Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-40

Az országgyűlés felsőházának UO. ülést fejlődésünk vonalát. Kezdetben a király hatalma preponderált, későbben azután, amint az alkotmányos szabadság megizmosodik, abban a mértékben szűkül a királyi hatalom és viszont bővül a nemzet hatalmi köre, alkotmányos szabadsága, míg végire egy kiegyensúlyozott helyzet áll elő a király és a nemzet hatalma között, és kialakul az a tétel is, hogy az egész államhatalmat a király és a nemzet együttesen megosztottan fgiyakorolja. Ezt a tételt megkapóan és világosan fejezi ki a királyt, az államfőt és a nemzetet szervileg összekapcsoló, egy testbe foglaló s a magyar államhatalom együttes és megosztott gyakorlásának elvét is tükröiztető Szent Koraija tana. A jelölési eset másik csoportjaihoz tartoznak a képviselőjelölés és általában a honpolgárok politikai jogainak gyakorlásával kapcsolatosan előforduló választások körében szereplő jelölések. Ez a jelölés már inas elvi megítélés alá esik. Itt nincsenek olyan elvi természetű okok, mint az előbbi esetebben, itt főleg célszerűségi szempontok jönnek figyelembe. Az ilyen jelölés Célja tudniillik az, hogy maga a választási eljárás egyszerűsíttessék, hogy a kiomolytalan jelöltek fellépése megnéhezíttessék és ezáltal meg legyen könnyítve magának a választási hatóságnak az eljárása is, vagyis, hogy a szavazási eljárás technikája könnyebb. egyszerűbb, gyorsiaibb legyen. Éppen ezért, inert itt ilyen (mélyreható elvi oíkok nem szerepelnek, hanem csak célszerűségi szempontok jönnék figyelemlbe, elképzelhető képviselőválasztás minden jelölés nélkül is; csakhogy természetesen, ha nincsen jelölés, »akkor a «szavazási eljárás technikája ínég hosszadalmasabb és még komplikáltabb. A jelölés teljes hiányától fogalmilag már különbözik, — de gyakorlati hatásában nem nagyon — az az eset, amikor minden honpolgárnak megvan az a joga«, hogy jelölhet. Ez a helyzet volt nálunk is; az országgyűlési képviselőválasztási jogról szóló első törvények, az 1848 : V. te, az 1874. évi XXXIII. te. így rendelkezett. Még ezidőszerint is ez a rendszer van életben Franciaországban. A francia törvény különben sok különlegességet mutat. Franciaországban nem is kell más honpolgárnak jelölni, hanem a jelölt, a fellépni szándékozó hitelesített nyilatkozatiban önmaga jelenti be a prefekturán jelöltségét és lefizet 100 frankot a választási bizottság titkára tiszteletdíjának fedezésére. Ezt a jelölést minden érdemi felülvizsgálat nélkül el kell fogadni. Ez tehát az ön jelölés legtioikusalbb esete. A jelölés akkor válik valóságos jogintézménnyé, ha a törvény nagyobbszámú ajánlást kíván meg, vagyis a választók bizonyos csoport jániaík adja meg azt a jogotjhogy jelöljenek, pontosan meghatározott eljárás ^keretében történik a jelölés és ennek az eljárásnak időbeli lezárása után következik — mint az eljárás külön szakasza — a szavazási eljárás. Ez a rendszer -van nálunk érvényben az 1913. évi XIV. te. óta és ezt fejleszti ki még jobban a jelenleg érvényben lévő választójogi törvény, az 1925:XXVI. te. Ami már most a osoportajánlásokat illeti, itt — és ez mint helyes követelmény állapítható meg — nem ajánlatos, thia az ajánlók számíi túlságosan magas> Ennek káros.következményei nyilvánvalók. Ha sok a jelölt, -különösen, ha sóik a komolytalan jelölt, ez feleslegesen fokozza a, választási izgalmakat. Azután a választási izgalom már a jelölés pe1987. évi március hó 16-án, kedden. 89 riódusában teljes erejével kirobban és átcsap a választási eljárásnak erről az előfel vonásáról a tulajdonképpeni szavazási eljárás színterére; és mindenesetre nagyon megnehezíti az eljárást a hatóságoknak is és előmozdítja a visszaéléseket. Ha így megállapíthatjuk egyfelől, bjogy az ajánlások tekintetében az alacsony szám kívánatos, másfelől annak beismerése elől sem lehet elzárkózni, 'hogy viszont gondoskodni kell ilyen megkönnyített jelölési rendszer mellett kautélákról, nemcsak, hogy visszaélések ne forduljanak elő, de hogy a jelölés komolysága tÖDvénnyel megóvassók. Vagyis tulajdoniképpen kétféle szempont helyes összeegyeztetéséről van szó: alacsony, kis ajánlási szám és másfelől kautéláris intézkedések. Az egyik se menjen túlzásba, egyik se lőjön túl a célon, hanem helyes, harmonikus közbülső megoldási szabályozás jöjjön létre eme szélsőséges szempontok kombinatív alkailmiazásával. Ezeknek az elvi szempontoknak a^ kifejtése után áttérve már most törvényjavaslatunkra, mindenekelőtt megjegyezni (bátorkodom, hogy ez a törvényjavaslat csak az olyan választókerületekre vonatkozik, amely választókerületek egy képviselőt választanak és nyilvánosan szavaznak, vagyis, a választójogi törvény 62. §-ámak részleges módosításáról van szó. A lajstromos szavazás és a lajstromios szavazással kapcsolatos jelölés kérdését a törvény nem érinti. A törvényjavaslatnak az voli ezzel a célja, hogy íaddiig is, iámig az új választójogi törvény a küszöbön lévő nagy alkotmányjogi reformok során tető alá nem kerül, el nem készül, már ezen új jelölési szabályozás alapján lehessen az időközi választások során eljárni. Miért tette ezt a törvény, miért ragadta ki a kormány e törvénvjavaslat elkészítésével éppen a jelölés kérdéséti Azért, mert köztudomású dolog, a tapasztalat mutatja, hogy választójogi törvényünknek leghiányosabb, legbibásabb rendelkezése éppen a jelölésre vonatkozó rendelkezés. Ha részletesebben, de mégis csak főbb rendelkezéseiben nézzük ezt a javaslatot, akkor a következőikre tvagyok bátor rámutatni. Az ajánlók számát, nagyon helyesen, leszállítja, mégpedig százra. Ez a szám a jelenlegi számhoz képest óriási csökkenést jelent, mert jelenleg az a helyzet, hogy olyan választókerületben, amely tízezer választót vagy annál kevesebbet számlál, a választóknak 10 százaléka kívántatik meg a jelöléshez; a tízezer választópolgárnál nagyobib választókerületben pedig legalább ezeír választó szükséges. Ha a külföldi ajánlási számokat tekintjük, találunk olyan államokat, amelyekben még kisebb az ajánlók száma, így például Angliában 10 Hollandiában 40, Dániában 25 és 50 között váltakozik, — 25 a minimum, 50 a maximum — Belgiumban pedig 100. Vannak azután olyan államok, ahol az ajánlók száma száznál magasabb, de mindenesetre ez a százas szám helyes közénszámnak tekinthető. Nagyon fontos új rendelkezése a törvényTavaslatnak az, hogy a jelölésre vonatkozó aláírások hivatalos hitelesítését kívánja meg. Eddig ilyen rendelkezésünk nem volt. Az ajánlások hitelesítésére megállapított fórumok a következők: járásbíróság, közjegyzőség, vagy ahol ilyenek nincsenek, maga a választási bjztos, továbbá a községi elöljáróság, a polgármester vagy annak megbizottja. Van más rend-