Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-8
Az országgyűlés felsőházának 8. ülése 1935. évi június Ló 19-én, szerdán, gróf Széchenyi Bertalan, Beöthy László és báró Radvánszky Albert elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1935 36. évi áliami költségvetésről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Szontagh Jenő, Balogh Jenő, Láng Lajos, Galánffy János, Simontsits Elemér. — A legközelebbi ülés idejéjének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen voltak : Hóman Bálint, Lázár Andor. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 9 perckor.) (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvéneik vezetésére gróf Wilczek Frigyes, a felszólalók jegyzésére pedig gróf Bethlen Pál jegyző urat kérem feL Bemutatom a miniszterelnök úr átiratát, amelyben értesít, hogy a Kormányzó Ür ö Főméltósága 1935. évi június hó 3-ik napján kelt legfelsőbb elhatározásával, gróf Ráday Gedeon földbirtokos, nyugalmazott m. kir. belügyminisztert, a felsőház tagjává élethossziglan kinevezni méltóztatott. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Az átirat kiadatik az igazoló bizottságnak. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy a naplóhitelesítő bizottság beterjesztette a bizottság tagjainak ellenőrző sorrendjét. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Az ellenőrző sorrend a bizottság tagjai között szét fog osztatni. A képviselőháztól beérkeztek: A gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931:XXVI. t.-cikkben a minisztériumnak adott felhatalmazás további meghoszszabbításáról és közmunkák céljaira állami kölcsön felvételéről szóló törvényjavaslatok. A törvényjavaslatok előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a pénzügyi, valamint közjogi és törvénykezési, illetőleg a pénzügyi bizottságnak. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentése alapján az 1935/36. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Szólásra következik Szontagh Jenő ő méltósága. Szontagh Jenő: Nagyméltóságú Elnök Űr! Igen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Azóta, hogy a múlt esztendőben a költségvetést letárgyaltuk és a felsőház is elnapoltatott, öszFELSÖHAZI NAPLÓ I. szesen öt érdemleges ülést tartott a, felsőház, amelyen négy érdemleges törvényt fogadott el. Holott, amikor tavaly elnapolták az országgyűlést, a magyar királyi kormány a miniszterelnök úrral együtt előbb a pannonhalmi, azután pedig a bakonyi magányba vonult vissza és onnan értesítette az országot, hogy ezeken a miniszteri tanácskozásokon annyi és olyan fontos törvényjavaslatokat dolgoztak ki, amelyek az országgyűlésnek unos-untig munkát és dolgot fognak adni. Természetes, hogy amikor a felsőház ilyen ritkán tart ülést és így nem kínálkozik alkalom bizonyos kérdések szóvátételére, abban, akiben ágaskodik a mondanivaló, igen nagy anyag gyűlik fel. Elismerem, hogy talán én is ezek közé tartozom és amikor átnéztem azt az anyagot, amire most a költségvetési vita során kitérhet az ember, azt olyan nagynak találtam, hogy kénytelen voltam annak nagyrészét kirostálni. Nem egy pár év előtt volt, amikor még a gimnázium padjain ültem és a stilisztikában tanultam egy klasszikus magyar költó versét. amelyik azt mondta, hogy: »Tűzbe felét, a másik felét, a harmadikát neki«. Én is kénytelen voltam követni ezt a tanácsot s az elmondandó anyag felét, annak is a felét a tűzre voltam kénytelen dobni. így is maradt még és amikor átnéztem, véletlenül úgy esett, hogy a megmaradt anyag*nagyobbik része, túlnyomó része politikum. Tudom, hogy ha semmiféle törvény és szabály nem is írja elő, az évek folyamán kikristályosodott gyakorlat azt mondja, hogy a politikum inkább a képviselőházba való, a felsőházban a szakkérdések és a szakszerűség legyenek dominálok. Én nagy tisztelője vagyok a tradícióknak és nagy általánosságban elfogadom ezt az elvet is, de talán nem éppen szerencsétlenség, ha ezen az elven egy alkalommal rést ütünk és egy kicsit többet foglalkozunk politikummal, azért, mert a felsőháznak, mint az országgyűlés egyik tagjának, kétségtelen joga, hogy politikummal is foglalkozzék. Másrészt, ha az ember egy jogot nem gyakorol, az nagyon könnyen elsikkad és ez talán alátámasztja a miniszterelnök úrnak azt a felfogását, amely értesülésem szerint — nem tudom, mennyire megbízható és jó ez az értesülés, — a felsőház reformját talán olyféleképpen értelmezi, hogy az tisztán érdekképviseleten ala15
