik a pénzüket féltik, a legtöbbször inkább hajlandók méltányos egyezség kötésére, mintsem hogy továbbra is remegjenek vagyonuk miatt. Ha a kormány ezt megtette volna, és ha a gazdaadósságok kérdését is nyugvópontra hozta volna, sokkal nagyobb szolgálatot tett volna az országnak, mint aminőt tett azzal, hogy állandóan újabb és újabb rendeleteket adott ki, amelyeket be nem tartottak, amelyeket keresztül nem vittek, amelyeket mindenki másképp magyarázott és aminek következtében még csak egyöntetű, bírói gyakorlat sem alakulhatott ki, s aminek eredményeképpen a belső gazdasági élet még ma is állandóan mozog, fluktuál. Már voltam bátor annakidején felhívni a kormány figyelmét arra, hogy maga az a tény, hogy egy-egy rendelettel egyformán rendelkeznek mindenféle gazdaadósságról és egy kaptafára húzzák az összes adósságokat, tekintet nélkül azok keletkezésének okaira — Legfeljebb csak a kataszteri 30 vagy 40%-os megterhelést hozzák fel bizonyos rendezés kisebb vagy nagyobb mértékének indokául — és az, hogy az ezzel kapcsolatos egyéb adósságok, nem gazdaadósságok kérdését nem rendezték, nagy zavart idézett elő, nagy nemzetgazdasági megkárosításnak volt az okozója. Már voltam bátor akkor sürgetni, hogy ezeknek a gazdaadósságoknak a kiadott rendeletek alapján az egyéni elbírálását rendelje ei a kormány, legalább ennek a rendeletnek szerezzen érvényt és azoknak a folytatólag kiadott rendeleteknek, amelyeket annyira nem respektál maga a bíróság sem, — ímert hiszen egyik rendelet a másik után jön ki — hogy végeredményben a kaleidoszkópszerüen gyorsan változó viszonyok között szinte leheted len megállapítani, hogy voltaképpen az első elgondolásból ma már mennyi van meg és mit kíván a kormány továbbra is védelemben részesíteni. Ne méltóztassék személyes megjegyzésnek venni, ha azt is nehezményezem, hogy a legújabb rendelet szerint már a felmerült ügyvédi költségek behajtását sem lehet eszközölni, holott nyilvánvaló, hogy az éppúgy munkadíj, mint más foglalkozási ágak munkadíja és ha folyton ügyvédnyomorról, ügyvédmegsegítésről hallunk sirámokat és belátjuk azt, hogy nem tudunk segíteni, akkor ennek nem az a következménye, hogy még azt is megtiltsuk, hogy a nap-nap után kiérdemelt munkadíj kézhez vehető legyen, hanem akkor legalább fenn kellett volna tartani azt az eredeti helyes elgondolást, hogy azok a költségek, azok az adósságok, amelyek annakidején már fennállottak, jó, essenek moratórium alá, de amelyek azután keletkeztek, moratórium alá vonhatók ne legyenek. Ez csak egy példa arra és pedig nem személyes példa akart lenni, hogy nincs meg az a tervszerűség amelyik mellett a mának a dolgait a kormány el tudná intézni. Egy másik példa, amelyik, gondolom, szintén tárgyilagos, és az egész nemzetet érintő, a földbirtokreform kérdése. Nem mondom azt, hogy a földbirtokrendezési bírósággal meg voltunk elégedve, ámbár annyira közelről láttam a munkáját, hogy merem azt a kritikát mondani, hogy amit az adott nehéz viszonyok között adni lehetett, amit akkor keresztülvinni lehetett, igyekezett keresztülvinni. Ez mutatja azt, hogy, ha voltak tévedések, azok nem szubjektív tévedések voltak, hanem annak az egész politikai atmoszférának a kihatásai, amelyeknek nyomát még ma is érezzük abban, hogy a kormány ezt a kérdést még ma sem tudta nyugvópontra juttatni, nem tudta pedig •azért, mert régi földbirtokrendezést sem fejezte be és máris újhoz kezdett hozzá, hozzákezdett más formában, a telepítés formájában, a nélkül azonban, hogy ennek gazdasági előfeltételei meglettek volna. Nem lehet föld birtokpolitikát lefolytatni, nem lehet földbirtokrendezést keresztülvinni és nem helyes az egyik földbirtokrendezést még be sem fejezni, már kezdeni a másikat, ha annak pénzügyi előfeltételei nincsenek meg és nem lehet a második földbirtokreformot elkezdeni, amíg aa elsőnek a pénzügyi eredményei sincsenek rendezve és az első földbirtokreform során kiosztott földek vételára így vagy úgy, nincs fedezve. (Ügy van!) Hogyan kívánhatunk bizalmat a mi pénzügyi politikánk iránt, hogyan kívánható nemcsak a gazdatársadalom, de aï egész ország részéről bizalom aziránt a pénzügyi politika iránt, amely nem képes több mint egy évtizeden keresztül elintézni, nyugvópontra hozni azt a kérdést, amelyiknek rendezését már akkor el kellett volna kezdeni, amelyiknek a rendezésére már akkor külföldi kölcsön vétetett fel, aminek rendezését maiismételten tárgyaltuk, aminek rendezését ismételten beígérték, ha ezt sem tudják befejezni, ugyanakkor azonban elkezdenek egy másik földbirtokreformot más címen, talán más beosztással, talán más rendszerrel, de végeredményben ugyanazt csinálják, amire szintén nincsen fedezet és nem történik gondoskodás aziránt, hogy azok a tőkék, amelyek az országban vannak, amelyek az országban elhelyezést keresnek, erre a célra is megfelelően rendelkezésre álljanak. Meg vagyok győződve, mélyen t. Felsőház, hogy nem volna szükség a gazdavédelemre, nem volna szükség új telepítő-törvényre és nem volna szükség új hivatalos eljárásra akkor, ha a kormány rendezné nz előző földbirtokreform pénzügyi eredményét és igyekeznék hatással lenni a tőkére, hogy az ebben az irányban is keressen elhelyezést, és igyekeznek esetleg kormányhatalommal is irányítani azt, hogy ne a spekulációban élje ki magát a tőke, hanem élje ki magát abban az elhelyezésben, amelyet veszélyes időben mindig megkeres, amint igyekszik már most is megkeresni azáltal, hogy most már 49*