Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-7
82 Az országgyűlés felsőházának 7. ülése 1935. évi június hó 18-án, kedden. ügy van!) Ez az én privát véleményem erről. A t. pénzügyminiszter úr a képviselőházban nagyon szerencsétlen kijelentést tett a hadikölcsönsegélyezésre vonatkozólag, mert azt mondotta, — gondolom, ma már felhozta itt valaki — hogy most, 17 esztendővel a világháború befejezte után, nem lehet a hadikölcsön valorizálásáról beszélni. Hát a t. pénzügyminiszter úr nem is sejti, hogy hány ezer meg ezer nyomorult exisztenciát fosztott meg ezzel a kijelentésével legutolsó reménysugarától. (Igaz! Ügy van!) Kérdezem: miért ne lehetne erről a kérdésről beszélni? Hát ez olyan nebántsvirág, amelyhez nem szabad hozzányúlni? Méltóztassék a t. kormánynak tudomásulvenni, hogy amíg engem az Úristen éltet és amíg én a t. Felsőház tagja* leszek, minden költségvetési vitában elő fogom hozni a hadikölcsönkérdést, (Helyeslés.) mert nem akarom, hogy a késői nemzedékek Magyarországnak a becstelenség vádját vethessék a szemére. A t. miniszterelnök úr már nyilatkozott egyszer ebben a kérdésben. Van szerencsém röviden felolvasni azt a nyilatkozatot, amelyet ő két esztendővel ez előtt a honvédelmi tárca tárgyalása alkalmával tett. A következőket mondotta a miniszterelnök ^ úr (olvassa): »(A hidkölcsönkérdésben a kormány álláspontja a következő: Az állam erkölcsi kötelessége, hogy ezt a kérdést megoldja. A hitei! szempontjából fontos, hogy minden állampolgárnak bizalma legyen az állammal szemben. Ezt a kérdést rendbe kell hozni és a pénzügyminiszter úr máris foglalkozik a kérdéssel« — két esztendeje foglalkozik tehát a kérdéssel. — »Remélem, hogy az adott viszonyokhoz mérten, megoldást is találunk ebben a kérdésben«. A t. pénzügyminiszter úr álláspontja, pedig homlokegyenest ellenkezik azzal, amit a miniszterének úr két esztendővel ez előtt mondott. Méltóztassanak tehát ezt a kérdést egymás között tisztázni. Befejezem felszólalásomat, mert nem szeretnék hosszasan beszélni — máris túl hosszúra nyúlt beszédem — s csak egészen röviden azt akarom még mondani, hogy amikor a t. miniszterelnök úr, gondolom, három esztendővel ez előtt, az ő első kormányával itt a felsőházban bemutatkozott, akkor felszólalásomat azzal végeztem be, hogy én a t. miniszterelnök úr hátamögött, a diktatúra árnyékát látom. Ezt mondottam akkor. Ma nem mondom ezt, mert ma nem látom sehol ezt az árnyékot, mert ma itt van a diktatúra. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés és taps. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Legközelebbi ülésünket holnap, f. hó 19-én, szerdán délelőtt 10 órára tűzöm ki, amelyen folytatni fogjuk az 1935/36. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy a jegyzőkönyvet felolvasni szíveskedjék. Gróf Wilczek Frigyes jegyző (olvassa a jegyzőkönyvet). Elnök: Kérdem, van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Ha nincs, úgy a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 55 perckor.) Hitélesüih Bálás Barna s. k. S. Bálint György s. h. naplóhitelesítő-bizottsági tagok.
