Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-46

276 Az országgyűlés felsőházának 46. ü külföldiek is el fognak látogatni, az eucharisz­tikus kongresszus idejére járható út készüljön. Egészen röviden bátor vagyok még a nemet kisebbségi kérdésre néhány szóval reflektálni. {Halljuk! Halljuk!) A német kérdés nálunk egyesek rövidlá­tása, másoknak izgatása folytán sehogysem tud nyugvópontra jutni. A kultuszminiszter úr ő nagyméltósága tavaly adott ki egy isko­larendeletet lalapos megfontolás és az érdekel­tekkel való megtárgyalás után, amely rendelet szerint ott, ahol a szülők kívánják, a magyar nyelvi tanításon kívül több tárgy német nyel­ven is taníttassák, hogy így mind a magyar. mind a német igények ki legyenek elégítve. Ezt a kérdést meg kellett oldani, ehhez nagy ma­gyar érdekek fűződnek. Mi tudniillik a magyar kisebbségek számára nyelvi jogaik respektálá­sát csak akkor követelhetjük, ha mi is teljesít­jük az itteni kisebbségek jogos nyelvi kívá­nalmait. Vissza kell utasítani az orruknál to­vább nem látó, a magyar kisebbségek szen­vedéseivel nem törődő egyes újságíróknak a kérdés nemismerésén alapuló tapintatlan táma­dását a miniszter úr ellen e rendelet miatt. Elnök; Kérnem kell ő méltóságát, legyen szíves beszédét két óráig bevégezni, mert kény­telen lennék beszédét félbeszakítani. Heckenberger Konrád: Mindjárt befejezem, pár perc alatt készen vagyok. Azt olvasom a lapokban, hogy több helyen, például Soroksá­ron, ahol az iskolarendeletet már véglegesen elfogadták, a tanítók újra megszavaztatják a szülőket és zavart keltenek.^ Ka ez tényleg megtörtént volna, nagyon kérem a miniszter úr ő nagyméltóságát, tessék a legszigorúbban eljárni ezek ellen az urak ellen, akik tudatlan­ságukban a miniszter intézkedését akarják ^ meghiúsítani. Ehelyett neveljék a német nyel­ven is az ifjúságot a haza iránti szeretetben, melynek apáik mindig hűséges fiai voltak. Bátor vagyok a miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy StÖfo'b, különbéin egészen jelentéktelen ember, köztük egy egyetemi ta­nár is, állandóan kapcsolatban van Németor­szággal. Ezek ott kiadják magukat az itteni németség igazi vezéreinek és, úgy informálják az ottani hírlapokat és intéző köröket, hogy a miniszter úr és a magyar kormány részéről ez a nyelvrendelet >e-sak szemfényvesztés, való­jában nem is akarják végrehajtani. Itthon pedig a falvakat elárasztják levelekkel, ame­lyekben izgatnak Gratz ellen, akii a magyar­német népiművelési egyesület elnöke, izgatnak a kormány és a magyarság ellen Ebből lát­szik, hogy ezeknek az uraknak tulaidonkéo­pen egészen mellékes ez a német kérdés, talán nem is nagyon akarják, hogy ez a kérdés megold assék. hanem Németországban (akarnak érdemeket szerezni és anyagi támogatáshoz jutni. Métyem t. Felsőház! Bátor vagyok csak felolvasni a Neues Sonntagsblattból néhány sort. Amikor Basch eltávozott a magyar-né­met népművelési egyesületből^ onnnn^ egy C jelzésű könyvtár, szőrén-szálán eltűnt, egv könyv sem maradt ott, ellenben véletlenül ott maradt egy lista, amelyből következtetni lehet, boo-v milyen könyvek voltak ott és kiknek küldtek ezekből a könyvekből, így néldán) Jugend um Hitler, Hitleriunge Quex, Zur Ge­schickte dés Nationalsozialismus, Horst Weisel stb. könyvek a feljegvzés szerint dr. Mühlhöz kerültek, azután dr. Zumpftnak küldték a kö­vetkező könyveket: Das Hitlerbuch der êse 1937. évi június hó 24-én, csütörtökön. deutschen Jugend, Das Buch vom Führer, Horst Wessel, Der Daseinskampf der deutschen Minderheit in Ungarn, stb. és másoknak is küldtek ilyen könyveket. Látszik, hogy ezeknek az uraknak nem a német kérdés megoldása a fő, hanem messzemenő politikai céljaik van­nak. Itt van a Neues Sonntagsblattban egy nyilt levél Egyekről, melyet már nem akarok fölolvasni, amelyben odavaló németek panasz­kodnak, hogy náluk járt egy német kisasszony és izgatja őket a magyarság ellen, meg Gratz ellen. Talán mégis lehetne vigyázni arra, hogy ilyen propagandisták ne járkálhassanak itt Németországból és ne csinálhassanak pro­pagandát és nyakló nélkül, ne izgathassák a népet. (Úgy van!) Mélyen t. Felsőház! Bocsánatot kérek, hogy szerény mondanivalóimhoz képest ilyen soká vettem igénybe a mélyen t. Felsőház idejét és türelmét. Én a költségvetést, mivel abban szociális és gazdasági haladást látok és mivel a kormány iránt bizalommal visel­tete 1 ^. elfogadom. t Tudom, micsoda nehézségekkel kell az or­szágnak küzdenie, hiszen ez a költségvetésből is látszik és tudom, hogy mennyi nehézséggel kell küzdenie az országnak ellenséges gyűrűtől körülvéve csak azért, hogy államiságát és ön­álló nemzeti életét megtartsa, de én hiszek az Úristenben, aki ezt az országot a balsorsban sokszer csodálatos módon megmentette a vég­pusztulástól és ezért meg vagyok győződve ar­ról, hogyha mi is hívek és önfeláldozók le­szünk, mi is meg fogjuk hallani egyszer, mint Parsifal,^ ia húsvéti harang békét, szeretetet, feltámadást hirdető szavát, mert hiszek a nagy Prohászkával a szeretet végső győzelmében. (Élénk éljenzés és taps, A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik vitéz Purgly Emil ő nagyméltósága, ö nagyméltósága nincs jelen. Miután az idő előrehaladott, a tárgyalást megszakítom és délután négy órakor fogjuk folytatni. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik vitéz Barey Gábor ő méltósága. vitéz Barcy Gábor: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Hall­juk!) Most, amikor először van alkalmam a ma­gyar történelemnek és a magyar alkotmányos­ságnak ebben a fontos tényezőjében, a Felső­házban felszólalni, törvényhozói munkámat is. mint minden más munkámat, Isten nevével kezdem el és a magyarok Istenének bőséges áldását kívánom a Felsőház minden egyes tag­jára. Kívánom, hogy a Felsőház jogaiban és hatáskörében megerősödve, a jövő alkotmá­nyos küzdelmekben az új Nagy-Magyarország kiépítésének erős tényezője lehessen. (Éljenzés.) Szeretettel és hálával kell megemlékeznem Budapest székesfőváros törvényhatóságáról, amelynek megtisztelő választása alapján fogla­lok helyet itt a Felsőházban., Kérem a mélyen t. Felsőházat, méltóztassék a fővárost olyan szeretettel felkarolni és annak ügyeit minden­kor tárgyilagossággal, de azzal a szeretettel nézni, amilyen szeretetet hazánk fővárosa meg­érdemel, ez az európai nívójú, napról-napra szebbülő, erősödő, szép főváros. Mélyen t. Felsőház! A költségvetés során

Next

/
Thumbnails
Contents