Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-7

Az országgyűlés felsőházának 7. ülése 1935. évi június hó 18-án, kedden. 75 illetőleg azs egyes miniszter urak, ha jónak tarthatnak, megszívlelhetnek, hogy a kormány így megismervén a törvényhozás tagjainak felfogását, gondolkozását, kívánságait és élettapasztalatait, megfelelő eszközökkel oda is hathasson, 'hogy ezek a gondolatok esetleg valóra is válhassanak. Mielőtt azonban ezekre áttérnék, Szőke Gyula tagtársamnak egy megjegyzésére vagyok kénytelen kitérni, ö azt mondotta, hogy az ő pénzelmélete az, hogy ne az arany-mammon legyen az értékmérő, amin a pénz nyugszik, hanem például legyen a föld. Nagyon téves teória ez, mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak csak arra az esetre visszagondolni, amikor a németeknél összeomlott az egész gazdasági helyzet, amikor milliárdos márkaértékekben ragasztották fel a levelekre a bélyegeket, amikor megszületett a földre alapított úgynevezett Rentenmark, amely néhány hónapig fenn tudta magát tartani, éppen a németek nagyszerű hazafias lelkesedése folytán, de ez csak ideiglenes alap volt, hogy erről áttérhessenek az aranymárkára és erre alapítsák egész pénzrendszerüket. Nálunk nagy bölcsen meghozták 1931-ben az akkor hirtelen beállt nagy gazdasági válság közepette azt a rendeletet, amely megteremtette az aranypengőt. Lehet azon vitatkozni, hogy ennek következtében pénzszűke támadt, mert nincs megfelelő aranyalap a Nemzeti Bankban, amelynek alapján megfelelő hányadban ki lehetne 'bocsátani bankjegyeket, egy azonban bizonyos: ez a rendelet stabilizálta a követelések magánjogi biztonságát. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy ez a rendelet kimondotta, hogy a rendelet előtti időben keletkezett különböző 'magánjogi 'követelések aranypengő értékben számolandók el az esetre is, ha utóbb a pengő értékében változás áll elő és a Magyar Nemzeti Bank az aranypengővel szemben csökkent pengő értéket fog jegyezni. (Miskolczy Pál: Ez a baj!) Nem ez a baj, éppen ez a fontos- Méltóztassanak figyelembe venni, hogy ez az ország nem a hitelezők országa, amely a külföldnek juttat tőkéket; ez az ország az adósok országa. Most méltóztassanak a következőket figyelembe venni. Mi lesz abban az esetben, ha megmarad ez az aranypengőrendelet és a kormány le fogja szállítani a pengő értékét, amint kívánják egyesek a képviselőházban és kint^ az országban és mi lesz akkor, ha nem szállítja le. Ha leszállítja, akkor mindazok a követelések, amelyek a pénzérték leszállításáig létesültek, mind aranypengő alapon fognak nyugodni és ezek az aranypengőn nyugvó követelések az adósnak súlyosabb terhei lesznek. Ha például 20%-kai fog a pengő értéke devalválódni, akkor az adós 100 pengő helyett 120 pengőt fog fizetni. (Miskolczy Pál: Ha fenntartjuk az aranyalapot!) Majd meglátjuk. Ha nem tartjuk fenn, akkor is megmondom, hogy mi lesz a megoldás. A közszolgáltatásokat továbbra is aranypengőben fizetnők, tehát akinek száz pengő adója van, annak most 120 pengő adót kellene fizetnie. A hitelező tőkéje így van biztosítva s így van biztosítva a munka eredménye, melyet megszerzett addig, míg a pénz értékét le nem szállították. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy ha most kevésbbé értékes pénzzel fognak fizetni, akkor vájjon a munkabérek nem fognak-e felszökni, nem fogják-e vájjon a tisztviselők azt mondani, hogy nekik több fizetés jár, hiszen arany pengőben van megállapítva a fizetésük. (Miskolczy Pál: Azt meg lehet csinálni.) Miből? Ha meg lehetne csinálni, az nagyon jó volna. (Miskolczy Pál: Árszabályozással.) Tessék meggondolni, hogy ha, mondjuk 200 millió pengő értékű aranyat, vagyis annyi aranyat, amennyi 200 milliót tenne ki, 3840 pengőt számítva egy kilogramm színaranyra, le méltóztatik tenni a Nemzeti Bankba, mint bankvagyont, akkor erre ki lehetne-e rögtön bocsátani 600 millió pengő értékű pénzt, amely ugyanazon aranyértékkel bírna, mint amilyen értékkel bír a pengő most is a belső forgalomban, fia ugyanis ezt nem tudjuk megtenni, akkor nem tudunk pénzt kibocsátani. Vagyis a pengő értékállandóságának megszűnése az aranypengő-rendelet fenntartása mellett különbséget tenne régi hitelező és új hitelező, régi adós és új adós között- Ha pedig egy tollvonással megszüntetjük ezt a rendeletet, ennek következményeként az állhat elő, hogy aki becsületes úton megszerezte a maga követelését, aki dolgozott érte, az 'most egyszerre elveszíti annak 20%-át. A hitelező veszít, az adós pedig nem nyer vele sokat, mert hiszen az adós ezenkívül minden gazdasági tevékenységért csak leszállított mértékben kapna fizetést. Ezt a káoszt mégegyszer előidézni nem lehet. Egyszer volt Budán kutyavásár., Egyszer volt infláció, amely akkor lehetővé tette az akkori rendkívül nehéz és előre alig elképzelhetett viszonyok között, hogy Magyarországon az adósok megszabadultak a tartozásaiktól. Ma ezt nem lehet -megcsinálni. Maradjunk meg tehát csak szépen ennél az arany pengőnél; keservesen, de biztosan át fogunk evezni ezzel a pénzzel ezeken a válságos időkön s akkor majd az elismerés babérkoszorúját kapja az a kormány, amelyet ma azért akarnak megtámadni, mert tartja a pengő értékállandóságát. Szőke tisztelt felsőházi tagtársam azt is mondotta, hogy a kormány szempontjából csak két valóság lehet: az egyik a kapitalizmus, a másik a bolsevizmus. Még egy harmadik valóságot ismer: az erkölcs uralmát. En azt hiszem, hogy tagtársam itt bizonyos tévedésben van, mert a kormánynak ez az elgondolása, a kapitalizmus, vagy a bolsevizmus, nem vonatkozik a szellemi életre; ez csak a gazdasági életre vonatkozik, amely gazdasági életben az egyéni felelősség, az egyéni munka, az azzal járó egyéni kereset és az egyéni kezdeményezés kell, hogy elismertessék, amit pedig aki kiérdemel, azt tartsa is meg magának, s ne legyen a köznek gazdasági szolgája, ahogy azt a proletárvilág akarta. A bolsevizmus: tömeguralom, abban a tömeg számára dolgozik az egyén s a tömegtől kapja a hatalmat is. Ezt akarta a kormány kifogásolni és nem* azt, hogy az erkölcsuralom megszűnt, elveszett, hiszen magában akormányprogrammban is hangoztatják a keresztény valláserkölcsi alapot s egyszersmind a nemzeti önállóságot és a nemzeti érzést. Ezek után méltóztassék megengedni, mélyen tisztelt Felsőház, hogy némely észrevételt tegyek részint a pénzügyi tárca, részint pedig az igazságügyi tárca keretében. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminiszter úr bejelentette, hogy egy adókódexet akart Összeállíttatni, amelyben a jelenlegi adótörvényeket és adórendeleteket rendszeresen összefoglalják. Igaza van: erre a kódexre szükség van. Ügy az 1924:IV. t. c, mint az 1931:XXVI. t- c. felhatalmazza a kormányt,