Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-46

278 Az országgyűlés felsőházának 46. ülése 1937. évi június hó U-én, csütörtökön. látom azokat a jelenségeket, amelyek a kereskedő tevékenységi területének szűkítésére, sőt ennek a szűkítésnek újabb üzletágakra való kiterjesztésére és fokozottabb kimélyítésére irányulnak. A jelentős állami támogatással néhány évvel * ezelőtt. akcióképessé tett szövetkezetek tevékenysége erősen terjeszkedő irányzatot vett és a belföldi forgalom egyes területéin kívül a külföldi értékesítés terén is nagymértékben előtérbe lépett. Ezt az irányt elősegítették azok a kereskedelempolitikai áramlatok, amelynek keretében a szövetkezetek is jelentős kontingens-hányadokat, sőt bizonyos mértékben monopolisztikus helyzetet nyertek. Nem akarok abba a hibába esni, mintha a kereskedelem védelmében a szövetkezeteket akarnám támadni. Nem is támadás vagy védelem az én felszólalásom célja. En csak egy gyakorlati helyzetképet akarok megfesteni, amelyből azután levonom következtetéseimet. De különben is hosszú éveken keresztül, 15 éven át álltam a szövetkezeti eszme szolgálatában, pályámat mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tisztviselője kezdtem és nemcsak hogy ma is nagy szeretettel és hálával gondolok vissza erre az intézményre, hanem ez alatt az idő alatt megismertem a szövetkezeti szellemet és éppen azért megbecsülöm a szövetkezeti intézményeket is. A fiatalkori lélek idealizmusával és az ifjúkor erős nyomot hagyó benyomásaival szívtam magamba a szövetkezeti eszmét, tehát távol áll tőlem minden olyan tendencia, amely a szövetkezetek ellen irányulna. Feltétlenül el is ismerem az egészséges szövetkezetekben rejlő erő nagy közgazdasági és szociális jelentőségét, de túlzottnak tartom a szövetkezetek minden áron és minden eszközzel való fejlesztését ott, ahol a magánkereskedelem kielégítően elvégzi az áruelosztás szerenét, ^ahelyett, hogy működésükkel azt a teret töltenék be, ahová, a magánkereskedelem nem tud eljutni, vagy ahol különféle speciális értékesítési szempontból szükség van külön szövetkezeti hálózatra. Ebben az álláspontomban osztozik egyébként az egész magyar kereskedelem, sőt a kereskedelemügyi miniszter úr ő nagyméltósága is a képviselőházban az egyes felszólalásokra adott válaszában honorálta, elismerte és magáévá tette ezt az álláspontot. Mélyen t. Felsőház! Ha itt szövetkezetekről beszélünk, tulajdonképpen a kereskedelem sérelmei nem a szövetkezetek működésében vannak, mert a szövetkezetek csak eszközei az állami beavatkozásnak és az állami üzletvitelnek a kereskedelem rovására. Nem a szövetkezetek ellen küzd a kereskedelem, nem a szövetkezetek működését kifogásolja, hanem azt a működést, amelyet az állam fejt ki a kereskedelem konkurrenseként és ebbe kapcsolódnak bele eszközként a szövetkezetek is. A kereskedelem mai . nehéz helyzetének közvetlen okai először az előbb említett túladóztatás, a közterhek aránytalansága és nagysága, másodszor a kötött forgalom, a behozatali és kiviteli nehézségek és korlátozások, az ennek folytián fellépett protekcionizmus, a magas vámok, a kontingentá'lásoknak az a rendszere, amely a kereskedőt fokozatosan kiszorítja egye« favorizált vállalkozások kedvéért és ebből folyólaír a monopolizált egykézrendszer kialakulása. Végül pedig az állami és a hatosáéi üzemek versenye a magángazdasággal szemben. Ezek az általános okai annak, amiért a kereskedelmi pálya ma egyáltalában nem vonzó, de ezeken a gazdasági okokon kívül vannak még egyéb okok is. Ha azelőtt a tiszte« kereskedelemiben eltöltött hosszú, munkás élet bizonyos polgári jólétet és nyugodt öregséget jelenthetett, akkor ma fokozottabb kockázat, hatványozottabb munka s erőfeszítés és több fáradtság sem biztosítja a legtöbb esetben még a kispolgári jólétnek nívóját sem. A megszűkült lehetőségek mellett a viszonyok érezhető javulására sincs kilátása a mai kereskedőnek, mert, ha bizonyos javulásról _ beszélünk is, az a kereskedelemihez még nemi jutott el. A mezőgazdaság a múlt évi aránylag jó termés és a szilárduló áralakulás folytán erősbödő fizetésképességével nem táplálhatja ugyanilyen növekvő arányban a fogyasztást, mert a gazdák megjavult fizetőerejük egy részét részben adósságaik törlesztésére, részben pedig az elmaradt szükséges beruházások pótlására kénytelenek fordítani. A nehézipar és a gépipar fokozottabb foglalkoztatása kizárólag a beruházási iparok erősebb konjunktúrájának és a fegyverkezés kiszélesítésének a következménye. A kereskedelmi tevékenység élénkülése tehát nem tart lépést a gazdasági élet összforgalmának emelkedésé vei s ez a forgalomnövekvés csak nagyon kis hánvadban táplálhatja a kereskedelmet. A detail-kereskedeleim, és a kisipar ma is csak tengődik és ez lesz a sorsa mindaddig, míg a művelt középosztály gerincének, a köztisztviselő osztálynak' fizetését és nyugdíjjárulékát arra az eredeti színvonalra nem emelik fel, amelyről ma délelőtt báró Perényi Zsigmond ő nagyméltósága említette, hogy ez a legegészségesebb rezervoár, amely állandóan fríss vérrel táplálja a gazdasági élet vérkeringését. A kiskereskedelmet, a kis- és kozepLpai't már annyira fojtogatja a nagytőke es a gyáripar, hogy a kisemberek ma jóformán proletársorsban élnek. A gyáripar egy része nem elégszik meg kizárólag a gyártassál, hanem a nagytőke mohóságával közvetlenül a fogyasztó elé lép és a gyártási hasznon kívül o kiskereskedő hasznát is a maga részére akarja biztosítani. Egyes gyáripari vállalatok olyan kirívó formában hirdetik, hogy felesleges a kereskedőnek, mint árdrágító intézménynek a közbeiktatása, hogy ez a kereskedelemre nézve egyenesen megalázó és sértő. Már pedig a kereskedelem szerepe és hivatása a gazdasági életben nem vitatható, mert ez a nemzeti vagyoiiosodás egyik hatalmas és erős tényezője. Ma a kereskedők a népességnek öt és fél szazaiékát teszik ki, a gazdasági életben azon \mn a kereskedelemnek sokkal nagyobb jelentősege van, mint ahogy azt ez a-z arányszám mutatja. Amiképpen el kell ismerni a kereskedőosztály .kulturális és társadalmi erejét, azonképpen köztudattá kell tenni azt, hogy a ^kereskedő becsülettel végzett munkája után jog; gaí számot tarthat arra, hogy ezért megfelelő ellenértékben részesüljön. "Biztosítani kell a kereskedő jó hírnevét és tisztességét, amire egyébként saját maga a legféitékenyebíJ, hiszen ne felejtsük el, hogy az üzleti tisztesség védelméről szóló törvényjavaslatot is a kereskedelemnek hosszú évekig tartó sürgetése folytán iktatta törvénybe annakidején a törvényhozás. Biztosítani kell a kereskedelemnek minden irányban való megbecsülését. Az előbb említett gazdasági okokon kívül, ezek a lélektani tényezők tartják ma távol a középosztály gyermekeit a produktív gazda-