Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-46

Az országgyűlés felsőházának Â6. ülése egyes államoknak, a velünk szomszédos államoknak is, a kisebbségekkel szemben való bánásmódját. Az angol külügyminiszter úr erre azt a választ adta, hogy igen, a Népszövetségen keresztül, ennek szervei útján. A Népszövetségnél viszor.t a helyzet az, hogy azt mondják, hogy nincs olyan komoly kisebbségi kérdés, mint ahogyan sokan állítják, mert nincsenek petíciók, a kisebbségek nem fordulnak az előírt úton a Népszövetséghez, tehát valószínűleg nincsenek is sérelmek. Mi tudjuk, hogy enuek nem ez az oka, hanem oka egyrészt az, hogy az eljárás rendkívül nehéz, másrészt az, hogy mindeddig a legtöbb esetben, különösen a gyengék esetében, — nem szólok a német kisebbségekről, mert például a csehországi német kisebbségek utolsó petíciójának ügyében volt siker — a gyenge kisebbségek részéről benyújtott petíciók soha sikerre nem vezettek. Az eljárás különben is olyan rehézkes, hogy a Genftől távol élő és különösen falvakon, a világ elzárt részein élő kisebbségek részére alig járható út és végül legfőképpen a félelem tartja őket vissza, mert még ha egy ügyet kedvezően intézne is el a Népszövetség, nincs utána senki, aki ellenőrizné azt, hogy mi történik azután azzal a kisebbséggel. Nekünk tehát fel kell világosítanunk a Népszövetséget is, a világ közvéleményét is, a nagyhatalmak kormányait is arról, hogy ezek az eljárási módok rem alkalmasak és hogy a 'kisebbségi kérdést nem olyan módon kell kezelniök, hogy a nagyhatalmak várják az iniciatívát a kisebbségektől, hanem igenis nekik, mint a Népszövetség legfőbb tagjainak és a békeszerződések garantálóinak pozitív cselekedettel kell ebbe beleavatkozr iok, illetőleg ezekkel a problémákkal pozitíve kell saját iniciatívájukból foglalkezniok. Hiszem és remélem, hogy a külügyminiszter úr tovább fogja folytatni ebben az irányban azokat az iniciatívákat, azokat a munkákat, amelyeket megindított, A magyar probléma, a Duna-medence rendezésérek a problémája, amelyet lehet magyar szempontból nézni, lehet általános szempontból nézni; de az is, aki általános szempontból nézi, kell, hogy minden szemszögből lássa azt, a mi szemszögünkből és a velürk szembenállók szemszögéből is, mert csak akkor fog tisztán látni. A kérdés itt az, hogy menynyire kész a külföld arra, hogy ezeket a problémákat teljesen objektív szemszögből nézze. A kérdés az, hogy mennyire maradt meg a háborús gondolkozás a békék keresztülvitelének, alkalmazásának, statusquó-ja fenntartásának gondolata. Ebben, sajnos, azt látom, hogy az a gondolkozás, amely a békét létrehozta, még sok tekintetben tovább él. Nemcsak az mutatja ezt, hogy Francioarszág a státusquót fenn kívánja tartani, de az is, hogy az utóbbi időkben külföldön járván, azt tapasztaltam, hogy most azt kívánják tőlünk, hogy Csehszlovákiával közelebbi baráti kapcsolatba lépjünk. Nyilvánvaló, hogy ez a magyar kisebbségekkel való bánásmód teljes megváltoztatása nélkül még el sem gondolható. Látom, hogy ügyes propaganda folyik külföldön aziránt, hogy ebbe a vonalba beszorítsanak és nagyon kérem a külügyminiszter urat, legyen résen ezen a téren, mert itt komoly felvilágosításokra van szükség és arra, hogy a nagyhatalmaknak tisztább képük FELSŐHÁZI NAPLÓ. II. 1937. évi június hó 24-én, csütörtökön. 293 legyen ia középdunai Dunamedence állapotairól. ': Igaz, hogy ezek az állapotok nem könynyüek, a Dunamedenoe kérdése általánosságban nehéz probléma és alig lehet megoldást elgondolni vagy találni. Mert mi történt itt? Ezelőtt öt vagy Jiat esztendővel külföldi előadásokban azt a. megállapítást tettem, hogy egy alkudozási területet teremtettek itt, amelyen a nagyhatalmak a kisországokat, mint sakkfigurákat fogják használni, a kisországok pedig a nagyhatalmak felé különbözőképpen fognak orientálódni, pillanatnyilag vagy évről-évre változó érdekeik szerint. Ha ma megnézzük a Középdunamedencét és annak egyes államait, azt látjuk, hogy minden egyesnek megvan a, maga nagy barátja és egy másik nagy barátja, mint biztosíték. De hogy ezek az egyes vonatkozások, amelyeket nem akarok itt most részletezni, nem fognak-e három vagy Öt esztendő múlva egészen másképpen alakulni, afelől nem vagyok biztos, sőt inkább azt hiszem, a kép három vagy öt esztendő múlva nem lesz tökéletesen azonos. Itt van a Középdunamedence veszedelme és az, hogy a Középdunamedence területét balkanizáltáik. A Balkán sem volt más, mint egy olyan terület, amelyen a nagyhatalmak sakkozhattak és ez a terület sem más ma, amelynek közepén most élünk. Ez a veszedelem, amely bennünket fenyeget, amelynek megoldása nem könnyű. A megoldást keresik zöld asztalnál, keresik apró kompromisszumok vagy gazdasági érdekek alapján, mesterségesen fontosabbnak feltüntetett érdekek alapján való összehozásával egyes államcsoportoknak. Itt az a veszedelem fenyeget, hogy nem fognak megoldást találni arra, hogy a Középdunamedence államait valamilyen közelebbi egységbe hozzák és ebben taz esetben, minthogy belső hatalom nincsen, amely ezt az egészet vezethesse és irányíthassa, külső 'hatalmak nagyobb befolyást nyerhetnek erre a területre. Oroszországban most érdekes események játszódnak le. De, hogy hová fognak azok vezetni, nem fognak-e egy olyan átalakuláshoz vezetni, mint amilyet számos más forradalomnál láttunk a világtörténelemben, amely^ azután nemzeti és imperialisztikus megoldásra vezet, a felől nem vagyok egészen biztos és olyanoktól, akik Keletnek és Oroszországnak állapotait ismerik, jobban, mint én, szintén hallottam ugyanezt a véleményt. Itt egy nagy kérdőjellel állunk szemben, amely ennek a Közép-Dunamedencének nagy kérdőjele, esetleg nagy veszedelme. 1 A másik oldalon ott áll Németország. A tizenkilencedik század a nacionalizmusnak és a gazdasági versengésnek örökségét hagyta a huszadik századra. Németország mindkét szempontból törekvéseiben Európa délkelete felé irányítja tekintetét. A többi nagyhatalmak koloniális elzárkózása folytán gazdaságilag, az összes Németországtól délkeletre fekvő államok német kisebbségei folytán nemzetileg. Végül azért is, mert amint az előbb kifejtettem, ez a leggyengébb ellenállás iránya. Tudom, hogy Németországgal régi és kipróbált baráti kapcsolatok fűznek össze, tudom azt is, hogy a jelen időben is Németországgal baráti viszonyban vagyunk és a magyar kormányt a német kormány biztosította arról, hogy Németország velünk szemben barátilag viselkedik és érez. Mindazonáltal Magyarország régi hagyomá47