Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-40

1Ô8 Az országgyűlés felsőházának hó. ülése 1937. evi március hé 16-án, kedden. az építkezésnél szerepelnek, akik felelősségre vonhatók; másodszor tudjuk nagyon jól, hogy nem ritkák azok az esetek, amikor az építtető szorítja a szakembert arra, hogy szabályellenesen építsen. Végül ne méltóztassék elfelejteni, hogya spekulatív építkezések nagyrészénél az építtető és a szakember ugyanaz a személy, úgy, hogy ezeket figyelemhe véve, nagyon helyes ez .a rendelkezés, hiszen aki a budapesti építkezési anarchiát ismeri, az azt hiszem, osiak igazat adhat annak a törvényhozónak, aki ennek megtörésére törekszik. Végül a városrendezés pénzügyi megoldásáról kívánok^ szólani. Ez mindenesetre olyan fejezete az egész témának, amely a figyelmet joggal magára vonhatja. Kételyek és aggodalmak merültek fel a városrendezés pénzügyi megoldása tekintetében. Egyesek szerint a városok mai pénzügyi helyzetében aligha fogják a törvényt végrehajthatni, mások a városoknak új adókkal való megterhelését vélik előrelátni, amire a törvényjavaslat kétségtelenül bizonyos alapot ad. A helyzet azonban nem olyan veszedelmes. A városfejlesztési Programm elkészítése és a törvényjavaslat rendező anyagi jogszabályainak alkalmazása seimjmibe isem kerül. A felmérés szükségleteivel a városoknak már régen meg kellett barátkozniuk, sok város máris elkészíttette a felmérést. Az általános városrendezési terv sem jelent elviselhetetlen áldozatot és a folyamában járó racionális városrendezésben, amelynek elveit voltam bátor röviden vázolni, megtalálja a maga ellenértékét. A részletes rendezési tervek költségei nem jelentősek. A teleknyilvántartás sem jelent nagyobb költséget. A közművek költségei a jelzett racionális telepítési politika és a mai útrendszer mellett — .mindkettőt vázoltam — a lakóutcáknál csökkenhetnek. Nagyobb pénzügyi probléma, amely azonban nem, vagy legalább is nagyobb részében nem, a városok terhére oldandó meg: az országos és megyei utak úgynevezett átkelési szakaszaival járó iköltségek viselése. Különleges fedezetre tehát tulajdonképpen csak egyes nagyobb városok különleges nagyobb alkotásainál van szükség. A törvényjavaslat a városrendezés pénzügyi megalapozásánál — a törvényiben csak erről van szó, mert a pénzforrások konkrét előteremtése általában a törvényhatósági szabályrendeleti alikotások körébe esik — érthetőleg azt az általános nézetet tette magáévá, hogy 'a városrendezésnek egészen, vagy legalább ; is túlnyomó részben önmagában kell pénzügyi fedezetét megteremtenie, (mégpedig ablból az értékemeLkedésből, amelyet a rendezéssel érintett telkeknél elérhetnek. Ezek a fedezeti források: 'az ingyenes útterület-szolgáltatás, közműjáruiékok, közüzemi díjak, tarifák, telekértékemelkedési járulékok, a betterment és a telekértékadó, amelynek több válfaja van, így: a tiszta telekértékadó, valamint az üres telkek értékadója, azután a telekértékemelkedési adó — feltéve, hogy ezek a fedezeti források valóban leköttetnek a városrendezés számára, amire vonatkozólag a törvényben rendelkezés is van. Az ingyenes útterületszolgáltatásról — ez ismét természetbeni szolgáltatás — nem kell sokat (beszélnem. A járulékrendszer főleg az útépítésnél, részben a csatornaépítésnél kerül alkalmazására és ez a közmunkák költségeinek 'tőkében való megtérítését jelenti. A díjrendszert vagy tarifális rendszert ott alkalmazzák, 'ahol ahelyett, (hogy a költséget egyszerre megtéríttetnék, folyamatos szolgáltatást vezetnek be, aminek célja természetesen nem csak a beruházás megtérítése, hanem a fenntartása is. Ehhez a fenntartáshoz való hozzájárulást többen kifogásolták. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a vízműveknél, az elektromos műveknél, a gázműveknél ez a rendszer van érvényben és most az a törekvés a közönség részéről, hogy még a csatornázási, sőt még az útépítési járuléknál is a járulékrendszernek inkább a díjrendszerre való átalakítását kívánják, hogy egyszerre ne kelljen olyan nagy összegeket fizetni. A (betterment elvileg nagyon tetszetős hozzájárulási forma, különösen a itelekértékadó ellenesei szerelmesei ennek a betterment-irendszernek, mondván, hogy ez az ideális. A betterment-rendszer egyáltalában nem olyan ideális. Ebbe a törvénybe — azt hiszem — inkább a teljesség kévéért került be., A betterment tudniillik olyan járulék, amely rendkívüli, különleges értékemelkedés esetén ezt a hagy értékemelkedést egészben vagy részben kívánja a közpénztárniak biztosítani. Az ilyen értékemelkedés különösen nagyvárosokban hidak építkezsénél keletkezik. Méltóztassék csak a Ferenc József hídi áremelkedésekre gondolni : 50 krajcáros telekből 100 forintos telek lett annakidején. Ének ideje azonban, azt hiszem, elmúlt; ma már Budapesten is alig tudok elképzelni olyan munkálatot, amely ezt a rendkívüli értékemelkedést előidézné és kétségtelenül nagyon nehéz a telekérték emelkedésének a mértékét megállapítani és nehéz az időpontot is megállapítani. Ez vezetett oda, hogy amikor a Közmunkák Tanácsa a most épülő két híd szempontjaiból foglalkozott a betterment gondolatával, olyan javaslatot készíttetett, — de alkalmazására nem került a sor — mely majdnem megközelíti a telekértékadót, mert a bettermentrayont madjnem az egész városra kiterjeszti, a járulék fizetését pedig 25 évre megosztja. Az olyan betterment pedig, amely az egész várost felöleli,- amelyet 25 év alatt kell fizetni, lényegében már telekértékadó. A telekértékadónak igen sok ellensége van, végeredményében azonban, ahárhogyan forgatjuk is, a telekértékadó a maga tisztaságában hozza az értékemelkedés igénybevételét a városrendezés javára, különösen feltételezve, hogy az céladó és akkor ezzel az adóval történő létesítmények tulajdonképpen visszatérülnek, mert a város egész fejlődését emelik és így voltaképpen a telekértéket magasra hajtják. Megjegyzem, hogy itt ebben a pillanatban nincsen szó arról, hogy a telekértékadót (bevezessük Î a törvény, mint mondottam, csak arra szorítkozott, hogy megvetette annak az alapjait, hogy a telekértékadó kivethető legyen. Még csak egy dolgot akarok megemlíteni erre vonatkozólag., Érdekes, hogy a közönség mentalitása hogyan ment át a járuléktól a telekértékadó felé. A járulékrendszer volt a régi rendszer és ma már, különösen amióta a telekértékemelkedés kisebb és a közmüvek költségeinek összege nagyobb, felvetődött az a gondolat: hogy jut valaki ahhoz, hogy fizesse az út egész költségét akkor, amikor esetleg a mellette levő is használja azt az utat. Visszatértek a bettermenthez és ha ezt a gondolatot folytatjuk az egész városra, eljutunk a telekértékadóhoz. Még egy pénzforrása van a városnak, amely igen jelentékeny lehetőséget nyújt és amely-