Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-46

286 Az -országgyűlés felsőházának 46. ülé Nagykőrösön, és. Kunszentimikl ós on, ahol vagy áz iskola, vagyaz egyházközség majdnem égyimilliónyi aranykoronát jegyzett hadiköl­esönben, mert éppen akko r yolt ott, hogy év­tizedek óta táplált monumentális tervét meg­valósítsa. Ezeknek az intézményeknek külön­leges elbírálás alá vonása mindenesetre külö­nösképpen j ogosul t. '.. Ha szociálpolitikai szempontból helyesneik kell lennie a nemzet egész politikájának, az is természetes dolog, — és. ebben a tekintetben Balogh Jenő ő exeellenciája fejtegetéseihez csatlakozom — hogy olyan pilitíkát kell egy nemzetnek folytatnia, amely a legáltalánosabb keretek között, a legtöbb embernek legmeg-­bízhiatóbb és legelfogadhatóbb jólétet szerez. Itt éppen ezekben a napokban nagyon ma­gasrendű vita^ indult meg a nagybirtok jelen­tőségéről és értékéről. Azt hiszem, hogy egé­szen klasszikusnak nevezhetjük Károlyi Gyula ő excelleneiájának nagyon bölcs és.,minden kritikát tündöklően kiálló meghatározását, hogy sem nem a nagybirtok fenntartása, sem nem a kisbirtok fenntartása az igazi cél, ha­nem a nemzet létérdekének a szolgálata a cél. És ha a nemzet érdekét, a nemzet gazdasági, erkölcsi és szellemi fejlődését nagybirtokkal jobban tudom szolgálni, mint annak a nagy­birtoknak a felosztásával, akkor vétkes az, az ember, aki ezt a nagybirtokot felosztja; ha pedig a kisbirtok útján tudom jobban szoL gálni, akkor vétek volna a nagybirtoknak à védelme. Szóval ezt én úgy értem, hogy a nagybirtok és a kisbirtok kérdése különös­képpen és kizárólagosan gazdasági kérdés. Elég baj az, hogy jobbról is és balról is poli­tikai kérdést igyekeznek belőle csinálni. (Ügy van! Ügy van!) Vessük fel azonban, mélyen t. Felsőház, magunknak azt a kérdést, hogy vájjon lehet­séges-e a történelem mai grádusán a nagybir­tok kérdését tisztán gazdasági kérdésnek mi­nősíteni és . azt gondolni, hogy minden politi­kai kérdéstől mentesíteni lehet? Én azt hiszem, hogy nem lehet. Fájlalom, hogy nem lehet; az volna min­den vágyam, hogy lehessen, de meg kell valla­ohm azt, hogy történelmi okok miatt nem le­het, azért, mert a nagybirtok egy megelőző társadalmi és gazdasági rendben olyan politi­kai szerkezettel volt szimbiózisban, elválaszt­hatatlan kapcsolatban, amelynek szükségkép­pen fel kellett oldódnia és meg kellett másul­nia; a feudalizmusnak át kellett alakulnia de­mokráciává. Es bármennyi ragyogó példát le­hetné felsorakoztatni arra, hogy éppen a sokat támadott nagybirtokból és nagybirtokos osz­tályból alakultak a magyar demokratikus át­alakulásnak tündöklő vezérszellemei, — hogy csak Széchenyi Istvánt említsem meg —r mégis kétségtelen dolog az, hogy ez a mai korszak a nagy birtokra átmenetileg nem kedvező. Azt hiszéin, hogy ha végigtekintünk azokon a réte­geken, amelyekből a magyar társadalom áU, azt a megállapítást tehetjük, hogy a nagybir­tokos^ történelmi osztály, mondjuk, arisztokrá- . cia, ezer esztendőn keresztül kibeszélhetetlen szolgálatot tett a magyarságnak, ő volt, tulaj­dohképpen â magyar nemzet. Kétségtelen do­log azonban az, hogy éppen ebben á mi mos­tani korunkban ez az osztály nem növekedő, nem gyarapodó osztály, Nagy emlékek letéte­ményese és hordozója, de nem lehet elképzelni azt, hogy fejlődésével, kiterjedésével politikai befolyása és súlya még hagy növekedést mu* se 1937:. évi június hó 24-én, csütörtökön. tasson. A magyar köznemesség, amely a nem­zet gerincét alkotta, a 67-es kiegyezés után ki­bontakozó magyar államiságban két ok miatt lassanként tisztviselő középosztállyá alakult át. (Egy hang a középen: Már előbb!) Azért mondom, hogy 1867 óta, mert az előtt nobile of' fiçiumképpen a municipiumokban hordozta a tisztséget, de ez nem volt reá nézve exiszten­cia. Az alispánság és a szolgaibíróság tisztes mellékfoglalkozás volt, de nem volt exiszten­cia. 1867 után történt a magyar államiság ki­bontakozása, történt egy nagy tisztviselői osz­tály berendezkedése. Nagyon sok tisztviselőre volt szükség, mert Magyarországon a lakosság 50 és egynéhány százaléka volt csak magyar, a többi nemzetiség volt, a nemzetiségek közül igen soknak ném volt intelligenciája, és a ma­gyar intelligenciának kellett az igazgatás min­den ágára tisztviselőket adnia. Óriási szükség­let volt tisztviselőkben. Ezeket a közbirtpkos­osztály szolgáltatta, mint amely függetlensé­génél, műveltségénél és gyakorlatánál fogva erre a leginkább alkalmassá vált. (Ügy van! Ügy van!) E közben éppen ennél a tisztviselői elhe­lyezkedésénél fogva kevesebb gondot fordítha­tott az ősi föld megtartására, annak az ősi földnek a megtartására, amelyet az ősiség gátló következményeképpen ezer évig meg tu­dott tartani, amíg vérét ontotta és verekedett, de a modern állam szabad birtok forgalmában, indusztrializálódásában, pénzgazdaságában * a beszüremkedő, máról-holnapra támadó — hogy Teleszky János ő excellenciája terminológiáját használjam — újgazdagok társaságában nem tudta a földet megtartani, csak a hivatallal maradt tisztviselői osztály pedig nem törté­nelmi osztály. Ez az osztály lassanként elpro­letarizálód'ott. Mindazt aláírom, amit báró Perényi Zsig­mond ő excellenciája a magyar tisztviselőkről mondott. Egy hősi sereg ez. Mátyás ki­rály fekete seregével szemben a XX. század hősi szürke hadserege a magyar tisztviselői kar. Ne feledkezzünk meg azonban két do­logról akkor, amikor azt keressük, hogy mi a nemzet struktúrájában az az alapvető és teherálló tényező, amelyen egy egészséges po­litikai akció felépülhet. Az egyik az, hogy éppen a mai kor szellemében, az etatizmus szellemében a tisztviselő nem független em­ber, a másik pedig az, hogy ezt a kiváló és nagyértékű tisztviselői osztályt sem egészé- : ben, sem egyéneiben nem érintve, felvethet­jük a kérdést, vájjon Magyarországnak nincs-e töhb tisztviselője, mint amennyit ter-;, mészetes gazdasági erőink elbírnak? (Ügy van! Ügy van!) Nem tudok erre a kérdésre a.,, magam fejétől feleletet adni, én csak kérde­zem, de hiszem azt, hogy vannak emberek, akik tudnának erre feleletet adni, mert más államok életéből, azután a gazdasági erők ter-.. niészetéből meg lehet állapítani azt,. hogy kö­rülbelül mennyi és mekkora anyagi erő képes_ elhordozni mennyi és mekkora anyagi te-, herrel járó tisztviselői \kart . Ha egy ilyen számításból kiderülne például az, hogy Ma­i Tfárországnak kétszer vagy háromszor több tisztviselője van aránylag, mint amennyi van jáz Amerikai Egyesült Államoknak, vagy egy más viruló, életerős, gazdaságilag a teherpró­hat kiálló, államnak, akkor arra a .következ­tetésre kell. jutnunk, hogy. miként lehet a.

Next

/
Thumbnails
Contents