Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-46

284 Az országgyűlés felsőházának 4-6. ülése 1937. évi június hó 2i-én, csütörtökön. ez a csodálatos, hogy végletek és megrázkódtatások nélkül természetesen és egyszerűen, úgy, ahogy a virág, fakad és a lomb hull, ahogy a nemzedékek váltják egymást, tud keresztülmenni mérhetetlen horderejű változásokon. A legutóbbi évek története igen gazdag példatárral szolgált errevonatkozóLag. Mélyen t. Felsőház! Nem volt ennek a vitának olyan szónoka, aki ne hangsúlyozta volna, ha pedig nem hangsúlyozta, akikor el ne fogadta volna azt a tételt» hogy a mai magyar politika, a kormányzat politikája keresztény és nemzeti alapon áll. Éppen azért, ha egy politika keresztény és nemzeti alapon áll, mindenekfelett szükséges, hogy a nemzet mivoltára vonatkozólag konszenzus legyen a nemzet sorsát intéző ikörökben. A nemzet fogalmát pedig nem lehet másképpen, mint világnézeti alapon meghatározni és megoldani, mert a nemzet fogalma olyan dolgokat foglal magában, — életet és halált, mulandót és örökkévalót, testet éa lelket, a javak rangosztályát — amelyek másképpen, mint világnézeti alapon nem foglalhatók egységbe/ Hiszen a legtöbb politikai ellentétnek az szokott lenni az oka, hogy a szavak mögött más a fogalmak jelentése és ha talán a fogalmak fednék is egymást, a fogalmakban egységre jutott erők, dinamisok szemben állanak és szétfele húznak, úgyhogy már a legelső következtetés levonásánál eltérnek egymástól az emberek. A nemzet fogalma legtisztábban egy képpel fejezhető ki, ha tudniillik a nemzetet egy óriási élőlénynek tartjuk és tekintjük. Tudom, hogy ez kép, de mint kép: magyaráz. Van benne testi, van benne történelmi, van benne lelki alkotórész. Ilyen a föld, ilyen a nép, ilyen az államiság, ilyen a mindenkori műveltség, mindenekfelett pedig ilyen annak a nemzetnek a a lelke. Ezek együtt alkotják a nemzetet. Ha ezek közül akármelyiket összezavarjuk vagy elkeverjük, igen helytelen következtetésre jutunk. Milyen helytelen következtetésre jutna például az a nemzet, — tegyük fel, egy nagy európai nemzet — amelynek igen nagyszámú hozzátartozója él a nemzet politikai testén kívül, milyen helytelen (következtetésre jutna, ha úgy határozná meg a nemzethez való hozzátartozását, hogy mindenki, aki nyelvét beszéli, fajával egy az ő politikai testéhez tartozik hozzá, még akkor is, ha a politikai, birodalmi egység határán kívül, más nemzetek testébe beleágyazva él. Ezzel minden nemzet életébe ok nélkül az irredentaság gondolatát, zavarát éá nyugtalanságát helyeznék el. Ha például egy német politikus azt mondaná és állítaná, hogy a német birodalom testéhez hozzátartozik minden németül érző és gondolkozó ember, bárhol lakjék, Európában vagy Amerikában, egy csomó nemzet életében a legkínosabb és legvígasztalanabb nyugtalanságnak és zavargásnak vetné el a magvát. Ha pedig egy másik nemzet, például egy sokkal kisebb nemzet, amelynek azonban nagyrésze idegen államok szuverenitása alatt éL úgy gondolkoznék, hogy ő a maga maradék politikai testében és birtokállományában önmagára nézve elégségesen él, áll vagy esik, a legnagyobb vétket követné el azok ellen a testvérek ellen, akik határain túl, más nemzetek szuverenitása alatt élnek, azonban a lélek és a, műveltség egységében vele együvé tartoznak, vele együtt élnek és halnak. Egészen 'konkrété: a magyar gondolat sohasem határozódhatik a magyarság jelenlegi politikai testére. Az a 13 millió magyar, aki szétszórva van a világon s amely számból 8 vagy 9 millió tartozik csupán elhhez a magyar államisághoz, nem politikai, hanem műveltségbeli és lelki egységet alkot, olyan [műveltségbeli és lelki egységet, amely önmagáról soha, nem feledkezhetik meg, ezt a jogcímét soha fel nem adhatja és tudnia kell, hogy csak a maga teljes egységében, lelki egységében képes és jogosult élni. En azt hiszem, hogy körülbelül itt lehel annak a gyakorlati politikai kérdésnek is, a megoldása, ami a német iskoláztatás körül alakult ki itt Magyarországon. Akkor, amikor a magyar állam a leghatározottabban kell hogy tiltakozzék minden olyan gondolat ellen, amely a magyarországi németséget a birodalmi németség politikai egységébe és testébe kíyánja, — bár spirituális, szálakkal — belefonni, ugyanakkor meg kell 'becsülnie azt a német kultúrát, nyelvet és szellemet, amely ősi jnsson idehaza van ebben az országban és meg ' kell adnia annak a feltételeit, hogy a német anyanyelvűnek született magyar állampolgár a nagy német kultúr- és szellemi egység áldását a maga életében tapasztalhassa: annyival inkább, mert ez a jogi és erkölcsi előfeltétele annak, hogy augyanezt kívánja az utódállamoktól az ott élő magyar kisebbség számára, hogy az a magyar kisebbség ősi magyar kultúráját, nyelvét, lelkét szabadon fejleszthesse, lelki és műveltségbeli egységét az anyaországgal fenntarthassa. Annyival inkább- keUezt megtennie és annyival inkább kell f ezt követelnie, mert az ittlakó németség önként vállalt bevándorlás: útján jött ide, míg az utódallamokban levő magyarság megkérdeztetésük nélkül, még a fegyver jogát sem, gyakorolva velük szemben, egyszerűen nemzetközi ítélettel, ezerszer megfellebbezett és igazságtalannak tartott nemzetközi ítélettel, békeszerződési ítélettel jutott idegen szuverenitás alá. (Ügy van! Ügy van!) 1 Mélyen t. Felsőház! A nemzet egységes szemléletéből következik az, hogy felületesen mozgó politika volna, amely minden egyes esetben le nem nyúlik a lét és nemlét, aiz exisztencialitás mélységéig, azt vetvén fel, hogy ennek a nemzetnek, a magyar népnek szaporaság a és az egészsége nincs-e különösképpen veszélyeztetve. Mit ér a legnagyobb^ kultúra, mit ér a látszólagos gazdasági javulás és fejlődés, mit ér minden álom, <ha egy nemzet a maga gyökerében, a maga testében, csontjában, húsában és vérében van megtámadva! A végső érclap a nemzet szaporasága és a nemzet egészsége. Sokszor mondtam, nem győzöm eléggé mondani: országokat nem hódítók foglalnak- el karddal, hanem anyák, akik teleszülik azt az országot. Es amelyik országot nem szülik tele az anyák, azt az országot a világ minden hadseregével, csendőrségé vei, diplomáciájával és politikai lángelméjével megtartani nem lehet. (Ügy van! balfelől.) Azért kifejeizetten is nagyon kérem a kormányt, hogy mindattóL ami ezt a veszélyeztetett magyar egészséget, magyar szaporaságot támadja, védelmezze meg és minden olyan mozgalmat, amely „ilyen bajok leküzdésére irányul, teljes erejéből támogasson. Ide talál, ide szövök be apró epizódképpen ebben a fényes palotában talán egészen kicsinynek és jelentéktelennek látszó kérdést: a magyar cselédlányok sorsát. Húszezernél több cselédlány jött fel faluról Budapestre. A ma-