Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-40

92 Az országgyűlés felsőházának W. üléi ambícióval, tettvággyal, amelynek munkaereje — a közérdek nem kis kárára — nincs kihasználva és amelyet a munkalehetőség hiánya demoralizál. Pedig, t. Felsőház, az összeomlás következtében annyira el vagyunk maradva gazdasági, műszaki, kulturális, közegészségügyi, szociális és nevelési téren, — egyébről nem is beszélive — hogy egyenesen 'kínálkozik a megoldás, vagyis az állástalan if júság maradéktalan igényibevétele és gyakorlati előkészítése ezen feladatok megoldására. Elgondolásom szerint állami támogatással, — kiváló vezetés alatt — megfelelő szervezetet kellene létesíteni, amelybe mindenki, aki akar, — addig is, amíg másutt elhelyezkedni nem tud — beléphetne s kellő irányítás és ellenőrzés mellett szerény fizetésért vagy ellátás fejében, néhány esztendeig Önkéntes munkaszolgálatot teljesítene, , A jelentkezők koruknak, fizikai erejüknek. szakképzettségüknek, végzettségüknek, eddigi gyakorlatuknak és hajlamaiknak megfelelően csoportosítva nyernének beosztást, részint a fővárosban, de nagyobbára a vidéken, közhivatalokban, klinikákon, iskolákban, de főként a magángazdaságban; munkaadóikat pedig — akár állami, akár magánalkalmazásról van szó — megfelelő ellenőrzés mellett kötelezni kellene arra, hogy az ingyenmunka fejében a hozzájuk beosztott fiatalembereket szakmájukban alaposan kiképezzék. Ez a munkahadsereg válnék a szellemi erők rezervoárjává, ebből kellene később — a gyakorlati előképzés befejezése után — az államnak és közületeknek, kulturális és egészségügyi intézményeinknek, valamint a magángazdaságnak is az utánpótlást merítenie. Ezen a módon meg volna adva a lehetősége az ifjúság haazfias szellemű és gyakorlati irányú továbbképzésének, testi, szellemi és jellembeli képességei fejlesztésének, és ugyanakkor, ami fő, osztályozásának is a munkabírás, a munkakészség, rendszeretet, fegyelem, bátorság, bajtársiasság és vezetőképesség szempontjából. A szervezetnek módjában állana az ifjúság munkabeosztását, az elhelyezkedési lehetőségek és a megoldásra váró feladatok figylembevételével irányítani, érdeklődésüket s ambíciójukat a produktív pályák iránt felkelteni és esetleg el helyezkedésükről is gondoskodni. Alkalma nyílnék az ifjúságnak e közben arra is, hogy gyakorlati úton megismerkedjék a közigazgatás és népnevelés különféle ágazataival, eszközeivel, azok ÖÍSszéfüggésévei, de főként a termelés és értékesítés problémáival. Módjában állana, hogy megismerje a népet, annak szükségleteit, bajait és szenvedéseit olyan korban, amelyben a lélek a legfogékonyabb a benyomá; sok iránt. Egy ilyen áttekintés, a néppel való közvetlen érintkezés nemcsak a látókörét bővítené, hanem felkeltené érdeklődését a nép problémái iránt és az ambícióját, hogy azok megoldásában, ha végleges elhelyezkedést talál — közreműködjék. T. Felsőház! Ebben az országban, dacára elesettségiinknek, tömérdek anyagi és szellemi kincs van kiaknázatlanul felhalmozva. Méltóztassék csak elképzelni, mit lehetne itt kellő propagandával és tervszerűséggel alkotni, ha a mai fiatalság egy tekintélyes része nem a társadalom kitartottja, hanem aktív tényezőjévé válhatnék a nemzeti munkának, s derült világnézettel láthana hozzá a reá váró nagy feladatok tanulmányozásához, utóbb pedig megoldásához. Ezt a gondolatot részletesebben kidolgozva e 1937. évi március hó 16-án, kedden. már a tanügyi kongresszuson is felvetettem. Meggyőződésem szerint ez az egyetlen módja annak, hogy kellő mederbe terelhessük azokat az eszméket és áramlatokat, amelyek a mai generációban élnek és azokat a magyar vágyakat, amelyek teljesítése elől úgy sem zárkózhatunk el, ha a gátszakadást el akarjuk kerülni. Mélyen t. Felsőház! Mielőtt a második problémára áttérnék, legyen szabad az elsőnek pénzügyi vonatkozásaira is kitérnem. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminiszter úr a múlt héten — több interpellációra adott válaszában — meg

J jegyezte, hogy ha minden jogos és méltányos kívánságot teljesíteni óhajtana, 225 millióval lenne kénytelen emelni a kiadásokat és ezzel szemben csupán 40—50 millió pengő bevételre számíthat. Pedig ennek a problémának, amelyet bátor voltam előadni, ilyen módon való megoldása legalább 8—10 millió pengő több kiadást igényel. Meg vágyóik róla győződve, hogy a pénzügyminiszter úr a költségvetés összeállításánál a kiadási tételek sorrendjét közérdekű fontosságuk szerint állapítja meg!. Ha így van, mint ahogy nem is lehet másként, akkor arról is meg vagyok győződve, hogy sorrend szerint ez a tétel az első helyek egyikére tarthatna igényt, mert a közérdek szempontjából lazt jelentené, hogy kiirtunk egy genygócot a magyar közéletből, amely állandóan veszélyezteti az állami és társadalmi rendet, azáltal, hogy kenyeret és munkát adunk sokezer intelligens fiatalembernek, íhogy hasznos befektetéseket eszközölünk, amelyek később meghozzák a maguk gyümölcseit, mert ez az akció a termelés fejlesztését is szolgálja, nem 'utolsó előnye pedig az, hogy iigf&n sok tehetség kiválasztására is alkalmat ad, amelyek ma elkallódnak vagy pedig, ami még ennél is veszedelmesebb, romboló szellemben érvényesülhetnek. A miniszterelnök úr egyik beszédében jelezte, hogy a (helyzet a háborús évfolyamok kiesése következtében a közeljövőben enyhülni fog. Annál könnyebb a problémát szerény nézetem szerint megoldani, mert degresszív kiadásokkal kell számolni. A salus reipublicae azonban megkívánja ezt az átmeneti áldozatot, a pénzülglyminiszter úr bölcsesége pedig majd megtalálja rá a fedezetet az adók arányosabb kimunkálásában. A második probléma a iszéles néprétegeknek munkanélkülisége és nyomora. A miniszterelnök úr képviselőházi beszédében azt a megnyugtató kijelentést tette, hogy a szociális problémák megoldása törekvésieinek, politikájiánaik központjába kerül. Ez a kijelentés bátorít fel arra, hogy olyan gondolatot pendítsek meg, amely nagy lökést adhatna ezeknek a törekvéseinek. Az állástalan diplomások bevonása ebbe a munkába máris fontos lépés lenne ebben az irányiban, de a nincstelenek foglalkoztatásáról és a népi hazafias, gazdasági és erkölcsi neveléséről is gondoskodnunk kell. Négy évtizedes tapasztalataim alapján állíthatom, hogy a népet nem a politika érdekli, csak a föld, a munka, a termelés, az árak, az értékesítés, a hitel és a fogyasztás problémái. Azt is tapasztaltam, hogy 'nincs hálásabb teremtménye az Istennek, mint a nép, ha munkát adnak neki és foglalkoznak vele. A szocializmustól megfertőzött alföldi városok egyikében tartottam ezekről a kérdésekről egyízben előadást. A terem zsúfolásiig) megtelt, áhítatos csendben, mohó tudnivágyással hallgattak. Egyetlenegy