Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-46

Az országgyűlés felsőházának 4-6* ülésé keresztül. Ez nyugtalanságot és bizonytalanságot hoz a magyar középiskolába- Nem lehet tankönyveket iratni, mert ezeket nem lehet máról holnapra, mint egy vezércikket megszerkeszteni és ami a legnagyobb baj, nem lehet tanárokat választani 30—35 esztendőre, mert nem tudjuk, hogy a jövő évben az iskolának miféle szükségletei lesznek és hogyan fogjuk tudni ezeket a szükségleteket ellátni. A nőnevelés kérdését illetőleg az az érzésem, hogy ez meglehetős válság előtt áll. Magyarország legjobb nőnevelő intézménye egy szakiskola, a tanítónőképző volt. Ez nagyon kiváló iskolatípus volt. Fájdalom, most elnéptelenedik azért, mert a tanítónők nem tudnak elhelyezkedni. Túlprodukció állott be és mivel a tanítónőképző már nem tisztán nevelő intézmény, hanem oklevelet és képesítést adó intézmény, elkezdődött az apály. Szükséges tehát a nőnevelés kérdésével foglalkozni és azt rendezni, továbbképző tanfolyamok intézményesítése formájában. Arra, hogy iskoláink színvonalát a régiekkel összehasonlítva védelmembe vegyem, nem térek ki azért, mert errevonatkozólag már elég megjegyzés hangzott el. Végezetül, mélyen t. Felsőház, azzal zárom szavaimat, hogy az öregek és az ifjúság közötti harcra néhány megjegyzést teszek. Hangsúlyozom azt, hogy nézetem szerint ez a harc azért élesedett úgy ki, mert az idősebb nemzedék nem hordoz elég felelősséget az ifjúság iránt, ellenségesen tekint reá, nem elég megbocsátó s nem elég nagylelkű irányában. Elismerem azt, hogy az ifjúság neveletlen és ütánkodik, azonban az is bizonyos, hogy az idősebb generációnak, az apáknak kell több türelemmel lenniök, több bizalommal újra, meg újra hozzákezdeniük, hozzálátniok a nevelés munkájához, mert a magyar ifjúság minden szeretetre és minden támogatásra érdemes. Hogy csak egy példát hozzak fel, szerte az országban járnak falukutatók- Az általuk látott és hallott dolgokról könyveket írnak és patrónusokat keresnek, — és kapnak patrónusokat — hogy ezeket a könyveket kiadják. Mennyivel helyesebb megoldása volna a dolognak, ha akár az egyetemeken, akár a főiskolákon, akár pedig külön erre a célra létesített intézetekben pedagógiai szempontból a nemzeti lelkiismeret ellenőrzése és tudomány világítása alatt folyna ugyan ez a falukutatás. Az az egyetemi professzor, aki az első szaktudósa az országnak ebben a tekintetben, legyen ott azokkal a fiatalemberekkel, akik ott keresik az adatokat és nyomozzák azt, hogy miképpen lehet a dolgon segíteni. Ha ilyen szemináriumi munka indulna meg, ha ennek lenne irodalmi lecsapódása és folyóirata, akkor az efféle magánvállalkozások csak akkor számíthatnának érdeklődésre, ha igazak volnának. Ha pedig igazat mondanak, akkor akármilyen kellemetlen is az az igazság, meg kell hallgatni és segíteni kell, (Ügy van! Ügy van!) ha pedig nem mondanak igazat, semmiféle hatalmi intézkedés nem olyan hathatós segítség, mint az igazság szembeállítása és a tévedések megcáfolása. Tudnék külföldi példákra hivatkozni, ahol ragyogó eredményeket érnek «1 professzoraik vezetése alatt a falukutatók, de nem teszem, mert így is túlságosan igény bevettem türelmüket. Megköszönöm a t. Felsőháznak szíves figyelmét és a költségvetést elfogadom. (Elénk helyesléssé éljenzés és taps. — Szónokot sokan üdvözlik.) 1937. évi június hó H-én, csütörtökön, 289 Elnök: Szólásra következik: Fleissig Sándor ő nagyméltósága. Fleissig Sándor: Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen t. Felsőház! Bocsánatot kérek, hogy mielőtt voltaképpeni tárgyamra áttérnék, egy személyes megjegyzést mondok el. TTgy látszik, én vagyok az osiztálysorsjegy, amelynél minden második nyer és én vagyok az első. (Derülség ) Erre mutat az is, hogy amikor először szólalok fel a felsőházban, akkor Ravasz László ő nagyméltósága magasszárnyalású és igazán magasröptű és nagy problémákat felölelő beszéde után kerülök sorra, annál is inkább, mert sokkal kisebb és jelentéktelenebbnek látszó ügyekkel kell, hogy molesztáljam a t. Felsőházat, és kérjem néhány percre szíves türelmüket a magam részére, mert végeredményben ezek az ügyek is fontosak. Beszélnem kell a tőzsdei határidőüzletről és az úgynevezett zöldhitelek kérdéséről. Két olyan kérdés, amely a magyar gazdasági élet egyetemének nagy érdekeit érinti. Mielőtt azonban a két kérdés lényegére rátérnék, azt hiszem, abból az alkalomból, hogy először van szerencsém a felsőházban felszólalhatni, kötelességem azt a sok ködöt eloszlatni, amely a tőzsde neve és a tőzsde fogalma körül a ma divatos meggyanusítások, helytelen statisztikák közlése által és hasonló módon terjesztetik, amely köd elvesizi azoknak a tisztánlátását, akiknek nincs közvetlenül kapcsolatuk az illető intézménnyel. En tehát csak pár szóval akarom felemlíteni, hogy a budapesti Aru- és Értéktőzsde egy 1864-ben alkotott törvény alapján működik, nem törekszik semmiféle nyerészkedésre, nem is törekedhetik, hanem kizárólag és eervedül a közérdeket szolgálja, miután az 1864. évi törvény kizárólag ebből az okból és erre a célra alkotta meg a tőzsde intézményét. . . •• ] (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el-) A tőzsde intézménye két résziből áll. Az egyik, amely az értékpapírüzletekkel foglalkozik, a másik, amely a terményüzletekkel foglalkozik. Alapjában véve a feladatuk meglehetősen ugyanaz. Az^ értéktőzsdének feladata az, hogy a magyar értékpapiroknak, a magyar részvényeknek, melyek a legnagyobb alapításoknak lehetőségeit hordják magukban, megadja a mozogíhatási szabadságot, megadja az úgynevezett mobilitást, megadja azt, hogy ha valaki egy iparvállalatba fekteti pénzét, ne legyen kénytelen évekig, vagy évtizedekig várni, amíg akad valaki, aki az tőle megváltja, hanem a részvénynek megadván a maga rendes piacát, mobil^ befektetéssé teszi az alapításokban való részvételt és ezáltal népszerűbbé és nagyobb körökre szétoszlóvá. Ezeknek az értékpapíroknak árfolyamat nap-nap után hivatalosan meg is állapítja. Ez rendkívül fontos feladat, mert hiszen a bíróságok néha évek, néha évtizedek multán ezeknek az árfolyamoknak alapján állapítják meg, hogy valamely értékpapírnak abban az időben mi volt a pontos értéke és nagyon sok embernek vagyona és becsülete függ attól, vájjon helyesen vannak-e megállapítva ezek az, árfolyamok, mert különben azután később peres esetekben bizony nagyon könnyen ráhúzhatják a vizeslepedőt. A gabonatőzsdének körülbelül hasonló a feladata: az, hogy a magyar termények legna-