Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-46

292 Az országgyűlés felsőházának 46. ülése 1937. évi június hó 24-én, csütörtökön. akik ezt csinálták, micsoda horribilis uzsora folyhatott azokban az esetekben, amikor valaki ilyen szörnyű feltételek mellett is megtalálhatta számítását. Nagyon kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, legyen kegyes ezt a paragrafust revizió tárgyává tenni, mert ez nem a tőzsde érdeke, ez nem iá a gabonakereskedelem érdeke, nem is a .bankok érdeke, mert ez nem olyan nagy és nem olyan fényes üzlet, hanem legelsősorban a gazdák érdeke (Ügy van!) és a kereskedelem jó hírének érdeke — nehogy alkalmat adjunk uzsorásoknak és minden ihájjal megkent financièr-eknek, hogy a található lyukakon valahogy keresztülbújva azokat az üzleteket csinálják, amelyekre ez a törvény őket kényszeríti. Ami most már magát az állami költségvetést illeti, annak ellenére, hogy a gazdasági életben uralkodó sokféle lekötöttség, ami sajnos, nem csökken, hanem inkább most is szaporodik, nem felel meg sem politikai, sem közgazdasági nézeteimnek, el kell ismernem, hogy a mai külföldi és belföldi viszonylatban egyaránt nagyon nehéz és bonyolult helyzetben Magyarország kormánya a tőle telhetőt megteszi és óriási, becsületes, komoly, hazafias munkát végez. A budget-et a kormány a legjobb meggyőződése szerint állította össze, az magán hordja a szoliditás és a komolyság bélyegét és így én ahelyett, hogy olcsó kritikát próbálnék gyakorolni, anélkül, hogy meg volnék arról győződve, hogy magam jobban tudnám a költségvetést összeállítani, csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy a költségvetést elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik gróf Teleki Pál ő nagyméltósága. Gr. Teleki Pál: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen t. Felsőház! A költségvetést elfogadom. Elfogadom annál a bizalomnál fogva, amellyel a kormány iránt vagyok, elfogadom elsősorban annál a bizalomnál fogva, amellyel a kormányelnök úr iránt vagyok és elfogadom a kormányelnök úr vonalvezetésének elismerésével. Ez nem annyit jelent, mintha nem volna egyik vagy másik momentummal szemben kritikai szavam is, de mindenki, aki maga is kormányzott, mindenki, aki egy kormány munkájának nehézségeit ismeri, tudja azt, hogy mindent relatív mértékkel kell mérnünk és ezeket a nehézségeket mérlegelnünk kell és számba kell vennünk. Eszembe jut egy eset és ne méltóztassék haragudni, de talán ebben a késői órában a lelkek felemelésére egy tréfa is megengedhető. Nem fogom elfelejteni, amikor Mezopotámiában járva annak egyik városában mindegyik fél, az angol, az arab és a török is ugyanazt a férfiút ajánlotta listáján, mint legkiválóbb férfiút abban a városban és én őt megkérdeztem, hogy melyik kormányt akarja, az irakit.vagy a törököt, ö azt mondotta nekem, — mert nem ismert és nem akart egyenesen felelni — hogy: Uram, minden kormány a világon jó, de nincs egy se, amelyről ezt száz százalékosan el lehetne mondani. (Derültség.) Már most miből áll egy kormány? Nemcsak a miniszterekből, haoiem az egész apparátusból, amelyet vezetniök kell és ha ebből a szempontból, ezen a szemüvegen át és azoknak a nehézségeknek szemüvegén át nézzük a kérdést, amellyel egy kormány szemben áll, akkor azt hiszem, hogy a mai kormányunkról igazán elmondhatjuk azt, — és ezt nemcsak a kormánypárti, hanem az ellenzéki szónokok egész sora is hangoztatta a parlament mindkét Házában — hogy megnyugvással látjuk eddigi munkáját és megnyugvással nézhetünk további munkája elé. őszintén szólva nem irigy lém ebből a szempontból a miniszterelnök urat, mert én is kormányoztam ellenzék nélkül és tudom, hogy az nehezebb, mint egy erős ellenzékkel szemben kormányozni. Mi igen nehéz helyzetben vagyunk és igen nejhez a kormánynak az ország hajóját kormányoznia. r De én azért vagyok bizalommal a kormány iránt, mert nem a programmokat nézem, nem is adott a kormány hangzatos programmokat, hanem a férfiakat nézem. Egy hosszú és igen változatos életpályán át megszoktam és megtanultam, hogy a lényeg az emberben van és ha az ember olyan, akiben bízom, akkor nem sokat nézem a programmot, mert akkor meg vagyok győződve, nogy amivel szembe fog találkozni, szembe is fog nézni és remélhetőleg eltalálja a leghelyesebb utat, legalább is erre törekszik. Azonkívül talán mai helyzetünkben nagyon nehéz is programmokat adni akár kifelé, akár befelé. Olyan helyzetben vagyunk, ahol közelről és távolról a legkülönbözőbb veszélyek fenyegetnek. Európa sorsa nincs kezünkben, talán még nagyon kis részben sem, de Európa sorsa a legsúlyosabban érinthet bennünket, akik földrajzilag majdnem középpontjában, mindenesetre vészzónájának — hogy így mondjam — középpontjában vagyunk. De nekünk, magyar cserkészeknek van egy mondásunk,^ egy jelszavunk: légy résen! Ez a »légy résen« annyit jelent, hogy lelkileg légy mindig teljes, egész ember, "hogy akármivel találkozol, jó és becsületes lélekkel nézhess vele szemben. En ebben az értelemben látom % mai kormányban azt, hogy résen van kifelé és befelé. Azt a politikát, amelyet nekünk itt követnünk kell, talán könnyebb kifelé követni, mint befelé. Ertem ez alatt a várakozásnak, a védelemnek politikáját, ahol nem rajtunk múlik a dolgok irányítása és változtatása Európában. Ezt a politikát, 'habár nem könnyű, de talán könnyebb kifelé követni, mint befelé. Méltóztassanak megengedni, hogy először a külpolitikai kérdésekhez szóljak hozzá. Mi a békét hangoztatjuk, békés törekvéseket hangoztatunk és még legjogosabb kívánságainkat is, azokat is, amelyek a könnyelműen és jó értesülés nélkül, mindenféle komoly tanulmányozás nélkül létrejött békék revízióját célozzák, csak békés eszközökkel kívánjuk szolgálni és megvalósítani. Ezzel kapcsolatosan egy kérdés áll elsősorban előtérben, amelyről örömmel látom, hogy a külügyminiszter úr most erősen e felé tereli külpolitikai munkásságunkat és ez a kisebbségek kérdése. Sajnos, talán a sorrend, amelyet követtünk az integritásról a revízióra, a revízióról a kisebbségek kérdésére, nehezebbé teszi a belső frontnak, a lelkek belső irányításának politikáját, mint a külpolitikát, de mindenesetre helyes, bogy ebbe a kérdésbe, amelybe már régebben erősebben és komolyabban bele kellett volna feküdnünk, most belefeküdtünk. Az angol külgyminiszter urat nemrég megkérdezték a parlamentben arra nézve, hogy a kisebbségi bánásmóddal szemben Angliának mi az álláspontja és figyelemmel kíséri-e Anglia